Ideggyógyászati Szemle

[A szülési felkarbénulás korai diagnózisa és kezelése]

BERÉNYI Marianne 1, SZEREDAI Márta 1, CSEH Ágnes 1

2022. JÚLIUS 30.

Ideggyógyászati Szemle - 2022;75(07-08)

DOI: https://doi.org/10.18071/isz.75.0247

Eredeti közlemény

Review

[A szülési plexus brachialis laesio gyakorisága az utóbbi években csökkenést mutat, a csökkenő szülésszámnak megfelelően. A szülési felkarbénulás – nem megfelelően kezelt – formában lényegesen rontja az egyén beilleszkedését, mindennapi életét és így életminőségét is. A szülési felkarbénult újszülöttek és csecse­mők gyógyulásának elősegítése érdekében a Fejlődés­neurológiai Osztály idegpont-stimulációt is magába foglaló, komplex kezelési módszert dolgozott ki. A szülési felkarbénulás súlyosságának meg­állapítása után korai intenzív kezelést kell indítani. A legenyhébb forma (neurapraxia) a szülést követő 7–10 nap elteltével beavatkozás nélkül normalizálódik. Azokban az esetekben, amikor terápiára van szükség, többek között elektromos unipoláris idegpont-stimulációt alkalmazunk. A módszer magába foglalja az érintett idegek idegpont felőli rendszeres elektromos ingerlését, és azoknak a vele­született, szenzomotoros elemi mozgásmintáknak a strukturált gyakorlását, melyek a két felső végtag szimmetrikus mozgását segítik elő. A Fejlődésneurológiai Osztály által kidolgozott és rendszeresen alkalmazott komplex kezelési módszer az esetek közel felében teljes gyógyulást eredményez, és lényegesen javítja azok életkörülményeit is, akiknél csak részleges eredmények érhetőek el. A korai diagnózison alapuló, azonnal megkezdett komplex terápia javítja a szülési plexus bra­chialis laesio kimenetelét, az esetek zömében teljes gyógyulást eredményezve, és a részleges gyógyulással járó esetekben is javítja a mindennapos karműködést.]

AFFILIÁCIÓK

  1. Department of Developmental Neurology, St. Margaret Hospital, Budapest

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

[A migrén és a fájdalomcsillapító- túlfogyasztáshoz társuló fejfájás, valamint a fejfájás-karakterisztika életminőségre gyakorolt hatása magyarországi betegmintán végzett keresztmetszeti vizsgálat alapján]

MAGYAR Máté , KÖKÖNYEI Gyöngyi , BAKSA Dániel, GALAMBOS Attila, ÉDES Edit Andrea , SZABÓ Edina , KOCSEL Natália , GECSE Kinga , DOBOS Dóra , GYÜRE Tamás , JUHÁSZ Gabriella , ERTSEY Csaba

[Általános és betegségspecifikus életminőség-kérdőívet használó vizsgálatok eredményei alapján mind migrénben, mind fájdalomcsillapító-túlfogyasztáshoz társuló fejfájásban (FTTF) szenvedő betegek esetében alacsonyabb életminőség-értékeket mértek a kontrollrésztvevőkhöz hasonlítva. Vizsgálatunk célja egyrészt a migrénben és FTTF-ben szenvedő betegek életminőségének, valamint a fejfájás-karakterisztika (fejfájós évek száma, auratünetek, triptánhasználat, fejfájássúlyosság és fejfájás-gyakoriság) életminőségre gyakorolt hatásának vizsgálata volt. Keresztmetszeti vizsgálatunkban 334 beteg vett részt (248 beteg fejfájás-ambulanciánkról, valamint 86 beteg hirdetés útján). A résztvevők életminőségének értékeléséhez az Átfogó Fejfájással Kapcsolatos Élet­minő­ség kérdőívet (CHQQ) használtuk. Adataink normál­eloszlást mutattak, így χ2-próba mellett parametrikus tesz­te­ket alkalmaztunk (például független mintás t-próba), a szig­nifikanciaszintet p < 0,05-ban határoztuk meg. A nem, életkor, beválogatási kritériumok, fejfájástípus, va­lamint fejfájás-karakterisztika (auratünetek megléte, fej­fájós évek száma, fejfájás súlyossága, fejfájás gyakori­sága, triptánhasználat) életminőségre gyakorolt hatásának vizsgálatához lineáris regressziós modelleket használtunk mind a három CHQQ-alskála és az összpontszám tekintetében is. Az utóbbi esetében az I. típusú hiba elkerülé­sé­nek érdekében a szignifikanciaszintet p  0,0125 (0,05/4) értékben határoztuk meg. A fejfájástípust önmagában vizsgálva az FTTF-ben szenvedő betegek a szociális alskála kivételével szignifikánsan alacsonyabb CHQQ-értékeket értek el, mint a migrénes betegek. A többi változó bevonásával elvégzett regressziós elemzések alapján a triptánhasználat mutatott fordított összefüggést az összes CHQQ-alskála-értékkel (p < 0,0125). A vizsgált fejfájás-karakterisztikák közül a fejfájás súlyossága mutatott szignifikáns kapcsolatot az alacsonyabb fizikaialskála-értékekkel (p = 0,001), valamint az alacsonyabb CHQQ-összpontszámmal (p = 0,002). Eredményeink azt mutatják, hogy a fej­fájás-karakterisztika (és nem a fejfájás típusa önmagában) összefüggést mutat a fejfájós betegek alacsonyabb életminőségével. Az életminőség-változást előidéző faktorok meghatározása fontos a különböző betegpopulációk adekvát kezelésének, valamint az egészségügyi szolgáltatások igénybevételével és az egészségügyi költségekkel kapcsolatos népegészségügyi intézkedéseknek a megtervezése érdekében.]

Ideggyógyászati Szemle

Két Covid-19-beteg különös hallucinációkkal és fokális EEG-eltérésekkel

CLEMENS Béla

A 2019 végén kezdődött Covid-19 betegség és pandémia szakmai irodalma kiterjedt, de a nagy betegcsoportokat ismertető közlések a súlyos esetekre szorítkoznak, és ugyanez áll a központi idegrendszeri (KIR-) manifesztációkra is. E munkában két nőbeteg esetét ismertetjük, akikben a szerológiailag igazolt SARS-CoV-2-fertőzés igen enyhe légúti tünetekkel és szintén nem súlyos KIR-pana­szokkal jelentkezett. Az utóbbiak közül kiemelendők az igen élénk és különös tartalmú látási és hallási hallucinációk, amelyek részben elemiek, részben összetettek voltak. Az utóbbiak legjellemzőbb eleme egy emberi alak volt, aki jól érthetően beszélt hozzájuk. Mindössze három hasonló esetleírást találtunk az irodalomban, amelyeket a saját esetekkel összevetve, kiemeljük az öt esetre jellemző közös elemeket. Az összegzés felhívja a figyelmet arra, hogy enyhe vagy akár hiányzó légúti tünetek és szintén nem súlyos KIR-panaszok és -tünetek is lehetnek a Covid-19 velejárói. A két saját esetben a koponya-MRI normális volt, az EEG viszont a hallucinációknak megfelelő lokalizáció­ban körülírt rendellenességeket mutatott, ami az EEG diagnosztikai, differenciáldiagnosztikai jelentőségére utal.

Ideggyógyászati Szemle

[A posztoperatív neurokognitív diszfunkció korai és késői prediktorai szívsebészeti beavatkozás után]

URCUN Salim Yusuf , ALTUN Yasar , PALA Aybars Arda

[A posztoperatív kognitív diszfunkció (POCD) számos elemből összeálló állapot, amit a magasabb agyi funkciókat igénylő feladatok végrehajtásában jelentkező zavar jellemez. A nagy sebészeti beavatkozások, így például a szívsebészeti beavatkozások utáni korai időszakban gyakran jelenik meg memóriazavarral, csökkent koncentrációs készséggel, zavartsággal vagy delíriummal jellemezhető kognitív diszfunkció. A POCD következtében elhúzódik a posztoperatív gyógyulás, megnő a munkába való visszatéréshez szükséges időtartam és csökken a beteg életminősége. Vizsgálatunk célja az volt, hogy a Montreal Kognitív Felmérés (MoCA) és a Mini Mentális Teszt (MMT) segítségével felmérjük, milyen mértékben fordul elő POCD a szívsebészeti beavatkozá­sok utáni korai és késői időszakban. Célunk volt továbbá annak megállapítása, hogy e neurokognitív tesztek a POCD milyen prediktív faktorait képesek kiszűrni. A vizsgálatba bevont betegekkel a szívsebé­szeti beavatkozás előtt, a hatodik posztoperatív napon és a harmadik posztoperatív hónapban végeztük el a két tesztet. A hatodik posztoperatív napon detektált neuro­kognitív diszfunkciót korai, míg a harmadik posztoperatív hónapban detektált neurokognitív diszfunkciót késői POCD-nek számítottuk. A vizsgálatba 127 olyan beteget vontunk be, akik a preoperatív periódusban nem rendelkeztek neurokognitív diszfunkcióval. A korai neurokognitív diszfunkciót a következő tényezők jelezték előre: életkor, átlagos vérlemezke-térfogat (MPV), New York Heart Association (NYHA-) osztályozás pontszáma, x-clamp-idő, cardiopulmonalis bypass (CPB) időtartama, a posztoperatív intenzív terápiás és kórházi ápolás időtartama, akut myocardialis infarktus (AMI) előfordulása a preoperatív periódusban. A késői neurokognitív diszfunkciót a követ­kező tényezők jelezték előre: életkor, MPV, NYHA-klasszifikáció, x-clamp-idő, CPB-időtartam, a posztoperatív inten­zív terápiás és kórházi ápolás időtartama. Eredményeink alátámasztják azt a szak­irodalmi megállapítást, miszerint a delírium a szívsebészeti beavatkozások utáni harmadik hónapban a kognitív funkc­iók hanyatlásával jár együtt. Ebből az következik, hogy a POCD definiálásához használható standard diagnosztikai tesztek hiánya megnehezíti a kutatási eredmé­nyek interpretálását ezen a szakterületen. A neurofiziológiai teszteket csak akkor lehet majd megfelelő módon használni és interpretálni, ha kialakul a konszenzus a POCD diagnózisa kapcsán. Eredményeink szerint az előrehaladott életkor, valamint a hosszú posztoperatív intenzív terápiás és kórházi ápolási idő előre jelzi mind a korai, mind a késői neurokognitív diszfunkciót; a do­hányzás csak a késői neurokognitív diszfunkció kockázati tényezője.]

Ideggyógyászati Szemle

[Akut oropharyngealis paresissel járó diabeteses ketoacidosis – esettanulmány]

LANTOS Judit , BARTA Zsanett , NAGY Albert , VINCZE Rita , FÜLE Kálmán , BIHARI Katalin

[Az akut oropharyngealis paresis a Guillain–Barré-szindróma ritka variánsa. Munkánkban egy 63 éves férfi beteg esetét mutatjuk be, akinél az általános tünetek hátterében a kivizsgálás diabeteses ketoacidosist igazolt, emiatt inzulinterápiát indítottak. Két héttel később a beteg peri­oralis és nyelvcsúcsi zsibbadásról, dysphagiáról panaszkodott, beszéde dysarthriás lett. Kezdetben ezeket a panaszokat a beteg frissen diagnosztizált 1-es típusú cukorbetegségének tulajdonították. A gyorsan kialakuló paraparesis miatt a beteg mozgásképtelenné vált. A klinikai kép, a liquor és az elektrofiziológiai vizsgálat alapján akut oropharyngealis paresis igazolódott. Öt egymást követő napon át alkalmazott intravénás immunglobulin-terápia hatására a neurológiai tünetek javultak, az inzulinigény megszűnt. Egy évvel később egyedüli neurológiai eltérés az alsó végtagi areflexia volt. A beteg vércukorszintje normáltartományban volt diéta és gyógyszeres kezelés nélkül is. Az akut oropharyngealis paresis együtt járhat diabeteses ketoacidosissal, s mindkettő kezelésében hatékony lehet az immunglobulin-terápia. Tudomásunk szerint ez az első esetleírás az irodalomban, ahol az oropharyngealis paresis diabeteses ketoacidossal szövődött.]

Ideggyógyászati Szemle

Távellátás Parkinson-kórban: országos felmérés a magyar neurológusok körében

PINTÉR Dávid , JÁRDAHÁZI Evelyn , JANSZKY József , KOVÁCS Norbert

A Covid-19-világjárvány jelentősen nehezíti a személyes betegellátást. A legtöbb országban, köztük Magyarországon is, a telemedicina részben meg­oldást jelent ezen problémára. A Covid-19 neurológiai betegellátásra gyakorolt hatásainak, a neurológus szak­orvosok telemedicinával kapcsolatos ismereteinek és a távellátás hazai helyzetének feltárását tűztük ki célul, elsősorban a Parkinson-kóros betegek ellátására fókuszálva. 2021 júliusa és októbere között orszá­gos online felmérést végeztünk olyan aktívan praktizáló magyar neurológus szakorvosok körében, akik részt vesznek a Parkinson-kóros betegek ellátásában. Összesen 104 neurológus töltötte ki kérdő­ívünket. Az ellátás minden szintjét elemezhettük mind a közfinanszírozott, mind a magánellátásban. A járóbeteg-szakrendelésre fordított heti idő és a hetente látott Parkinson-kóros betegek száma egyaránt jelentősen csökkent a közfinanszírozott ellátásban, míg a magán­ellátásban szinte változatlan maradt (p < 0,001). A magánellátásban a betegek nagyobb arányban vehettek igénybe személyes ellátást (78,8% vs. 90,8%, p < 0,001). A legtöbb neurológus által már végzett távkonzultációs tevékenység a gyógyszerfelírás volt (n = 103, 99%). Az elektronikus üzenet volt a legtöbbek által ismert telemedicinális eszköz (n = 98, 94,2%), és a telefonhívást alkalmazta már a legtöbb neurológus (n = 95, 91,3%). A videóalapú konzultációt a magánellátásban szélesebb körben használták (30,1% vs. 15,5%, p = 0,001). A megkérdezettek a telemedicinális ellátás eszközeit a Parkinson-kór progressziójának és tüneteinek követé­sére, illetve az antiparkinson gyógyszerelésben módosítás szükségességének megítélésére tartották a legalkal­ma­sabbnak. A Covid-19 jelentős hatással volt a Par­kin­son-kóros betegek ellátására hazánkban. A telemedicina enyhítette ezen káros hatásokat, ugyanakkor további fejlesztések a betegellátás még megbízhatóbb elemévé tehetnék a telemedicinát.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A belek keringési zavarainak klinikai vonatkozásai

DEMETER Pál

A belek vérátáramlásának bármely okból kialakuló csökkenése mesenterialis ischaemiához vezet, amelyet az oxigén- és tápanyagellátás hiánya következtében kialakuló sejtkárosodás jellemez. A splanchnicus erek közötti kiterjedt kollaterális rendszerek az ischaemia elleni védelmet szolgálják. Az intestinalis ischaemiát a kialakulás ideje, a lokalizáció és az érintett erek típusa szerint osztályozhatjuk. Az akut mesenterialis ischaemia okai az artériás embolisatio, artériás vagy vénás thrombosis, valamint a hypovolaemiával járó szisztémás keringési zavarok okozta vasoconstrictio. A krónikus forma a splanchnicus erek részleges vagy teljes occlusiója következtében jön létre. A colon ischaemiája leggyakrabban az arteria mesenterica inferior limitált keringési zavarának következménye. Az akut mesenterialis ischaemia egyes típusainak halálozása különböző. A bélinfarktus kialakulása előtti korai diagnózis azonban javíthatja a túlélést. A dolgozat összefoglalja a belek keringési zavarainak klinikai vonatkozásait, diagnózisát és kezelési lehetőségeit.

LAM Extra Háziorvosoknak

Új lehetőségek a hepatocellularis carcinoma terápiájában

A primer májrák mindmáig igen kedvezőtlen prognózisú betegség. A betegek zöme előrehaladott stádiumban, rossz májfunkcióval kerül kórismézésre, és ekkor a kezelési lehetőségek már korlátozottak. A nagy kockázatú betegek aktív követése és szűrése elengedhetetlen a korai diagnózis érdekében. A szisztémás kemoterápia nem változtatott a betegek prognózisán, hiszen alacsony remissziós rátával és számos szövődménnyel járt. Napjainkban új terápiás lehetőségek jelentek meg, beleértve azokat a célzott terápiákat, amelyek a hepatocarcinogenesisben szerepet játszó jelátvivő rendszereket blokkolják. Az orális multikináz-inhibitor sorafenib az első szisztémás szer, amelynek alkalmazásával túlélési előnyt igazoltak előrehaladott májrákban. Számos egyéb, ígéretes terápiás lehetőség áll klinikai kipróbálás alatt. A jelen összefoglaló célja, hogy áttekintse a kialakulóban levő új diagnosztikai és terápiás stratégiákat.

Lege Artis Medicinae

Új lehetőségek a hepatocellularis carcinoma terápiájában

DANK Magdolna

A primer májrák mindmáig igen kedvezőtlen prognózisú betegség. A betegek zöme előrehaladott stádiumban, rossz májfunkcióval kerül kórismézésre, és ekkor a kezelési lehetőségek már korlátozottak. A nagy kockázatú betegek aktív követése és szűrése elengedhetetlen a korai diagnózis érdekében. A szisztémás kemoterápia nem változtatott a betegek prognózisán, hiszen alacsony remissziós rátával és számos szövődménnyel járt. Napjainkban új terápiás lehetőségek jelentek meg, beleértve azokat a célzott terápiákat, amelyek a hepatocarcinogenesisben szerepet játszó jelátvivő rendszereket blokkolják. Az orális multikináz-inhibitor sorafenib az első szisztémás szer, amelynek alkalmazásával túlélési előnyt igazoltak előrehaladott májrákban. Számos egyéb, ígéretes terápiás lehetőség áll klinikai kipróbálás alatt. A jelen összefoglaló célja, hogy áttekintse a kialakulóban levő új diagnosztikai és terápiás stratégiákat.

Ideggyógyászati Szemle

Glaukómás nervus opticus sorvadás

ÁGNES Boros, JOHN Bryan Fenton, IVAN Bodis-Wollner

A glaucomatosus nervus opticus sorvadás a látóideg axonalis neuropathiája, amelyre gondolni kell a progresszív látáscsökkenés differenciáldiagnosztiká jában. Az egyik fő rizikófaktor a pozitív családi anamnézis. A mai felfogás szerint a megnövekedett intra-oculáris nyomás is rizikófaktor és nem oka a nervus optikus sorvadásnak. A károsodás patomechanizmusa más neurodegenerativ betegségben zajló folyamatokhoz hasonlít. A jelenlegi terápia az intraocularis nyomás csökkentésén alapul, emellett a kórfolyamat során kialakuló neuronpusztulás megelőzésére új terápiás lehetőségek vannak kialakulóban.