Lege Artis Medicinae

Beszámoló az MTA Orvostudományi és a Biológiai Osztályai közös szervezésében megrendezett A mesterséges intelligencia (MI/AI) alkalmazása és perspektívája a biológiában és az orvostudományban. Tények és kérdőjelek című 2023. novemberi konferenciáról

BALKÁNYI László

2024. FEBRUÁR 20.

Lege Artis Medicinae - 2024;34(1-2)

Mesterséges intelligencia az orvoslásban

Szöveg nagyítása:

-
+

Bevezetés és háttér

Az elmúlt hónapokban sokat és sokszor hallunk a mesterséges intelligenciáról, itt, a LAM Mesterséges intelligencia rovatában is. A terület fontosságát mutatja, hogy az MTA két (számunkra releváns) tudományos osztálya, akadémikus elnökeik, Ádám Vera és Lénárd László vezetésével 2023 novemberében konferenciát szervezett, ahol a hazai kutatásokról, gyakorlati eredményekről hallottunk érdekesebb beszámolókat. Az előadások összefoglalói elolvashatóak (https://mta. hu/data/dokumentumok/Magyar%20Tudomany%20Unnepe/2023/1117_5060_A_mesters%C3%A9ges_intelligencia_alkalmaz%C3%A1sa..._FZS.pdf)
Az ülés felvétele, a teljes sok órás előadás-sorozat az MTA YouTube-oldalán is megtekinthető: https://www.youtube.com/c/MTA1825/featured). E cikkben beszámolunk az előadásokról és körüljárjuk az ott hallottakat.

Az előadások ismertetése

Az első előadás (Mesterséges intelligencia és evolúció – az igazi veszélyek, Szathmáry Eörstág perspektívát nyitott: az evolúciótudomány eszköztárával vizsgálta a mesterségesintelligencia-fejlesztés (és fejlődés: lásd tanuló rendszerek!) helyzetét. Már 1995-ös könyvükben (Maynard Smith és Szathmáry: Az evolúció nagy lépései), a számítógépes vírusok kapcsán figyelmeztettek: „...nehogy egyszer csak egy újfajta önreprodukáló lény váltson fel minket”. Az előadás emlékeztetett rá: ahhoz, hogy egy evolúciós folyamat beinduljon, egy adott rendszernek és a benne létező (nem feltétlenül biológiai!) entitásoknak három feltételt kell teljesítenie: léteznie kell bennük működő öröklődési mechanizmusoknak, azok variációs képességének és a szelekciós nyomásnak. Érdekes példákat láttunk arra, hogy nem biológiai rendszerek hogyan teljesítik ezeket a feltételeket, a már létező – önreprodukáló – robotoktól a tanuló algoritmusokig. Az előadó jelezte: az új evolúciós egységek megjelenésével újfajta önérdek is megjelenik. Ezenfelül az egységeknek nem kell fizikai(lag) autonóm túlélőgépeknek lenniük, ahogy a biológiai vírusok sem azok, speciális biológiai környezet hiányában csupán szerves kristályok. Ma már létező jelenség, hogy AI-programok új AI-programokat írnak, így az újabb, magasabb bonyolultságú algoritmusok viselkedése nem transzparens az ember számára.

A következő előadás (Egészségbiológiai modellek a mesterséges intelligencia eseményhorizontján, Falus András akadémikusszéles körképet rajzolt. Bemutatta, hogy az MI „környezete”, a Big Data (vagyis extrém mennyiségű és jól strukturált adatmennyiség) kezelhetővé válása, a jelentősen megnövekedett feldolgozási teljesítmény és a felhőalapú tárolás – mind az utóbbi 10 év termékei. Ráláthattunk az éppen nagyon „felkapott” eszköztárra: a mélytanulási technikára és a nagy nyelvi programok (ilyen például a ChatGPT) sajátos gépi tanulási módjára. Az MI-algoritmusok autonóm, önjavító képessége révén a teljesítményének exponenciális fejlődése következik be. Az MI az orvoslásban is segít: jellemzően ott, ahol óriási adatmennyiség képződik. Támogatja például a gyors, pontos genomikai adatfeldolgozást vagy a képértelmezést, a radiológiai, endoszkópos és szövettani diagnózisok felállítását. Ezenkívül a lefolyás előrejelzésében és a terápiás lehetőségek választásában is használható. Van olyan MI-algoritmus, amely a neoplasiák eddig nem észlelt (!) korai mutatóit azonosította. Az MI-k képesek a személyre szabott terápiákat definiálni, csökkenteni mellékhatásokat a genetikai, epigenetikai és képi adatok egyidejű kombinációja révén. Az előadó reményét fejezte ki, hogy szélsőséges futurológiákkal szemben lehet megfelelő kontrollmechanizmusokat találni és az MI „fenntartható” lesz.

A következő előadásban (Mesterséges intelligenciával támogatott felfedező gyógyszerkutatás) Ferenczy György, az MTA doktora a mesterséges intelligenciák (MI) sokszínű alkalmazását mutatta be. A felfedező kutatásban is az összegyűjtött nagy mennyiségű adat az alap. Tanulás nélkül nincs MI, de megfelelő tanítás után az MI támogatásterületei számos ágon használhatóak: magukba foglalják a betegségek megértését, a gyógyszercélpontok azonosítását és tulajdonságainak feltárását, továbbá a gyógyszerjelölt molekulák optimalizálását. Több kutatási területen már hozzáférhetőek MI-alapú eszközök, ilyenek a fehérjék térbeli szerkezetének előrejelzésére valók, vagy a kémiai kiindulópontok azonosítása. Már kutatott alkalmazási lehetőség a toxicitás előrejelzése, vagy a biologikumok kutatása. Az előadók szerint összességében az MI alkalmazása a gyógyszerkutatás három kritikus tényezőjének, a magas költségek, a hosszú időtartam és a mérsékelt eredményesség lényeges javulásához járulhat hozzá.

Horváth Péter saját kutatásait mutatta be az Élet a pixelek mögött, mesterséges intelligencia az egysejtés rákkutatásban című előadásában. Fontos, viszonylag új területről volt szó: a nagyléptékű mikroszkópos vizsgálatok egysejt-szintű feldolgozásáról és az abban alkalmazott, MI-ig terjedő számítástechnikai lépésekről. Az utóbbi húsz, de különösen a legutóbbi tíz év elvezetett a mikroszkópos képkorrekciótól (kijavítja a nem egyenletes megvilágításból származó képi hibákat) az energiaminimalizációs módszereken és mesterséges intelligencián alapuló egysejt-elemzési módszerekig. A kutatócsoport interaktív szoftvereket fejlesztett ki, melyek segítségével az orvosok hatékonyan képesek intelligens algoritmusokat sejtek automatikus fenotipizálására (!) tanítani, eljutva a módszerek kombinációival a megcélzott, megtalált egysejt-kinyerésig, melyeket egysejt-proteomika, DNSés RNS-szekvenálás és célzott elektrofiziológiai elemzés követ. Hogy mindez mire jó? Utánaolvasva az előadó munkásságának, például a Nature-ben megjelent cikk szerint a kutatók számos egysejtes adatkészlet integrálásával kezelték az egyes vizsgálatok korlátait, és megragadták a populációban jelen lévő variabilitást. Elkészítették az integrált humán tüdősejtatlaszt (HLCA), amely 49, az emberi légzőrendszerre vonatkozó adathalmazt egyesít, 486 egyén több mint 2,4 millió sejtjét tartalmazva. A HLCA egy konszenzusos sejttípus-(újra)annotáció, mutatva a megfelelő markergéneket, beleértve a ritka és korábban le nem írt sejttípusok annotációját is. A HLCA-ban szereplő egyének számát és sokféleségét kihasználva azonosították a demográfiai kovariánsokhoz, például az életkorhoz, a nemhez és a testtömegindexhez társuló génmodulokat, valamint a hörgőfa proximális-distalis tengelye mentén változó expressziót mutató génmodulokat. A HLCA-leképezés lehetővé teszi az adatok gyors értelmezését. Ez elvezet több tüdőbetegségben közös sejtállapotok azonosításához, beleértve az SPP1+ profibroticus monocyta eredetű macrophagokat a Covid-19, a tüdőfibrosis és a tüdőcarcinoma esetében. Összességében a HLCA példaként szolgál a nagyméretű, adathalmazokon átívelő szervatlaszok fejlesztésére és használatára a Humán Sejtatlaszon belül.

Szócska Miklós Adatvezérelt evolúció és mesterséges intelligencia az egészségügyben című előadása a humán és anyagi erőforrások hatékonyabb felhasználásának szüksége felől vizsgálta a területet. Az MI használata paradigmaváltást indít az egészségügyben, mert lehetővé teszi „élőben” az adatvezérelt eszközök és ellátási modellek működtetését, segíti a hatékonyságot a diagnosztikában, a kezelésben, a beteg állapotának nyomon követésében és az intézménymenedzsmentben is. Az előadó szerint a maximális hozzáadott érték megteremtéséhez a sporadikus fejlesztéseket összefogó egységes hazai „ökoszisztémára” van szükség. Ebben jelenthetnek versenyelőnyt a Magyarországon – világszinten szinte egyedülálló módon – rendelkezésre álló egységes adatbázisok (EESZT, finanszírozási adatok stb.). Az elfogulatlan hallgató meg kell, hogy jegyezze a magyar egészségügyi elektronikus közhiteles nyilvántartások közismert hiányosságait, pontatlanságát, a transzparencia hiányát. Ez jelentősen leronthatja az orvoslás gyakorlatát alapvetően megváltoztató, kétségkívül fontos EESZT-szolgáltatások létéből származó előnyöket.

A következő előadás A mélytanulás lehetséges természetvédelmi alkalmazásai, Barta Zoltán, az MTA doktora és munkatársai előadásában foglalkozott az MI egyik specifikus, ma legszélesebb körben használt formája adta lehetőségekkel:

Szinte közhellyé vált, hogy élőlények (fajai) eddig soha nem látott ütemben tűnnek el. A folyamat lassításához hatékony monitorozásra van szükség. Innen csak egy logikai ugrás a létező hatékony eszközökig, mint például a kameracsapdák, digitális hangrögzítők, műholdképek, szociális média. Ezek használata emberi erővel feldolgozhatatlan adatmennyiséget eredményez  (összességében akár petabyte-ok sokaságáról beszélünk). Az MI megoldást kínál az adatok gyors feldolgozásában. Az előadás áttekintette az adatgyűjtés új technikai eszközeit. Megmutatta a sokszor fel nem ismert, adatokban rejtőző hibákat, a feldolgozást hátráltató problémákat. Konkrét mélytanulást használó alkalmazások néhány természetvédelmi esetébe is beleláthattunk, mint például az előadó saját kutatásait, a bálványfa elterjedésének modellezését.

Az előadásokat kerekasztal-beszélgetés követte. A szerteágazó beszélgetés egészét nem tudjuk visszaadni, de néhány gondolatot kiemelünk: Falus professzor MI-vel kapcsolatos fogalmakat vetett fel. A kulcskérdés a címkézettség (metaadatokkal való ellátottsága). Szócska Miklós beszámolt a nehézségekről, amikor gyártócégek „birtokolják” a szenzorok adatait. Fontos, hogy ezek hozzáférhetők legyenek a tudomány számára. Szathmáry Eörs az emberi megismeréstudomány által megmutatott korai hipotézisgyártásra hívta fel a figyelmet, ami már az adatgyűjtést is befolyásolja. Mára ez is MI-képességgé vált, a híres példa a GO bajnok MI esete. De az MI sem „lát a jövőbe”. Falus professzor felvetette emberi intelligenciasajátosságok lehetségességét MI-nél, mint például a humorérzék, vagy az empátia. Szóba került a szingularitás fogalma, az élet 3.0 fogalmai. Fontos látnunk, hogy a mai sikeres MI-k mind gépi tanulásos, mély tanulást használó neurális hálók, melyektől nem várható sem az általános mesterséges intelligencia, sem más, a szuperintelligenciákra jellemző tulajdonság. Többen jelezték, hogy az MI-k jelenleg sem „emberi” módon oldják meg a problémákat. Nem tévednek a tevékenységükben, de számunkra téves lehet az interpretáció. A beszélgetés érintette az intelligencia fogalmát is. Nagyjából egyetértés volt, hogy az MI-k az emberi intelligencia mellett „külön pályán” mozognak, de létezik konvergencia is. Lénárd professzor felvetette az érzelem szerepét az intelligenciában. A vita hallgatójában felvetődött Damasio idevonatkozó munkája, akinek kiváló TED előadását itt lehet meghallgatni: https://www.ted.com/talks/antonio_damasio_the_quest_to_understand_consciousness.

A délutáni előadásokban konkrét hazai alkalmazásokat mutattak be az előadók, a napi gyakorlatból.

Kemény Lajos professzor, az MTA levelező tagja (Szegedi Tudományegyetem, Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika) Mesterséges intelligencia a bőrgyógyászatban című előadásában áttekintette a világszerte és hazánkban is felgyorsult alkalmazásokat. Megtudtuk, hogy az MI-algoritmusok használatának a bőrgyógyászatban több évtizedes (!) múltja van. A hatalmas mennyiségű betegadat és képelemzés vezet el a gyors és nagy pontosságú diagnózisokhoz. Az algoritmusok korai stádiumban már biztonsággal különbséget tesznek a benignus és malignus elváltozások között. De nem csak diagnosztikus képességekről van szó: a megfelelő algoritmusok a betegek egyedi jellemzői és kórtörténete alapján perszonalizált kezelési javaslatokat is adnak. Az MI a bőrgyógyászatban növeli a hatékonyságot, ugyanakkor bizonyos esetekben túldiagnosztizáláshoz és felesleges kezelésekhez vezethet. A bemutatott példák szerint egyes klinikákon már napi használatban van a kereskedelmi termékként vásárolható bőrgyógyászati MI-alkalmazás. A klinikai, lege artis vizsgálat szerint az algoritmus a tapasztalt szakorvos szintjén pontos. Tekintettel arra, hogy a diagnosztikához szükséges képek telemedicina eszközeivel továbbíthatóak, ez a módszer nagyban segíthet az ellátás területi és minőségi egyenetlenségeinek leküzdésében! A legutóbbi időben pedig a nagy generatív nyelvi modellek (konkrétan a ChatGPT) alkalmazása a szakmai szövegek kezelésében a munkát segítő eszközzé váltak, például szakmai közlemények megírásához. Az előadó kitért a legtöbb orvosi folyóiratban megjelenő szabályozásokra is az MI alkalmazásának feltételeit illetően.

A délutáni második prezentáció – A mesterséges intelligencia és a strukturált hálózatfejlesztés eredményei a regionális stroke-ellátásban címmel – Bogner Péter PhD és Dóczi Tamás, az MTA rendes tagja (Transzlációs Idegtudományi Nemzeti Laboratórium; Pécsi Tudományegyetem) előadásában a stroke kezelésében a mechanikus thrombectomia bevezetésének fontos lehetővé tételi lépését láthattuk. A képalkotó diagnosztikai igények alapvetően változtak, ahogy a natív CTvizsgálat kiegészült többfázisú CT-angiográfiás és szükség szerint CT-perfúziós vizsgálatokkal. Vagyis megsokszorozódott a képi információ. A thrombectomia indikációjának támogatására, illetve a CT-képek értékelésére standard, objektivizálható módszer alakult ki, az ASPECT score. Azaz egzakt képi paraméterek mérése lett szükséges. Itt az a sok adat, számítás és adatmintázatfelismerési feladat, ami szintén MI-ért kiált. Az elmúlt években bevezetésre kerültek olyan mesterségesintelligencia-alapú szoftverek, melyek a fenti képanyag kiértékelésére alkalmasak. Ráadásul – mint azt a bőrgyógyászati példán is láttuk – a szoftver teleradiológiai integrációja lehetővé tesz és tett is (!) egy olyan hálózatot, mely a CT-vizsgálat helyétől függetlenül biztosítja a vizsgálatok egységes, gyors, minőségbiztosított értékelését. Pályázati forrás segítségével, a PTE és OMIII szervezésében hazánk összes stroke-centrumában működik a fenti döntéstámogató rendszer. Óriási eredmény, hogy néhány perccel a képek feltöltése után rendelkezésre áll a diagnosztikus eredmény.

A harmadik előadásban (Mit adhat a mesterséges intelligencia az onkológiai képalkotó diagnosztikához?) Gődény Mária, az MTA doktora (Országos Onkológiai Intézet) áttekintést adott arról, ahogy a képalkotó technika rohamos fejlődése lehetővé tette a daganatok kvalitatív elemzésén túl szöveti, sejtszintű és molekuláris folyamatok kvantitatív mérését is. A „hagyományos”, szabályalapú intelligens algoritmusok mellett beváltak a gépi tanulási módszerek. Hatalmas, több tíz – százezres képi adatbankokon történt betanítást követően az MI-algoritmusok a képfeldolgozás és értékelés legkülönbözőbb területein váltak használhatóvá. Főleg a nagy digitális rétegképalkotó eljárások, elsősorban az MR, PET/MR területén gyorsult fel a fejlesztés. A javult képminőség, a csökkenő vizsgálati idő mind a diagnosztika minőségét javítja. Az MI – melyet eleinte a képminőség javítására „treníroztak” – a képek feldolgozásánál a szegmentációval, a szövetek karakterizálásával, különböző diagnosztikus modalitások adatfúziójával is hozzájárult a pontos diagnosztikai munkához.

Győrffy Balázs, az MTA doktora (Semmelweis Egyetem, Bioinformatika Tanszék) áttekintést adott a felügyelt és nem felügyelt gépi tanulási algoritmusokról. Izgalmas, ahogy a nem felügyelt tanulás is kivitelezhető, így az adatbázisokban rejtett tulajdonságok tárhatóak fel. A felügyelt tanulás könnyebben érthető, ott megadott osztályozási vagy lineáris regresszió módszerekkel juthatunk eredményekhez. A fenti módszerekkel akár diagnózis, de prognózis megállapítására is célozhatunk. Egy példa volt a kemoterápia kiválasztása transzkriptomaadatok alapján, több lépéses folyamatban, az úgynevezett köztes esetek egyéni elbírálására. Ez jelentős előrelépés, a protokollok mechanikus alkalmazásától a személyre szabott döntésig. Több mint 3500 beteg transzkriptomaadatait dolgozták fel, kombinált, többlépéses osztályozással. Részben saját fejlesztésű, dinamikus osztályozással, amelynek az eredményét ellenőrizték kereskedelmi forgalomban lévő osztályozó algoritmusokkal. Ez a módszer jó eredményeket adott, de igen drága, emiatt nagy számban nehezen elérhető vizsgálatot igényel. Újabb lépés egy hasonló osztályozásra a lehetőség a meglévő klinikai adatok alapján. Erre voltak korábbi próbálkozások, sőt termékként elérhető algoritmusok (mint a PREDICT, vagy a CancerMath). Ezek ismert korlátjai miatt saját MI-algoritmus kidolgozása mellett döntöttek, használva az egyesült államokbeli SEER adatbázist. Az így kialakított rendszer képes tanácsot adni, hogy a kétséges stádiumú betegeknél szükség van-e kemoterápiára.

A záró előadást Fésűs László, az MTA rendes tagja tartotta az MI és a tudományetika viszonyáról. Fésűs akadémikus a tudomány hitelessége, felelőssége felől közelítette meg a témát. A tág nézőpontból a kutatás szabadságára és határaira fókuszált. Az MI – hasonlóan más új tudományos eredményekhez – új morális dilemmákat és kihívásokat vet fel. A robbanásszerű fejlődés óriási felelősséggel jár: hogyan lehet megőrizni az MI világában is a morális felelősséget, a kutatói integritást. Tanítható-e az MI ezekre az aspektusokra? Fontos, megválaszolandó kérdés, hogy a tudomány miként tájékoztassa a társadalom egészét, különösen a döntéshozókat? A nukleáris tudományok eredményeinek használata kapcsán megtanultuk, hogy az MI képességnövekedésének is kell, hogy legyenek határai, vagyis, hogy a képességnövelés törvényekkel ellenőrzött módon történjen. A tudományetika az egyéni kutatói szempontból a tudományos közösség által kialakított szabályok követését jelenti. Mára az MI eszköztárának használata része lett a kutatómunkának. A közleményekben jelezni kell, hogy milyen MI-platformot, mihez, milyen mértékben használt fel a kutató eredményei elérésében. Ennek kapcsán problémát jelenthet a hatalmas mennyiségű, többrétegű MI-adatkezelési képesség, vagy az otthoni monitorozás kapcsán annak tömegessége, a személyhez fűződő adatvédelem megőrzése. Megjelentek az MI-generált, valós kutatással nem alátámasztott eredmények, képek és szöveg alapján gyártott áltudományos publikációk is, amelyek az egyéni karrierépítés immorális és illegális eszközévé váltak. Ez a terület sürgős, hathatós, betartható szabályozásra szorul. Ez folyamatban van több nemzetközi fórumon: a WHO közzétette ajánlásait és EU-s szabályozás is készül. Az USA-ban a nagy technológiacégek önszabályozása van folyamatban, de léteznek elnöki direktívák is. Kínában államigazgatási eszköz az MI, a lakosság profilírozása ilyen algoritmusokkal történik. Az előadó megállapította, hogy az MI fejlődése további kérdéseket vet fel, de addig is igényli a kutatói közösség önszabályozását. Az előadás pozitív hangvétellel zárult, remélve, hogy végül az MI eszközként segíti majd a tudomány haladását.

A délutáni előadásokat is kerekasztal követte, amelyben említették az engedélyezési szabályokat. A képalkotás terén egyértelmű, hogy a klinikus nem győzi a képértékelés iránti igényeket. De – miközben a humán validálásra mindig szükség van – megfelelő irányelvekkel, hazai adatbázisokkal jól működhet ez az eszköztár, hiszen objektív adatokon alapul. Felmerültek a költségek is: az MI-alkalmazásra különböző pénzügyi modellek vannak, a már kifejlesztett rendszerek használata viszonylag olcsó. Kérdés a minőségellenőrzés, a validálás módja. Szó esett a nem kontrollált generatív MI-alkalmazásról (például deep fake news), ami miatt az USA-ban elnöki utasítások is megjelentek. Visszatérve a hazai tapasztalatokra, felvetődött, hogy miközben az MI-alkalmazás elöl jár, az ellátási lánc más elemei elmaradtak, például a stroke-ellátásban. Szó volt az MI lehetséges gyakorlatairól, annak szükségességéről, hogy az orvostársadalom megismerje, helyén kezelje ezt az eszköztárat. Megemlítettem egy hozzászólásban a LAM MI rovatát is mint ennek lehetséges terepét.

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Lelkek sodrásban a Szajna partján. Nicolas Philibert: Az Adamanton

BENKE Attila

Díjnyertes dokumentumfilm került 2023 őszén a magyar mozikba Az Adamanton címmel, amelynek izgalmas a témája: egy olyan pszichiátriai központról szól, ami Párizsban, a Szajna partján „sodródik az árral”, ugyanis egy kikötött hajóról van szó.

Lege Artis Medicinae

Quo vadis? – Magyarország, anno 2024 farsangja

KAPÓCS Gábor

Elmúlt a karácsony, aztán a szilveszter is. Pár, a télre emlékeztető nap után bekopogtatott a tavasz, az eddigi legmelegebb januárt produkálva. Ettől a meteorológiai anomáliától eltekintve – dehogy anomália ez, inkább az antropocén új normája – az új év éppen ott és úgy folytatódott, ahogy az elmúlt év végződött. Az ünnepeink csak általunk kreált és a kultúránk által megőrzött virtuális mérföldkövek az idő végtelennek tűnő kontinuumában.

Lege Artis Medicinae

Küzdelem a békés halálért – Tuki Jencquel: Jackie szerint az élet

BENKE Attila

A január végén és február elején megrendezett Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál egyik különleges alkotása volt a „Jackie szerint az élet”, ami az életvégi döntések kérdéskörét járja körül egy rendkívüli asszony és fia párbeszédén keresztül.

Lege Artis Medicinae

A csökkent ejekciós frakcióval járó krónikus szívelégtelenség gyógyszeres terápiája: vericiguát, a lehetséges ötödik pillér?

HEPP Tamás, VARJAS Norbert, HÉVÍZI Zsombor, BODOR Alexandra, BENCZÚR Béla

A krónikus szívelégtelenség incidenciája és prevalenciája világszerte növekszik, morbiditása és mortalitása továbbra is magas. A csökkent balkamra-funkcióval já­ró szívelégtelenség kezelése jelenleg négy alappillérre támaszkodik: ACEI/ ARNI, β-blokkolók, MRA-k és leg­újabb cso­portként az SGLT-2-gátlók, me­lyek mind­egyike igazoltan csökkenti a HFrEF-be­tegek mortalitását és morbiditását.

Lege Artis Medicinae

„A rólam elnevezett kórházi szárnyat már nem fogom látni...” – Interjú dr. Karsai Dániel alkotmányjogásszal

KAPÓCS Gábor

Dr. Karsai Dániel 2022 nyarán szembesült halálos diagnózisával. Tavaly ősszel az Emberi Jogok Európai Bíróságához adta be kérelmét az aktív eutanázia magyarországi engedélyezéséről. A fiatal alkotmányjogász szinte celeb lett Magyarországon, aki nem csak magáért küzd. Kapócs Gábor, a LAM alapító főszerkesztője készített vele interjút aktuális jogi, etikai, orvosi kérdésekről, amelyben több, eddig máshol nem hallott témáról is beszél.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentő szerek kockázatáról. Fókuszban az aceclofenac

FARSANG Csaba

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentők (NSAID) az orvoslásban a leggyakrabban alkalmazott szerek közé tartoznak. Ennek ellenére számos tanulmányban hangsúlyozták, hogy az NSAID-ok károsíthatják nemcsak a gastrointestinalis (GI), hanem a cardiovascularis (CV) rendszert is, növelhetik a vérnyomást, a coronariaesemények (angina, myocardiuminfarktus) és a stroke gyakoriságát, emellett vesekárosodást is okozhatnak. A National Institute for Health and Care Excellence (NICE) nem talált bizonyítékot arra, hogy az NSAID-ok alkalmazása fokozná a Covid-19 kockázatát, vagy rontana a Covid-19-ben szenvedő betegek állapotán. Az egyes hatóanyagok nemkívánatos hatásainak gyakorisága és súlyossága azonban jelentős eltéréseket mutat. Sokáig úgy tűnt, hogy az NSAID-ok fokozódó GI kockázata arányban van a COX-1/COX-2 szelektivitással, a cardiovascularis kockázat pedig a COX-2/COX-1 szelektivitással, az újabb adatok azonban ezt nem támasztják alá egyértelműen. A rendelkezésre álló irodalom alapján, a gast­ro­intestinalis és a cardiovascularis nem­kí­vá­natos eseményeket tekintve, az ace­clofenac mellékhatásprofilja az NSAID-ok között a legkedvezőbbnek tűnik.

Hypertonia és Nephrologia

A cyclothym affektív temperamentum és a hypertonia kapcsolata

NEMCSIK János, BATTA Dóra, KŐRÖSI Beáta, RIHMER Zoltán

Az affektív temperamentumok (cyclothym, hyperthym, depresszív, szorongó, ingerlékeny) a személyiség stabil részét képezik, serdülőkor után csupán kismértékű változatosságot mutatnak. Kapcsolatuk a pszichopatológia több területével is leírásra került; a depresszív temperamentum szerepet játszik a major depresszió, a cyclothym a bipoláris II-es betegség, a hyperthym a bipoláris I-es betegség kialakulásában. Emellett az utóbbi évtized kutatásainak eredményei azt igazolják, hogy az affektív temperamentumok a szomatikus betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. A hypertoniával, úgy tűnik, legszorosabb kapcsolatban a cyclothym temperamentum áll. A hypertonia prevalenciája és a domináns cyclothym temperamentum kapcsolata mellett a kórelőzményben előforduló cardiovascularis események is gyakoribbnak bizonyultak a domináns cyclothym temperamentum jelenléte mellett. Krónikus hypertoniás betegekben a cyclothym temperamentum mértéke magasabb szisztolés vérnyomásértékkel, nőbetegeknél a hypertonia korábbi kialakulásával függött össze. A kapcsolatok hátterében elsősorban a közös rizikófaktorok (dohányzás, elhízás, alkoholizmus) cyclothym temperamentum melletti gyakoribb jelenléte állhat. A személyiségtípusok, ezeken belül is az affektív temperamentumok és a szomatikus betegségek kapcsolatának vizsgálata segíthet a nagyobb rizikójú alcsoportok azonosításában.

Ideggyógyászati Szemle

[Heveny vestibularis szindróma képében jelentkező késői meningitis carcinomatosa – klinikopatológiai esetismertetés]

JARABIN András János, KLIVÉNYI Péter, TISZLAVICZ László, MOLNÁR Anna Fiona, GION Katalin, FÖLDESI Imre, KISS Geza Jozsef, ROVÓ László, BELLA Zsolt

[Célkitűzés – Bár a szédülés a leggyakrabban előforduló panaszok egyike, a vestibularis perifériák hirtelen kialakult tónusaszimmetriája hátterében mégis ritkán találunk peri­fériás eredetű betegséget utánzó malignus koponyaűri tumorokat. Dolgozatunk egy heveny vestibularis szindróma klinikai képében jelentkező, késői, temporalis csontot is beszűrő, disszeminált, generalizált mikrometa­sztá­zi­sok­kal járó meningitis carcinomatosa esetet mutat be, ami egy primer pecsétgyűrűsejtes gyomorcarcinoma fel­ébredé­sét követően jelent meg. Kérdésfelvetés – Célul tűztük ki, hogy azonosítjuk azon patofiziológiai folyamatokat, melyek magyarázatul szolgálhatnak a daganat felébredésére, disszeminációjára. A vestibularis tónusaszimmetria lehetséges okait szintén vizsgáltuk. Ötvenhat éves férfi betegünk interdiszciplináris orvosi adatait retrospektíven elemeztük. Összegyűjtöttük és részletesen újraértékeltük az eredeti klinikai és patológiai vizsgálatok leleteit, majd új szövettani festésekkel és immunhisztokémiai módszerekkel egészítettük ki a diagnosztikus eljárásokat. Kórboncolás során a nagyagy és a kisagy oedamás volt. A bal piramiscsont csúcsát egy 2 × 2 cm nagyságú daganatmassza szűrte be. A gyomorreszekátum eredeti szövettani metszeteinek újraértékelése submucosus daganatinfiltrációt igazolt vascularis invázió jeleivel. Immunhisztokémiai vizsgálatokkal dominálóan magányosan infiltráló daganatsejteket láttunk cytokeratin 7- és vimentinpozitivitással, valamint részleges E-kadherin szövettani festésvesztéssel. A kórboncolás során nyert szövetminták ezt követő hisztológiai vizsgálatai igazolták a disszeminált, többszervi mikroszkopikus daganatinváziót. Az újabb eredmények igazolták, hogy a vimentin kifejeződése, valamint az E-kadherin elvesztése szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot mutat az előrehaladott stádiummal, a nyirokcsomóáttétek jelenlétével, a vascularis és neuralis invázióval, valamint a nem differenciált szöveti típussal. Betegünk középkorú volt és nem volt immunhiányos állapotban, így a gyomorcarcinoma kilenc éven át tartó alvó állapotot követő felébredését nem tudtuk megmagyarázni. A daganat szervspecifikus tropizmusa, melyet a „seed and soil” teóriával magyaráznánk, kifejezetten váratlan volt, mivel a gyomorrákok ritkán képeznek áttétet az agyburkokon, hiszen a daganatsejtek elenyésző számban jutnak át a vér-agy gáton. Következtetések – Az előzményben szereplő malignus folyamat, valamint egy új neurológiai tünet megjelenése fel kell, hogy keltse a klinikus figyelmét a központi ideg­rendszer daganatos érintettségére, melyet adekvát, célzott diagnosztikus és terápiás stratégia megtervezése kell, hogy kövessen. Ehhez célzott szövettani festési eljárások, specifikus antitestek alkalmazása szükséges. A közelmúlt eredményei sejtkultúrákon igazolták a metformin epithelialis-mesenchymalis transitiót erősen gátló hatását gyomor­rák esetében. Így további kutatást kell végezni azon esetekben, amelyekben az epithelialis-mesenchymalis transitióra pozitív eredményeket kapunk.]

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről

Kiadványunk mérföldkő a hazai akut stroke ellátásában, hiszen 2017 óta először jelenik meg új ajánlás a témában. Márpedig az elmúlt 6 évben, nagy örömünkre, szűkebb szakmánkban elképesztő fejlődésnek lehettünk tanúi, sőt a Magyar Stroke Társaság tagjai és vezetőségi tagjai közül többen is, aktív előmozdítói. Nem csak a beavatkozások tárháza bővült a mechanikus thrombectomia örvendetes térnyerésével, de ezzel párhuzamosan, sőt éppen ezért, az akut képalkotás, a rekanalizációs terápia előtti kivizsgálás, a betegutak és az ellátás szervezése is átalakult. Ennek eredményeként, a korábbiakban a legsúlyosabb kimenetelt jelentő, agyalapi nagyérocclusiós betegek kaptak hatalmas esélyt a gyógyuláshoz, a sikeres rehabilitációhoz és a társadalomba való visszailleszkedéshez. Másrészt, a stroke-ellátás minden korábbi mértéket és elképzelést felülmúlóan bonyolult, összetett, valamint munka- és erőforrásigényes lett. Még úgy is, hogy ma már az egész világon egyedülállóan, az egész országra kiterjedő, mesterséges intelligencia támogatta radiológiai képalkotás segíti munkánkat. Éppen ezért, elengedhetetlenné vált, hogy mindazon szakemberek, akik hétvégéken, ünnepnapokon, éjjel-nappal akut stroke-betegek minél sikeresebb gyógyításán fáradoznak, kezükbe foghassanak egy olyan kiadványt, amely segít eligazodni az ellátás útvesztőiben.

Lege Artis Medicinae

Második játszma 37. lépés és negyedik játszma 78. lépés

VOKÓ Zoltán

Mi köze a gónak a klinikai döntéshozatalhoz? A klinikai orvoslás egyik legjelentősebb intellektuális kihívása a bizonytalanságban történő döntéshozatal. A hagyományos orvosi döntéshozatal intuitív és heurisztikus mivoltának pszichológiai csapdáin kívül az információhiány, az erőforrások szűkössége, az adott orvos-beteg kapcsolat jellemzői egyaránt hozzájárulnak annak bizonytalanságához. A formális, matematikai számításokon alapuló döntéselemzés, amelyet széles körben használnak a klinikai irányelvek fejlesztésében, illetve az egészségügyi technológiák értékelésében, elvben jó lehetőségeket kínál az intuitív dön­téshozatal hibáinak elkerülésére, ugyan­akkor az egyéni döntési helyzetekben többnyire nehezen alkalmazható,és az orvosok többségétől idegen. Ennek a módszernek is vannak korlátai, különösen az egyéni döntéshozatalban, beleértve a számításokhoz felhasznált input adatok esetleges hiányát, illetve jelentős bizonytalanságát, valamint a matematikai modellek korlátait abban, hogy egy komplex rendszer folyamatait és a folyamatok egyéni variabilitását megfelelően tudják reprezentálni. A klinikai döntéstámogató rendszerek mindezek ellenére hasznos segítséget jelenthetnek az egyéni orvosi döntéshozatalban, ha megfelelően integráltak az egészségügyi információs rendszerekbe, és nem szüntetik meg az orvosok döntési autonómiáját. A klasszikus döntéstámogató rendszerek tu­dásalapúak, szabályrendszerekre, problé­ma­­specifikus algoritmusokra épülnek. Szá­mos területen alkalmazzák az orvosi adminisztrációtól a képfeldolgozásig. A nap­jainkban zajló informatikai forradalom eredményeképpen olyan mesterséges intelligenciaként emlegetett gépi tanulási módszerek jönnek létre, amelyek már ténylegesen képesek tanulni. A mesterséges intelligencia ezen új generációja nem konkrét szabályrendszerekre épül, hanem hatalmas adatbázisokon magukat tanító neurális hálózatokra és általános tanulási algoritmusokra. Ezek a mesterséges intelligenciák egyes területeken, mint például a sakk, a gó, vagy a va­dászrepülőgép vezetése, már jobb teljesítményre képesek, mint az em­berek. Fej­lesztésük bővelkedik kihívásokban, veszélyekben, ugyanakkor olyan technológiai át­törést jelentenek, ami megállíthatatlan és át­alakítja világunkat. Alkal­mazásuk és fej­lesztésük az egészségügyben is megkezdődött. A szakmának részt kell vennie ezek­ben a fejlesztésekben és megfelelő irányba kell, hogy terelje azokat. Lee Sedol 18-szoros gónagymester visszavonult há­rom évvel AlphaGo mesterséges intelligenciától elszenvedett veresége után, mert „Hiá­ba lettem világelső, van egy entitás, amit nem lehet legyőzni”. Ne­künk szerencsére nem versengenünk vagy győznünk kell, hanem el kell érnünk, hogy a mesterséges intelligencia biztonságos és megbízható legyen és az emberekkel együtt­mű­ködve ez az entitás eredményesebbé és hatékonyabbá tegye az egészségügyet.