A kiterjesztett hatáskörű ápolók egészségügyi ellátásba való integrálása javíthatja az ellátás minőségét. Kutatásunk célja volt felmérni, hogy milyen fogadtatásra számíthatnak a kiterjesztett hatáskörű ápolók (APN) a magyar társadalom megítélése tükrében, fókuszálva a sürgősségi ellátásra. Célunk volt egy jó nomenklatúra meghatározása, valamint az új ellátók és a mentőtisztek közötti párhuzam megvilágítása, az új rendszer elfogadásának segítése céljából. A vizsgálatot 2019 szeptembere és novembere között végeztük. Adatgyűjtési eszközként saját szerkesztésű online kérdőívet készítettünk, melyet a 18. életévüket betöltött magyarországi lakosok tölthettek ki. A kérdőív tartalmazott szociodemográfiai kérdéseket, a kiterjesztett hatáskörű ápolók elfogadására vonatkozó kérdéseket, valamint a megfelelő nomenklatúrát vizsgáló kérdéseket és egy tájékoztatót is. A kérdőívet összesen 372 fő töltötte ki (N=372). Az APN-ekkel kapcsolatban megfelelő ismeretekkel rendelkezők jobban elfogadják az APN-ek szerepét (p=0,002), mint akiknek az ismereteik hiányosak. Az egészségügyi dolgozók fogékonyabbak az új rendszer megismerésére (p=0,018), mint a laikusok. Akik a mentőtisztek kompetenciáit ismerik, jobban elfogadják az APN-ektől a vizsgálatokat (p<0,001). Legtöbben az APN, a vizsgáló ápoló/mentőtiszt és mesterápoló kifejezéseket javasolják a nomenklatúrához. A társadalom és az egészségügy hozzáállása nem elutasító, megfelelő tájékoztatás, a kompetenciák pontos meghatározása és a megfelelő jogi háttér kialakítása mellett integrálható rendszerré válhat.

A stroke betegség halált és rokkantságot okozó hatása miatt jelentős népegészségügyi probléma. Az agyi ischaemiás érbetegségek 20%-át kardiális eredetű embolizáció okozza, melynek egyik legfontosabb oka a nem billentyűeredetű pitvarfibrilláció, ami a stroke tekintetében mintegy három-ötszörös rizikót eredményez. Célkitűzés: Jelen tanulmány célja a pitvarfibrilláló betegek stroke rizikójának megítélésére szolgáló CHADS2-VASc rendszer bemutatása. A pitvarfibrilláció felismerése, adekvát kezelése elengedhetetlen része a súlyos szövődmények megelőzésének. A pitvarfibrilláció érrendszeri hatásaira vonatkozóan a legismertebb indexek a HAS-BLED és a CHADS2 – VASc. Az European Society of Cardiology ajánlása szerint a CHADS2-VASc felmérés minden, kockázati csoportba tartozó beteg gondozása során javasolt, ahol felmerül az antikoaguláns terápia lehetősége. Az ápoló több szinten és kompetencia mentén is be tud kapcsolódni a PF betegek stroke rizikójának csökkentésébe. Az elsődleges prevenció, az egészségnevelés minden egészségügyi szakdolgozó feladata és felelőssége; ugyanakkor a kiterjesztett hatáskörű ápoló (APN) akár a diagnosztizálás, illetve a terápia inicializálása terén is szerepet kaphat.

A vizsgálat célja: felmérni a kórházi osztályon ápolt idős betegek tápláltsági állapotát. Anyag és módszer: prospektív, keresztmetszeti, kvantitatív kutatást végeztünk egy megyei kórház belgyógyászati osztályain. Nem véletlenszerű, célirányos, szakértői mintavétel során a célcsoport 65 év feletti, idős fekvőbetegek voltak (N=100). Kizártuk a vizsgálatból a kognitív diszfunkcióval rendelkező, illetve végstádiumú betegeket. Eredmények: az MNA standard kérdőív szerint a betegek 46%-a alultáplált, 47%-uk fokozott rizikó-kategóriába tartozik. NRS 2002 módszerrel a betegek 55%-a került a rizikócsoportba. NSI alapján a betegek 91%-a veszélyeztetett. Saját szerkesztésű kérdőíveink eredményei alapján a hiányos fogazatú (p<0,05) és 80 év feletti (p<0,05) idősek többségét érinti az alultápláltság (p<0,05). A nyelési probléma és az alultápláltság között szignifikáns összefüggés mutatható ki (p<0,05). Következtetések: felmért idősek több, mint fele alultáplált vagy fokozott rizikóval rendelkezik. A szűrőmódszerek rövid időt vesznek igénybe, de a tápláltsági állapot első felmérésétől a folyamatos követésén át rendkívül informatívak.

A védőoltások alkalmazása az egyik leghatékonyabb közegészségügyi beavatkozás a fertőző betegségekkel, különösen az oltással megelőzhető gyermekbetegségekkel szemben. Az autizmus és egyéb más betegségek kialakulása, valamint a védőoltások alkalmazása között vélelmezett szoros kapcsolat miatt egyes szülők késleltetik, vagy megtagadják gyermekeik számára beadandó védőoltásokat. Sokszor vallási nézeteket hoznak fel a vakcinázással szembeni kifogásként. A védőoltásokkal szembeni ellenérzés nem újkeletű, már a Viktoriánus korban is jelen volt. A 18. század óta minden új védőoltást bizalmatlanság is kísér. Ma ez a gyanakvás fennáll sokszor a vakcinákat előállító és terjesztő cégekkel szemben is. Jóllehet, vakcinázással kapcsolatos kérdésekben a szülők és a felnőtt lakosok leginkább az egészségügyi dolgozókat tekintik a leghitelesebb forrásnak, mégis elmondható, hogy sok egészségügyi szakember is bizalmatlan az oltásokkal szemben. Vakcinázás tekintetében fontos, hogy az egészségügyi dolgozók jól felkészültek, és tájékozottak legyenek, hogy a szülők és a felnőtt lakosok hatékonyabban oltassák gyermekeiket, illetve önmagukat a védőoltással kivédhető betegségek ellen.

Bármely ember életében egy maradandó nyomot hagy, ha valamilyen súlyos betegség vagy krónikus állapot áldozata lesz. A sztómás betegek esetében ez kiemelten igaz, hiszen a sztómát kiváltó alapbetegség mellett további nehézségeket, akadályokat okozhat ezen megváltozott élethelyzet. Vizsgálatunk célja volt felmérni, hogy a sztóma megléte milyen hatással van a betegek párkapcsolati és szexuális életére. További célunk volt ezen betegcsoportot a nem sztómával élők csoportjának párkapcsolati és szexuális szokásaival összehasonlítani. Kutatásunk kvantitatív, leíró jellegű keresztmetszeti vizsgálat volt, melynek célcsoportja a 16- 61 év közötti sztómával rendelkező és a sztómával nem rendelkező (kontroll csoport), párkapcsolatban élő személyek voltak. Az adatgyűjtés anonim, online kérdőíves lekérdezés módszerével történt. A statisztikai kielemzésre SPSS 22.0 és Microsoft Excel 2007 programot használtunk, deskriptív statisztika mellett, χ2-próba elemzést végeztünk. A szignifikancia szintjét p<0,05 értékben határoztuk meg, 95%-os megbízhatósági tartomány mellett. Azon sztómával élők, akiknek megváltozott a szexuális élete 80%-ukat befolyásolta a sztómazsák megléte. A sztómával élők fennmaradó része, bár szexuális szokásai nem változtak, ugyanakkor 33%-uk, mint zavaró tényező említette annak meglétét aktus közben (p=0,01). A szexuális elégedettség tekintetében a sztóma nélküliek (n=60) 32%-a, a sztómával élők (n=50) 36%-a elégedett a szexuális életével, mely különbség nem szignifikáns (p=0,604). Összeségében elmondható, hogy a sztómazsák befolyásolja a szexuális harmó­niát, mely kihatással van a műtét utáni szexuális szokásokra.