A sclerosis multiplex leggyakrabban fogamzó­képes korú nôket érint, így a családtervezés kiemelkedôen fontos kérdés ebben a betegségben. Napjainkra egyértelmûen bebizonyosodott, hogy a terhesség nem rontja a relapszáló-remittáló sclerosis multiplex hosszú távú prognózisát, ennek ellenére sok beteg még manapság is bizonytalan a gyermekvállalást illetôen. A kérdést bonyolítja, hogy az egyre növekvô számú beteg­ségmódosító terápia terhességre gyakorolt hatásával nin­csenek eléggé tisztában a betegek, és sokszor az orvosok sem. Még kevésbé tisztázottak és ismertek a szoptatással kapcsolatos kérdések. A betegek ezekrôl a témákról elsôsorban gondozó neurológusukkal konzultálnak. A neu­ro­ló­gus feladata a fogamzásgátlással, terhességgel, asszisz­tált reprodukcióval, szüléssel, szoptatással, betegségmódosító kezelésekkel járó kockázatokat és elônyöket reá­lisan értékelni, a beteget ezekrôl tájékoztatni, majd a b­e­teggel közösen a családtervezési tervekkel összhangban a megfelelô betegségmódosító gyógyszert megválasztani. A jelen közlemény célja a klinikusok eligazodását segíteni ezekben a kérdésekben.A releváns szakirodalom áttekintése alapján, a nemzetközi irányelvekkel összhangban a közleményben áttekintjük a fogantatás, terhesség és szoptatás témakörét, különös tekintettel a törzskönyvezett betegségmódosító terápiák terhesség és szoptatás alatti alkalmazhatóságára.

Figyelembe véve a lágyrészszarkómák (soft tissue sarcomas; STS) szélsőséges szövettani heterogenitását, kezelésük is igen komplex feladat, önmagában egy „művészeti ág”. A molekuláris terápiák térnyerésével párhuzamosan az STS-ek több évtizedes, egy kaptafára szabott standardizált kezelése lassanként eltolódik egy személyre szabott, szövettani diagnózisalapú megközelítés felé. A rendelkezésre álló új daganatellenes szerek birtokában, valamint a különböző STS-altípusok differenciált kemoszenzitivitása alapján próbálunk némi útmutatást adni a terápiás sorrendiség optimális felállításához. Ismertetünk továbbá néhány fejlesztésben lévő ígéretes gyógyszert, úgy a ritkább, mint a gyakoribb STS-altípusok palliatív kezelésére.

[Bevezetés - A valproinsav számos neurológiai és pszichiátriai betegség kezelésében hatékony antiepilep­sziás és hangulatstabilizáló gyógyszer. Habár több gyakran előforduló mellékhatása is van, a pleura és a pericardium lemezei közötti folyadékgyülem kialakulása ritka mellékhatásnak számít. Esetismertetés - A 23 éves, epilepsziás rohamok miatt valproinsav-kezelésben részesülő nőbetegnél pleuropericardialis effúziót mutattak ki, miután egyéves valproinsav-kezelést követően nehézlégzésre panaszkodott. Mivel az egyéb ismert etiológiai faktorok szerepét kizárták, a pleuropericardialis effúzió hátterében a valproinsav oki szerepét tételezték fel. A valproinsav-kezelés leállítását követő 1,5 hónap után végrehajtott kontrollvizsgálat a folyadékgyülem teljes felszívódását mutatta ki. Megbeszélés - A valproinsav-használat ritka mellékhatása a pleuralis és pericardialis effúziók kialakulása. Fontos, hogy a gyakorló orvosok tisztában legyenek ezzel a lehetséges mellékhatással, és az egyéb etiológiai tényezők kizárása után egyéb gyógyszert írjanak fel betegüknek.]

A vizeletgyűjtő zsák lilás elszíneződése ritka jelenség, ami mind a beteg, mind az orvos számára alarmírozó lehet. A vizeletgyűjtő zsák lilás elszíneződése katétert viselő betegek húgyúti infekciójával áll kapcsolatban, legtöbbször idős nőknél alakul ki. A vizelet rendszerint alkalikus. Leginkább Gram-negatív baktériumok állnak a háttérben, illetve a triptofán-anyagcsere érintettsége. Az alábbiakban egy ilyen esetet mutatunk be, és ismertetjük a jelenség kórélettanát.

BEVEZETÉS - A Gram-negatív baktériumok által okozott infekciók jelentősége napjainkban sem csökkent. A Gram-pozitív kórokozókhoz hasonlóan a Gramnegatívok között is nőtt a rezisztens és multirezisztens baktériumok száma; felbukkantak a valamennyi Gramnegatív ellen ható antibiotikummal szemben rezisztens - pánrezisztens - törzsek. Az aktuális rezisztenciahelyzet megismerése érdekében ismételtük meg 2004-ben a 2000-ben végzett prospektív, multicentrikus felmérést a Gram-negatív aerob és a Bacteroides (B.) fragilisizolátumok körében. Ugyanakkor lehetőség kínálkozott arra is, hogy a hazai adatokat összehasonlítsuk a MYSTIC (Meropenem Yearly Susceptibility Test Information Collection) 2004-re vonatkozó, nemzetközi adatbázisával. ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK - A vizsgálatot 2004. április 1-november 15. között 20 mikrobiológiai laboratóriumban, egységes protokoll szerint végeztük. Belgyógyászati, sebészeti, intenzív, hematológiai és infektológiai osztályokról származó releváns mintákból kitenyészett, 2099 Gram-negatív aerob és 97 B. fragilis törzs érzékenységét határoztuk meg a meropenemmel párhuzamosan a legjobb, a Gram-negatív, illetve az anaerob baktériumok ellen aktivitással rendelkező antibiotikumok iránt, Etesttel vagy korongdiffúziós módszerrel. Az érzékenységi vizsgálatok eredményét az NCCLS (National Committee for Clinical Laboratory Standards) ajánlásai szerint értékeltük. EREDMÉNYEK - A meropenem és az imipenem az Enterobacteriaceae családba tartozó baktériumok; az Acinetobacter törzsek és a B. fragilis esetében egyaránt megőrizték csaknem 100%-os hatékonyságukat. Csupán az Enterobacter törzsek, a Proteus törzsek és az Acinetobacter törzsek között fordult elő egy-egy carbapenemrezisztens vagy mérsékelten érzékeny izolátum. A Pseudomonas aeruginosa törzsek meropenem- és imipenemérzékenysége a két vizsgálati periódus között eltelt idő alatt (76% vs. 67%) jelentősen csökkent, különösen az imipenemé. A meropenem in vitro szignifikánsan hatékonyabb a P. aeruginosával szemben, mint az imipenem (p<0,001). Hasonló különbséget mutatnak a MYSTIC tanulmány adatai is. A kiterjedt spektrumú béta-laktamázt (ESBL) termelő Escherichia coli és Klebsiella spp. törzsek előfordulási gyakorisága európai viszonylatban még meglehetősen kicsi, 4,1%, illetve 8,5% volt. A carbapenemek hatékonyak maradtak az ESBL-termelő törzsekre, amelyekre viszont in vivo nem hat a ceftazidim, a cefepim és a piperacillin/tazobactam. A cefepimérzékeny törzsek aránya jelentősen csökkent az Enterobacter- (82%), Citrobacter- (90%), Acinetobacter-izolátumok (31%) és a P. aeruginosa esetében (69%), míg a Serratia törzsek és a Proteusizolátumok között nem változott lényegesen az érzékenység (>90%). A ceftazidim hatékonysága is csökkent: az Enterobacter törzsek 61%-a, a Citrobacter törzsek 74%-a, az Acinetobacter törzsek 15%-a, a P. aeruginosa törzsek 78%-a érzékeny iránta. Valamennyi Gram-negatív species esetében csökkent a piperacillin/ tazobactam érzékeny törzsek aránya, azonban in vitro még mindig a leghatékonyabb az összes vizsgált szer közül a P. aeruginosával szemben (83%). Ez az arány jobb, mint a MYSTIC adata. Nem tendenciózus a Gram-negatív baktériumok érzékenységének változása az aminoglikozidok iránt. Jelentősen mérséklődött a gentamicin és a tobramycin iránt érzékeny E. coli és Klebsiella species törzsek aránya (<90%), és ugyancsak nagymértékű csökkenés figyelhető meg a P. aeruginosa törzsek érzékenységében valamennyi aminoglikoziddal szemben (amikacin: 79%, tobramycin: 65%, gentamicin: 57%). A ciprofloxacin 2000-hez képest az E. coli (85%), a Proteus törzsek (83%), az Acinetobacter törzsek (16%) és a P. aeruginosa (68%) esetében bizonyult kevésbé hatékonynak 2004-ben. Az aztreonamot és a polymyxint csak a P. aeruginosa esetében vizsgáltuk, mivel alternatívát vagy éppen utolsó lehetőséget jelenthetnek a multi- vagy pánrezisztens törzsek által okozott infekciók kezelésében: a polymyxin iránt valamennyi törzs, az aztreonam iránt 84%-uk volt érzékeny. A pánrezisztens törzsek nem voltak érzékenyek aztreonamra. A multirezisztens Acinetobacter törzsek által okozott súlyos infekciók kezelésében esetleges alternatívát jelentő ampicillin/sulbactam kombinációra a törzsek 83%-át találtuk in vitro érzékenynek. A carbapenemek, a piperacillin/tazobactam és a metronidazol 100%-ban hatékonynak bizonyultak a Bacteroides fragilissel szemben; az amoxicillin/clavulansav elleni rezisztencia ritka, clindamycinre viszont a törzseknek csak 79%-a érzékeny. KÖVETKEZTETÉSEK - Egyetlen olyan, Gram-negatív baktériumokra ható antibakteriális szer sincsen, amelyre valamennyi vizsgált species 90%-ban érzékeny. A rezisztens törzsek terjedésének ilyen mértékű növekedése egy viszonylag rövid, négyéves időintervallumon belül arra figyelmeztet, hogy a közeljövőben a rezisztenciahelyzet további gyors romlásával kell számolni. A vizsgálat alapján a hazai rezisztenciahelyzet jobb, mint amilyenre a MYSTIC adataiból lehet következtetni.