A Vater-papillán endoszkópos úton végzett sphincterotomiát (EST) követően a duodenobiliaris nyomáskülönbség kiiktatásával felgyorsul az epesavak enterohepaticus körforgása, csökken az epe lithogen indexe és a koleszterinkő-képződési hajlam; egyúttal megváltozik a hólyagepe-ürülés dinamikája: csökken a raktározási idő, és az ennek következtében megnőtt ejekciós frakció fokozza az epehólyag ürülését. Az EST-t követően a duodenobiliaris reflux következtében a baktériumok ascendálnak az epeutakban, és ez közvetve növeli a pigmentkő-képződési hajlamot. Ha az epepangást idejében megszüntetjük, az EST következményeként nem kell számolni klinikailag releváns krónikus gyulladásos kórszövettani elváltozások kialakulásával, továbbá a carcinomakockázat fokozódásával sem. Késői szövődményként - az esetek mintegy 12%- ában - papillarestenosis, recidív kőképződés, továbbá bent hagyott köves epehólyag esetén cholecystitis vagy biliaris kólika fordulhat elő. A pigmentkőképződés legfontosabb kockázati tényezői a juxtapapillaris duodenumdiverticulum és a perzisztáló epeúttágulat. Papillarestenosissal papillastenosis miatt végzett EST után egy éven belül kell számolni. Megtartott köves epehólyag esetén a cholecysta funkcióképessége, a cysticus vezeték átjárhatósága fontos tényező a késői epehólyagszövődmények előrejelzésében, ahogy azt a szerző saját vizsgálatával is bizonyította. Kisebb epehólyagkövek ennek függvényében spontán is kiürülhetnek, ezért EST után a cholecystectomia indikációja - különösen idősebb korban - egyéni mérlegelést igényel. Az EST - a bevezetése óta eltelt 30 év tapasztalatai alapján - hosszú távon is biztonságosnak bizonyult, így fiatal korban is elsőként választandó terápiás megoldás a papillastenosis és a choledocholithiasis kezelésében. A késői szövődmények a fokozott kockázatú betegek programozott utánkövetésével endoszkópos úton időben és viszonylag egyszerűen kezelhetők.

Az idült májbetegségek körébe az alkohol és gyógyszer okozta toxikus károsodás, a nem alkoholos steatohepatitis, a hepatitis B- és a hepatitis C-vírusok által okozott krónikus hepatitisek, az autoimmun (primer biliaris cirrhosis, primer sclerotisalo cholangitis, autoimmun hepatitisek) és az anyagcsere-betegségek (haemochromatosis, Wilson-kór) tartoznak. A szerzők a legújabb ismeretek alapján összefoglalják a krónikus májbetegségek főbb formáiban alkalmazható gyógyszeres kezelési lehetőségeket, kiemelve a mindennapi gyakorlatban alkalmazott terápiákat. A krónikus alkoholos májbetegségek kompenzált formáinak kezelését a természetes és mesterséges antioxidánsok alkalmazása jelenti, az alkoholfogyasztás abbahagyása és a minőségben, valamint mennyiségben megfelelő diéta mellett. A krónikus hepatitis B első vonalbeli szerei a nukleozidanalógok (lamivudin), az interferon csak a betegek bizonyos csoportjaiban választandó. A krónikus hepatitis C-ben szenvedő egyének standard kezelését az interferonribavirin kombináció alkalmazása jelenti. Primer biliaris cirrhosisban és primer sclerotisalo cholangitisben az ursodeoxycholsav az elsőként választandó szer. A jövőben valószínű, hogy bizonyos immunszuppresszívumok kombinációja jelenti a megoldást. Az autoimmun hepatitisek bázisterápiáját a prednizolon és az azathioprin kombinációja képezi. A haemochromatosis kezelésében a kelátképző deferoxamin csak alárendelt szerepet játszik. A Wilson-kór kezelésében a D-penicillamin alkotja a bázisterápiát.

Kezelés: Quinapril naponta 40 mg per os. Kísérõ kezelés: Minden beteg kapott a coronariabypassműtét után kis adagban acetilszalicilsavat. Diuretikum, antiarrhythmiás szer, digitálisz vagy triciklikus antidepresszáns szedését nem engedték a vizsgálat idõtartama alatt.

BEVEZETÉS - A napi gyakorlatban a hasi ultrahangvizsgálatok során gyakran fordul elő intrahepaticus gázgyülem, amely általában biliaris eredetű, és elsősorban endoszkópos sphincterotomiát követően kerül az epeutakba. Esetünkben a nagy mennyiségű gáz a vena mesenterica superior és vena portae rendszeren keresztül jutott a májba. ESETISMERTETÉS - A 94 éves, igen elesett állapotú férfi beteg erős görcsös hasi fájdalom, hányinger, hányás és hidegrázás tüneteivel került felvételre az általános sebészeti osztályra. Az anamnézisben Billroth II. típusú gyomorreszekció szerepelt. Mellkasi és natív hasi röntgenfelvétel, valamint ultrahangvizsgálat készült. A hasi ultrahangvizsgálat alkalmával a máj bal lebenyében nagy menynyiségű gázgyülem ábrázolódott. (Az anamnézisben endoszkópos sphincterotomia nem szerepelt.) A has az intrahepaticus gázgyülem és a meteorismus miatt nehezen volt vizsgálható. Hasi CT-vizsgálatot végeztünk, amely igazolta, hogy a gáz a vena portae rendszerén keresztül jutott a májba. Nagy mennyiségű gázgyülem volt kimutatható a hasüregben, a mesenteriumban és a retroperitoneumban. Emellett a duodenumban egy 2 cm-es epekövet találtunk. KÖVETKEZTETÉS - A CT-vizsgálat igazolta, hogy az epekő a cholecystoduodenalis sipolyon keresztül bejutott a duodenumba, amelyet perforált. Ennek következtében a mesenteriumban és a retroperitoneumban kiterjedt phlegmone alakult ki, amely a mesenterialis erek thrombosisához és bélelhaláshoz vezetett. A mesenteriumban, a retroperitoneumban és az elhalt bélfalban felszaporodott baktériumok által termelt gáz jutott a vénás rendszeren keresztül a májba.