Baloghy Mária, a magyarországi gyárgondozónő képzés alapítója, 120 évvel ezelőtt született Kassán. Jelen rövid tanulmány célja, hogy megemlékezzünk érdemeiről, amelyek halála óta eltelt hosszú évtizedek után is példaképül szolgálhatnak.

A vizsgálat célja: Felmérni az onkológiai és otthoni hospice ellátásban dolgozó ápolók halálfélelmét, halálhoz való viszonyulását, a munkahelyi halálesetek feldolgozásának módját, valamint a kiégés és a pszichoszomatikus tünetek súlyosságát. Vizsgálati módszer és minta: Az online és nyomtatott kérdőíves, kontrollcsoportos adatfelvétel 2015. július-augusztus hónapokban történt egy saját szerkesztésű kérdőívvel (N=116). Az adatelemzés SPSS 19.0 programmal, Khi2-, független kétmintás T-próbával, Spearman-féle rangkorrelációval, variancia analízissel történt (p<0,05). Eredmények: A daganatos betegeket ellátó ápolókra a kissé pozitívabb halálhoz való viszonyulás jellemző, jelentős (p=0,034) a pozitív dolgok számbavétele betegük halála esetén, és esetmegbeszélő csoportokat is gyakrabban tartanak (p=0,017), mint más osztályon dolgozó ápolók. Az utóbbi csoportban gyakoribb a pszichoszomatikus tünetek megjelenése (p=0,032). Az összesített halálfélelem skálán nincs jelentős különbség (p=0,234) a csoportok átlagai között. A halálfélelem jelentős hatást gyakorol a pszichoszomatikus tünetek előfordulására (p=0,011), a kiégés mértékére (p=0,001). Következtetések: A halálfélelem nem mutat szignifikáns eltérést a daganatos betegeket ápolók és a más osztályon dolgozó ápolók körében.

Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy dr. Kiss István professzor, a Magyar Hypertonia Társaság tiszteletbeli elnöke, a Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság elnöke, a MOTESZ volt elnöke, a Semmelweis Egyetem egyetemi tanára, a magyar hipertonológia, nefrológia és geriátria kimagasló egyénisége 2018. május 11-én, életének 66. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt.

Megrázó, a közvéleményt mélyen érintő tragédia, ha egy sportoló verseny, mérkőzés vagy edzés közben hirtelen meghal. A sportolók hirtelen halálesetei ellenére a rendszeres edzés jótékony hatása nyilvánvaló: a passzív életmód évente több millió ember halálához vezet, a sportolók hirtelen halála nagyságrendekkel kisebb. Mindezek mellett a sportorvosok célja a sportolók hirtelen halálának megelőzése, a hazai és nemzetközi irodalomban különösen az utóbbi tíz évben növekedett a kérdéssel foglalkozó cikkek száma. Jelen ismertetés a kardiális szempontok mellett más sportorvosi szempontokkal is foglalkozik.

Háttér - A terápiarezisztens epilepsziás betegek 8-17%-át hirtelen halál miatt veszítjük el. Egyes vizsgálatokban felvetik, hogy a halál leggyakoribb oka a rohamokkal összefüggő szívritmuszavar lehet. Célkitűzés - Vizsgálatunkban a szívfrekvencia változását elemeztük az epilepsziás rohamokat megelőző és követő hat órában. Módszerek - A vizsgálatba 18 gyógyszerrezisztens, fokális epilepsziás beteget vontunk be, akik esetében felmerült az epilepszia műtéti kezelésének lehetősége. Emiatt video- EEG-EKG vizsgálatot végeztünk 2-10 napon át. Összesen 32 rohamot analizáltunk. A szívfrekvencia-elemzéseket a rohamokat megelőző és követő első, harmadik és hatodik órában, valamint az ötödik, tizedik, 15. és 30. percekben vett 300 másodperces mintákon végeztük el. Eredmények - A rohamok után közvetlenül megnőtt a szívfrekvencia (átlag 69/percről 92/percre, p<0,001), de még három órával a roham után is észlelhető volt a szignifikánsan nagyobb szívfrekvencia. Egyetlen esetben sem lépett fel súlyos periictalis bradycardia. Egy esetben ectopiás pótritmus jelent meg egy tónusos-clonusos roham végén. Következtetés - Eredményeinkből arra következtethetünk, hogy az epilepsziás rohamok után a szimpatikus tónus emelkedik és a paraszimpatikus tónus egyidejűleg csökken. Mivel a megfigyelt változások hosszú távon is fennállhatnak és malignus ritmuszavarra hajlamosíthatnak, vizsgálataink eredményei megerősítik azt a feltételezést, hogy az epilepsziás betegek hirtelen halála rohamhoz kapcsolt esemény, és létrejöttében cardialis mechanizmus játszhat szerepet.