Klinikai Onkológia

Daganatos betegeket támogató online lehetőségek és kihívások

B. PAPP László1

2020. FEBRUÁR 28.

Klinikai Onkológia - 2020;7(01)

Az onkológiai ellátás online támogatása növelheti a betegek adherenciáját, ezáltal hozzájárulhat a kezelés eredményességéhez, az életminőség és az orvos-beteg kommunikáció javításához, a betegség feletti kontroll érzésének növeléséhez is. Az online támogatás révén a betegek és családtagjaik információkat kaphatnak arról, mit tehetnek önmaguk az állapotjavulásuk érdekében, hogyan ismerhetik fel a mellékhatások és szövődmények alarmírozó tüneteit, milyen életmódbeli változásokat érdemes követniük, hogyan csökkenthetik a distressz mértékét. A pozitív hatások sok esetben valószínűsíthetők, de a témában megjelenő beszámolók igen jelentős része nem elégíti ki az evidenciákra vonatkozó követelményeket. Az onkológiai ellátás internetes támogatása számos lehetőséget rejt, ám tovább növelheti az esélyegyenlőtlenséget: a tudatos, az egészségműveltség magasabb szintjén lévő – rendszerint iskolázottabb, jobb anyagi körülmények között élő – betegek többet profi tálhatnak belőle, míg a digitális szakadék mélyén lévők hátrányát növelheti. A hazai internetes lefedettség és elérés technológiailag lehetővé teszi a szélesebb körű online támogatást, ám a hatékonyságnak akadálya lehet a humán készségek hiányossága. Kihívás olyan platformokat kialakítani, amelyek a lehető legszélesebb körben használhatók, azaz érthetők az alacsonyabb iskolázottságú betegek és hozzátartozók számára, de kielégítőek a magasabb elvárásokat támasztó betegek és családtagjaik részére is.

AFFILIÁCIÓK

  1. Magyar Klinikai Onkológiai Társaság

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Klinikai Onkológia

A lokalisan előrehaladott es a metasztatikus gyomorrak kezelese

SIPŐCZ István

A gyomorrák kezelésében az utóbbi időben ugyan jelentős előrelépés történt, de a túlélési eredmények még mindig meglehetősen szerények. Az összefoglaló közlemény célja áttekinteni a lokálisan előrehaladott és a metasztatikus gyomorrák kezelésének történetét és bemutatni a jelenlegi kezelési standardokat. Kiemelten foglalkozik a perioperatív kezelésben a közelmúltban bekövetkezett változásokkal, csakúgy, mint az áttétes betegek kezelésének átalakulásával. Részletesen elemzésre kerül a palliatív kemoterápiák többvonalbeli használata, és az elérhető célzott kezelések helye az áttétes daganatokban. Az immunellenőrzőpont- gátlók egyre szélesebb körben történő alkalmazásai és jövőbeni felhasználási lehetőségei is tárgyalásra kerülnek. A gyomorrák molekuláris altípusairól mint a terápiaválasztás lehetséges indikátorairól is szó esik. Végül pedig olyan terápiás javaslatokat kíván adni, ami

Klinikai Onkológia

Húgyhólyagdaganat neoadjuváns és palliatív gyógyszeres ellátása

MARÁZ Anikó

Az izominvazív, lokális hólyagtumoros betegek túlélése kedvezőbb, ha a cystectomiát neoadjuváns vagy adjuváns platinatartalmú kemoterápia egészíti ki. A neoadjuváns ciszplatinbázisú kemoterápia hatására, metaanalízisek alapján, 5-16%-os ötéves túlélési benefi t érhető el. A neoadjuváns kemoterápiára jól reagáló betegeknél (patológiai komplett remisszió aránya 12-50%) még kedvezőbb a kimenetel. A cystectomia három hónapon túli késlekedésének nincs kedvezőtlen hatása a túlélésre, ha a műtét előtt kemoterápia történik. Az adjuváns fázis III vizsgálatok és metaanalízisek eredményei kevésbé egyértelműek, de összességükben kedvező trend észlelhető a kemoterápia hatására a túlélésben, különösen pT 3/4 és/ vagy N+ (valamint high grade vagy margin pozitív) esetekben. A platinabázisú kemoterápiás kezelés utáni progresszió esetén másod- és többed-, valamint ciszplatinra alkalmatlan betegeknél PD-L1-expresszió esetén első vonalban is alkalmazható immunterápia hatására a betegek túlélésének és a tumorválasz időtartamának eredményei igen biztatóak, hatékonyabbnak látszanak az adott stádiumokban eddig alkalmazott kemoterápiás szerek publikált adatainál. A legújabb irányokban az immunterápia neoadjuváns, adjuváns, valamint kemoterápiával kombinált alkalmazása is klinikai vizsgálatok értékelése alatt áll, amelyek korai adatai kiemelkedően perspektivikusnak tűnnek.

Klinikai Onkológia

Petefészekrákban szenvedő betegek nem sebészi kezelése

PIKÓ Béla, LACZÓ Ibolya,, MARIK László

A petefészekrákban szenvedő betegek kezelésében alapvető a kellően radikális műtét, amely az egyéb módszerek eredményességét is meghatározza. Az ezt követően, egy ülésben végzett hyperthermiás intraperitonealis kemoterápia 40,5–42,5 Celsius-fokos citosztatikus oldat perfúziójával történik. A szisztémás kezelések megválasztásában a hat hónapos progressziómentesség a mérföldkő, ezentúl platinaszenzitív, ezen belül -refrakter vagy -rezisztens betegségről van szó. A citosztatikus kezelés fejlődése az alkilálószerektől a platinaszármazékokon át a paklitaxel alkalmazásáig terjed, különféle kombinációkkal, egyre jobb eredményekkel és mind kevesebb mellékhatással. A célzott terápiában az érújdonképződés-gátlók (főleg a bevacizumab) és a DNS-hibák javítását megakadályozó, PARP-gátlók a legjelentősebbek; ez utóbbiak esetében általában a platinaérzékenység feltétel, míg a BRCA-mutáció már nem mindig követelmény. Az utóbbi időben az immunterápiával kapcsolatban is ígéretes vizsgálatok folynak. A hormonkezelés fő előnye a jó tolerálhatóság. A gyógyszerek alkalmazásának sikerei mellett visszaszorulni látszik a sugárterápia, pedig a teljes peritonealis felszín ellátása – különösen a korszerű besugárzási technikák alkalmazása mellett – a kemoterápia alternatívája lehet, a palliatív irradiáció pedig a tünetek csökkentése mellett a gyógyszermentes időszakot is megnyújthatja, s a kombinálás lehetőségei további távlatokat nyitnak meg.

Klinikai Onkológia

A kezelések sorrendje áttétes colorectalis rákban

MODEST D. P., PANT S., SARTORE-BIANCHI A.

Az áttétes colorectalis rák (mCRC) a legtöbb esetben gyógyíthatatlan állapot, de a beteg élettartama a korszerű kemoterápiás és célzott gyógyszeres kezelésekkel meghosszabbítható. Ugyanakkor nem teljesen tisztázott, hogy ezeket a gyógyszereket a kezelés különböző vonalaiban milyen optimális sorrendben kellene használni. A tanulmányban számba veszik a jelenleg rendelkezésre álló kezeléseket és az optimális kezelési sorrendet az mCRC első, második és harmadik választású ellátása során, de érintik a kezelési sorrendet és a kezelések átértékelését befolyásoló biológiai aspektusokat is. A hatásos első vonalú kezelés kulcsszerepet játszik a betegség végső kimenetelének alakulásában, ezért a különböző klinikai faktorok és biológiai markerek – mint a RAS és a BRAF – ismeretében kell azt megválasztani. A második vonalban alkalmazandó kezelés az első vonalban adott szisztémás kezeléstől függ. A legtöbb betegnél antiangiogén kezelések (például bevacizumab, ramucirumab és afl ibercept) bevezetése is indokolt, míg az epidermalis növekedési faktor receptor (EGFR-) gátlás alkalmazása a második vonalban nem hosszabbítja meg az élettartamot. Harmadik vonalban nagyon fontos a molekuláris profi l ismerete, a vad típusú RAS-t mutató daganatos betegeknél EGFR-gátlókat (cetuximab vagy panitumumab) tartalmazó regorafenib és trifl uridin/tipiracil kezelést alkalmaznak. A pembrolizumabbal vagy nivolumabbal ± ipilimumabbal végzett immunkezelést szükséges megfontolni a magas mikroszatellita-instabilitást mutató betegségben. A HER2/neu amplifi kációt megcélzó kezelések sikeresek lehetnek az ilyen abnormitást mutató colorectalis tumoros esetekben. A kezelések sorrendjének eldöntését tovább bonyolítják a kezeléseknek a daganatos progresszió eltérő jellege miatt szükségessé vált megszakításai vagy beszűkítései. Jelenleg is vizsgálják mCRC-s betegeken a kezelések optimális sorrendjét és azok optimális ütemezését. A molekuláris profi lok megismerésével új targeteket lehet kijelölni, ráadásul egyre jobban kezdjük megérteni a daganatoknak a gyógyszerhatások alatt bekövetkező folyamatait, amelyek végül befolyásolhatják a kezelési sorrendet is.

Klinikai Onkológia

A gyulladás szerepe a daganatok kialakulásában

KOPPER László, TÍMÁR József

A krónikus gyulladás (például pancreatitis, colitis, bronchitis) számos daganatféleség esetében a karcinogenezis fontos előmozdítója és a keletkező genetikai hibák egyik okozója is, az ismert karcinogének mellett. Az érintett szövetek hámjának folyamatos regenerációja mellett a krónikus gyulladás olyan intra- és extracelluláris környezetet teremt, amely kedvez a malignus transzformációnak és blokkolja az esetleges immunválasz kialakulását is. Legújabb ismereteink szerint a szolid daganatok maguk is intenzív krónikus gyulladást generálnak teljesen függetlenül attól, hogy magának a daganatnak a kialakulásában ez a folyamat szerepet játszott-e. Ennek kiváltó okai a daganatos necrosis és a daganatszövet által termelt gyulladásos citokinek. A daganatindukált gyulladásos reakció blokkolja a daganat elleni hatékony immunválaszt, és egyes elemeinek monitorozása a daganatos progresszió klinikai markere lehet.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A hypertonia felismerésének, megfelelő kezelésének és az adherencia fenntartásának fontossága

NEMCSIK János, PÁLL Dénes, JÁRAI Zoltán

A hypertonia a halálozás és a rokkantsággal járó életévek ve - zető oka. Az Egyesült Államokban több szív- és érrendszeri halálesetért tehető fe - lelőssé, mint bármely más befolyásolható rizikófaktor, és a dohányzás után a második helyen áll a bármilyen okból bekövetkező halálozás megelőzhető okainak listáján. A helyzet hazánkban sem különbözik. Magyarországon hozzávetőlegesen 3,5 millió hypertoniás személy él, és ez az igen magas prevalencia jelentősen hozzájárul a hazai rossz szív- és érrendszeri mortalitási és morbiditási mutatókhoz. A hypertonia felismerése, a gyógyszeres kezelés beállítása és a betegek gondozása elsősorban alapellátási feladatkör. Amellett, hogy ez nagy felelősséget ruház a családorvosokra, ugyanakkor hálás feladat is, miután életmódváltással és a rendelkezésre álló gyógyszerekkel a hypertonia az esetek jelentős részében kiválóan kezelhető, így a szövődmények, elsősorban a stroke prevalenciája minimalizálható a praxisokban. Összefoglaló közleményünkben a hypertonia világszerte és hazánkban tapasztalható magas prevalenciájára, a szűrés pontos kivitelezésére, a megfelelő kezelésben rejlő rizikócsökkentési potenciálra és a hosszú távú adherencia fenntartásának fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet.

Hypertonia és Nephrologia

Globális gondolkodás, avagy a rizikófaktorok együttes kezelésének fontossága

BENCZÚR Béla

A hypercholesterinaemia és a hypertonia - mint az ischaemiás szívbetegség legfőbb rizikófaktorai - összefüggésben vannak a cardiovascularis mortalitás és morbiditás jelentős növekedésével. Ezek a rizikófaktorok szoros kap - csolatban állnak egymással, a hypertoniások 50%-ának emelkedett a koleszterinszintje. A hypertonia kezelésének legfrissebb, 2018. augusztusi európai irányelvei szerint a sztatinok alkalmazását javasolják dyslipidaemiás, illetve nagy cardiovascularis kockázatú hypertoniás betegek kezelésére - beleértve a 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő és/vagy krónikus vesebetegeket is. A vérnyomáscélérték elérése, ha emellett elérjük az 1,8 mmol/l LDL-koleszterin-szintet, az ISZB kockázatának 60%-os, a stroke rizikójának 17%-os csökkenését eredményezi. Ez azonban csak akkor valósítható meg, ha a betegek beszedik a felírt gyógyszereket, márpedig éppen a sztatinokkal kapcsolatos adherencia a legalacsonyabb hazánkban. Az adherencia növelésének egyik legfőbb eszköze a megfelelő edukáció mellett a fix kombinációk alkalmazása.

Lege Artis Medicinae

Hogyan javítható a vérnyomáscsökkentő terápia hatékonysága diabeteses hypertoniás betegeknél?

BENCZÚR Béla, TORZSA Péter

A hypertonia, az első számú „néma gyilkos” évente 10 millió halálesetért felelős világszerte. Igen gyakran társul egyéb metabolikus rizikófaktorokkal, a 2-es típusú diabetes mellitusszal és a dyslipidae­miával, jelentősen fokozva ezen betegek globális cardiovascularis kockázatát. Keze­lé­sük, a szigorú célérték elérése igazi kihívás a gyakorló orvosok számára. A legfrissebb hypertoniaajánlások értelmében a RAAS-gátlók a kezelés alapja, melyek ki­válóan kombinálhatóak diuretikumokkal. A RAAS-gátló alapú terápia igen gyakran ki­egészítésre szorul Ca-antagonistával, mely­hez a metabolikus rizikófaktorok társulása esetén statint is érdemes adni. Az amlodipin/atorvastatin fix kombináció haszna többrétű: mindkét hatóanyag bizonyítottan előnyös az atherosclerosis progressziójának gátlásában, a vérnyomás- és LDL-célérték elérésében. Ráadásul a közismerten rossz statinadherencia is javítható a fix kombináció segítségével, mely jelentősen hozzájárulhat a nagykockázatú betegek rizikócsökkentéséhez.

Hypertonia és Nephrologia

Az angiotenzinkonvertálóenzim-gátló/kalciumcsatornablokkoló fix gyógyszer-kombinációk egyéves perzisztenciája hypertoniában

SIMONYI Gábor, FERENCI Tamás, FINTA Ervin, IGAZ Iván, BALOGH Sándor, GASPARICS Roland, MEDVEGY Mihály

A legfrissebb európai hypertoniaajánlás a magas vérnyomás kezelésére első terápiás lehetőségnek javasolja a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer antagonistáknak (RAAS-gátlók) a kalciumcsatorna-blokkolókkal (CCB) vagy diuretikumokkal alkotott fix kombinációit (FDC). Az antihipertenzív terápia során a terápiahűség az egyik jelentős tényező a nemkívánatos cardiovascularis események csökkentésében. Célkitűzés: A szerzők célja a hypertonia indikációjában indított angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók (ACE-gátlók)/CCB FDC-k egyéves perzisztenciájának összehasonlítása volt. Módszer: A retrospektív vizsgálatban a szerzők a 2012. október 1. és 2013. szeptember 30. közötti időszakban első alkalommal, bár - mely ACE-gátló/CCB FDC-k receptjeit kiváltó betegeket választották ki, akik a megelőző 12 hónapban hasonló készítményekkel nem részesültek antihipertenzív terápiában. A vénykiváltási adatokat az Országos Egészség biztosítási Pénztár vényforgalmi adatbázisa szolgáltatta. A perzisztencia modellezésére a túlélésanalízis klasszikus eszköztárát alkalmazták, ahol a „túlélési” idő a gyógyszer szedésének abbahagyásáig eltelt idő volt. Eredmények: A bevonási követelményeknek 124388 beteg felelt meg. A ramipril/amlodipin FDC egyéves perzisztenciája 54% volt, amelyet a perindopril/amlodipin FDC 47%-os, a lizinopril/amlodipin 36%-os, a ramipril/felodipin 26%-os és a trandolapril/verapamil 12%-os eredménye követett. A ramipril/amlodipin FDC-hez képest (referencia) a perindopril/amlodipin FDC elhagyásának kockázata 30%-kal (HR = 1,30, p < 0,0001), a lizinopril/amlodipin FDC-é 79%-kal (HR = 1,79, p < 0,0001) volt magasabb, míg a ramipril/felodipin FDC-é (HR = 2,28, p < 0,0001) mintegy kétszeres, a trandolapril/verapamil FDC-é (HR = 4,13, p < 0,0001) pedig több mint négyszeres volt. A 360 napra korlátozott átlagos gyógyszerszedési idő 270,2 nap volt a ramipril/amlodipin FDC, 242,7 nap a perindopril/amlodipin FDC, 211,2 nap a lizinopril/amlodipin FDC, 186,3 nap a ramipril/felodipin FDC, míg 125,7 nap a trandolapril/verapamil FDC esetén. Következtetések: A szerzők igazolták, hogy a hypertonia indikációjában alkalmazott ACE-gátló/CCB FDC-k egyéves perzisztenciája jelentősen különbözött. A betegadherencia szempontjából a legelőnyösebbnek a ramipril/amlodipin FDC bizonyult.

LAM KID

„Remény a törötteknek.” A HOPE (Hungarian Osteoporosis Project for Elderly) vizsgálat eredményei

SPEER Gábor, NÁDAS Katalin, FERENCZ VIKTÓRIA, MÉSZÁROS SZILVIA, HORVÁTH CSABA, BORS Katalin

Multicentrikus, prospektív, egyszeri ke­resztmetszeti, 12 hónapos, nyílt vizsgálatot végeztünk, a kistraumás törést szenvedett osteoporoticus betegek körében alkalmazott zoledronsav-terápiával kapcsolatos TSQM (Treatment Satisfaction Question­naire for Medication) értékelésével a terápiás megelégedettség megállapítására. Betegek, módszerek - A vizsgálat során 94 centrumból 1736 beteg fejezte be és töltötte ki mind az első, mind a második viziten a TSQM-kérdőívet. A TSQM a beteg gyógyszeres kezeléssel való megelégedettségének mérésére alkalmas, melyben a beteg egy skálán jelzi a mellékhatásokat, hatásosságot, kényelemességet és az össz­elégedettségét az alkalmazott kezeléssel kapcsolatosan. Eredmények - Korábban átlagosan 1,58, más antiporoticus kezelésben részesültek a vizsgálatba bekerült betegek, és átlagosan 1,24 törés szerepelt az anamnézisükben. A valós körülmények között végzett vizsgálat igazolta, hogy már az egyéves zoledronsav-kezelés szignifikánsan (p<0,0001) javítja a betegek hatásossági megelégedettségét (átlagosan 56,15 pontról 70,89 pontra), és a mellékhatások előfordulását is. A kezelés kényelmességére vonatkozóan az átlagos pontszám 62,96-ról 79,34-ra nőtt (p<0,0001), míg a terápiával való összelégedettség 59,3-ről a 2. vizitre 75,48 pontra nőtt (p<0,0001). Következtetés - Vizsgálatunk igazolta a zoledronsav-kezeléshez társuló előnyös TSQM-értékeket, mely egyben a megfelelő adherencia alapfeltétele is egyben.