Az onkológiai betegségek okozta neurológiai tünetek, tünetegyüttesek egy szerteágazó etiológiájú heterogén klinikai entitás, amely érintheti a központi és perifériás idegrendszert, lehet primer vagy szekunder, de létrejöhet akár immunmediált folyamatok útján is. Összefoglaló cikkünkben áttekintjük az onkológiai gyakorlatban előforduló neurológiai kórképeket és vezető tüneteket. Kiemelten tárgyaljuk a háttérben álló leggyakoribb daganatként az agyi metasztázisokat, amelyek jelenleg az új célzott és immunterápiák fókuszpontjába kerültek, s napjainkban is egyre bővül azon szerek köre, amelyek intracranialis aktivitást mutatnak. Részletezzük a daganatok okozta paraneoplasiás neurológiai szindrómákat, mert bár ritkák, de egyre jobban diagnosztizálhatók, és gyors felismerésük elengedhetetlen a háttérben álló daganatos folyamat detektálásában. Végül a tumorok kezelésének mellékhatásaként újabban megfi gyelhető neurológiai tüneteket ismertetjük, mint a PD1-gátló immunterápiák következtében közel 3%-ban fellépő neurológiai szövődmények. Nem megfeledkezve a kemoterápiák okozta polyneuropathiákról és a tüneti terápiaként alkalmazott antikonvulzív terápiás indikációkról.

A daganatos progresszió végső lépése az áttétes betegség kifejlődése. A folyamat biológiai alapjai nagyrészt tisztázottak, de molekuláris háttere nem. Ebben a folyamatban a daganatsejtek maximális kollaborációs és alkalmazkodóképessége fejlődik ki az extrém környezethez és a különféle normális sejtekhez, ami miatt az áttétképzés szervspecifikus formában valósul meg. A szervi áttétek a primer tumortól is, de sajnos egymástól is különböznek, ami azt is jelenti, hogy ez a különbözőség genetikailag is fennáll. Az áttétes betegség és a progresszió hiperszenzitív monitorozása ma már lehetséges molekuláris eszközökkel. Addig is, amíg nem rendelkezünk a különféle szervi áttéttípusok kezelésére specifikusabb terápiákkal (a csontáttétekhez hasonlóan), arra kell törekedni, hogy a meglévő terápiás modalitásokat lehetőleg a metasztatikus betegség és nem a primer tumor jellemzői alapján tervezzük.

Az agydaganatok kezelésében továbbra is elsődleges a daganat maximális reszekcióját célzó idegsebészeti műtét, mely általában a komplex neuroonkológiai kezelési terv első lépése. Ismertetjük a műtétileg jól kezelhető daganatokat, valamint azokat a korszerű idegsebészeti technikákat (neuronavigáció, intraoperatív képalkotás, éber műtét, elektrofi ziológiai monitorozás), melyek kisebb invazivitás és morbiditás mellett mégis nagyobb onkológiai radikalitás elérésben támogatják az idegsebészt. Malignus tumorok esetében a műtétet adjuváns sugár- és kemoterápia követi. Részletezzük a primer és metasztatikus agydaganatok posztoperatív adjuváns kezelésének lehetőségeit, külön bemutatva a glioblastomák modern kemoterápiáját, valamint az elsősorban kisebb méretű metasztázisok esetében a műtét alternatívájaként alkalmazható szteretaxiás sugársebészeti technikát. Végül táblázatban foglaljuk össze a leggyakoribb felnőttkori agydaganatok hazai viszonyok mellett elérhető korszerű kezelési lehetőségeit.

A vastagbélrák nem homogén betegség, hanem különféle, molekuláris szinten meghatározható alcsoportokból áll. Az NCCN és az ESMO ajánlásai rámutatnak a RAS- és a BRAF-mutációk előzetes molekuláris vizsgálatának fontosságára a kezeléssel kapcsolatos döntésekben azoknál a betegeknél, akiknél kemoterápia és célzott szerek kombinációjával történő kezelést mérlegelnek. A molekuláris módosulások jellemzőinek és következményeinek alaposabb megismerése lehetővé fogja tenni a klinikai vizsgálatok következő generációjának elindítását, amelyek már nem a nagyméretű, nem szelektált betegcsoportok empirikus randomizálását követik, hanem a betegek előre meghatározott alcsoportjaiban végzett, specifi kus beavatkozásokat tanulmányoznak.

BEVEZETÉS - A colon másodlagos tumorai extrém ritkák. Komputertomográfia során gyulladásos vastagbélbetegséggel, ischaemiás colitisszel téveszthetők össze. ESETISMERTETÉS - Az 59 éves nőbeteg anamnézisében 1999-ben sigillocellularis adenocarcinoma miatt végzett gastrectomia szerepelt. 2003 novemberében rendszeres, évenkénti onkológiai kontrollvizsgálatra jelentkezett, amelynek kapcsán hasi komputertomográfiás vizsgálatot is végeztünk. A colon transversum szegmentális kifejezett, körkörös fali megvastagodását találtuk, céltáblaszerű kontraszthalmozással. A folyamat tisztázására kolonoszkópiás vizsgálat történt, azonban a colon transversumon észlelt jelentős szűkületen nem sikerült átjutni az eszközzel. A szűkület kezdetéből vett biopszia sem malignitást, sem specifikus gyulladást nem igazolt. A viszonyok pontosabb tisztázása céljából virtuális kolonoszkópiát és irrigoszkópiát végeztünk. A virtuális kolonoszkópiás vizsgálat során a szűk szakasz csak minimális fokban tágult, a nyálkahártya megtartottnak tűnt. Az irrigoszkópiás vizsgálat a colon transversum jobb felének kifejezett szűkületét mutatta, polypoid elváltozásokkal. Emellett a flexura lienalison is aszimmetrikus fali elváltozást találtunk. A betegnél subileusos panaszok jelentkeztek. A folyamat tisztázására és a passzázs megoldására műtétet végeztünk, amelynek során kiterjesztett jobb oldali hemicolectomiára került sor. A szövettani diagnózis a korábbi sigillocellularis gyomorcarcinoma metasztázisát igazolta az eltávolított vastagbélben. KÖVETKEZTETÉS - A colon ritka másodlagos daganatára utalhat, ha a bélfal hosszabb szakaszra kiterjedő, szegmentális jellegű, kifejezett megvastagodása komputertomográfiával sajátos formában ábrázolódik: a belső réteg fokozott, illetve a külső fali rétegek csökkent kontrasztanyag- halmozása típusos céltáblaszerű képet ad.