Ideggyógyászati Szemle

A fejfájás mint fõtéma a magyar orvosi szakirodalomban

GESZTELYI Gyöngyi, BERECZKI Dániel

2005. JANUÁR 20.

Ideggyógyászati Szemle - 2005;58(01-02)

A vizsgálat háttere - A fejfájás az egyik leggyakoribb panasz a neurológushoz fordulók között. Ennek ellenére a Clinical Neuroscience/Ideggyógyászati Szemle elsõ 50 évfolyamában a közlemények alig több mint egy százalékának volt témája a fejfájás. A jelenlegi vizsgálat célja annak felmérése volt, hogy a magyar orvosi szakirodalomban milyen súllyal szerepel a fejfájás mint fõtéma. Módszerek - A szerzõk kézi kereséssel azonosították a magyar neurológiai szakirodalom legfontosabb fóruma, az Ideggyógyászati Szemle 1950-2003 közötti köteteiben a fejfájással foglalkozó teljes terjedelmű közleményeket. A magyar Országos Egészségügyi Szakkönyvtár és az amerikai Nemzeti Egészségügyi Könyvtár (NLM) elektronikus adatbázisainak (Magyar Orvosi Bibliográfia, Medline, Oldmedline) elemzésével azonosították a fejfájással foglalkozó magyar közleményeket. Az Ideggyógyászati Szemlére vonatkozóan összehasonlították a kézi és az elektronikus kereséssel nyert találatokat. Eredmények - Az Ideggyógyászati Szemlében 2003 végéig megjelent 2618 közlemény közül 32 dolgozat (1,2%) fõtémája volt a fejfájás, ezek többsége 1985 után jelent meg. A Magyar Orvosi Bibliográfia (MOB) keresésével 41 folyóiratban 132 dokumentumot, a PubMed keresõprogram alkalmazásával az NLM-adatbázisokban 66 magyar vonatkozású, fejfájásra irányuló közleményt azonosítottak. A legtöbb közlemény mindhárom keresés során a migrénre irányult. A MOB az Ideggyógyászati Szemlében 1990 után megjelent minden olyan fejfájásra irányuló közlemény adatait tartalmazta, amelyet kézi kereséssel azonosítottak. Az Oldmedline adatbázisban a folyóiratban 1964-ig megjelent, fejfájásra irányuló hét közleményébõl négy adatai szerepeltek. Az Ideggyógyászati Szemle Medline-ba történõ felvétele (2002) óta a kézi kereséssel azonosított közleményt az elektronikus keresés is megtalálta. Következtetés - Az 1980-as évek közepéig tartó viszonylagos érdektelenség után elõtérbe került a fejfájás mint fõtéma a hazai orvosi szakirodalomban. Az 1990 utáni közlemények bibliográfiai adatai a hazai és nemzetközi szakirodalmi adatbázisok elektronikus keresésével, átgondolt, de egyszerű keresési stratégiával döntõ többségükben megtalálhatók. Az 1990-es évektõl a magyar fejfájáskutatás eredményei növekvõ gyakorisággal jelennek meg a nemzetközi szakirodalomban.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Moussong-Kovács Erzsébet 1921-2004

HUSZÁR Ilona

Megemlékezni valakirõl, aki évtizedeken keresztül a szakma élvonalában tevékenykedett, akit tisztelet övezett munkásságáért és szeretet vett körül emberségéért, rendkívül nehéz. Fokozza ezt a nehézséget emberi és szakmai érdeklõdésének sokszínűsége is, amely az oktatás, a kutatás, a mindennapi orvosi tevékenység területén egyaránt jellemzõ volt rá, és kiterjedt hazai és nemzetközi szakmapolitikai, társadalmi munkásságára is.

Ideggyógyászati Szemle

Krónikus gyulladásos polyneuropathiák

BENICZKY Sándor, VÉCSEI László

A környéki idegek, valamint a spinalis ganglionok károsodását okozó immun-, illetve gyulladásos mechanizmust egyre több kórkép hátterében lehet kimutatni. Ezeknek a betegségeknek a pontos diagnosztizálása igen fontos, hiszen a betegek többsége a megfelelõ immunmoduláns- terápiára jól reagál. Mivel nincs olyan specifikus marker, ami ezekre a kórképekre jellegzetes volna, ezért a diagnosztikai folyamat során a klinikai, a neurofiziológiai, valamint a laboratóriumi adatok összetett áttekintése, mérlegelése szükséges a kórképek alapos ismeretének birtokában. Ebben a közleményben a krónikus gyulladásos neuropathiák különbözõ típusainak diagnosztikáját és kezelését foglaltuk össze.

Ideggyógyászati Szemle

Kongresszusi naptár

Ideggyógyászati Szemle

Természetes antikoaguláns fehérjék aktivitásának vizsgálata akut ischaemiás stroke-ban

OLÁH László, CSÉPÁNY Tünde, BERECZKY Zsuzsanna, KERÉNYI Adrienne, MISZ Mária, KAPPELMAYER János, CSIBA László

Bevezetés - A természetes antikoaguláns rendszer (antitrombin-III, protein C, protein S) működészavara ritkán mutatható ki az ischaemiás stroke hátterében, annál gyakrabban észlelhetõ azonban a stroke kialakulását követõen a betegség akut fázisában. A szerzõk azt vizsgálták, hogy az akut fázisban megnyilvánuló természetes antikoaguláns fehérjék aktivitásának csökkenése szerepet játszhat-e a progresszív stroke kialakulásában. Betegek és módszer - Hatvannyolc, akut ischaemiás stroke-beteg esetében követték a tünetek alakulását (NIH-stroke-skála), s ezt vetették össze a betegség akut szakában meghatározott természetes antikoagulánsok (antitrombin-III, protein C, protein S) aktivitásával, valamint a C-reaktív protein szintjével. Eredmények - Progressziót a betegek 29%-ánál észleltek, legalább egy természetes antikoaguláns fehérje aktivitásának csökkenése 31%-ban fordult elõ. A legalább egy természetes antikoaguláns csökkent aktivitásával bíró betegek 76%-ánál, míg az eltérés nélküliek 9%-ánál alakult ki progresszív stroke (p<0,01). Azok esetében, akiknél a C-reaktív-protein-szint emelkedett volt, szintén gyakrabban jelentkezett progresszió (60%), mint normális szint esetében (11%, p<0,01). Megjegyzendõ, hogy az emelkedett C-reaktív-protein-szintű egyéneknél gyakoribb volt a természetes antikoaguláns fehérjék csökkent aktivitása, mint normális szint mellett. Következtetés - Az eredmények a természetes antikoaguláns fehérjéknek az ischaemiás stroke akut fázisában a betegek közel egyharmadánál jelentkezõ csökkent aktivitásának fontosságára hívják fel a figyelmet, amely szerepet játszhat a progresszív stroke kialakulásában, s ezáltal kedvezõtlen prognózist jelez.

Ideggyógyászati Szemle

A corticobasalis degeneráció diagnózisának ismérvei

FARSANG Marianna, TAKÁTS Annamária, SZIRMAI Imre, KOVÁCS Tibor

A corticobasalis degenerációt 1968-ban Rebeiz, Kolodny és Richardson írta le mint aszimmetrikus akinesissel-rigorral, dystoniával, apraxiával, myoclonussal és dementiával járó klinikai szindrómát. Patológiailag jellemzõ a frontális és parietalis atrophia, az idegsejtpusztulás, a gliosis és az „achromasiás” idegsejtek (valamint újabban az úgynevezett „astrocytaplakkok”). A corticobasalis degeneráció ritka, illetve ritkán felismert betegség, gyakran tévesztik össze Parkinson-kórral. A Lang-féle diagnosztikai kritériumok szerint rigor és a corticalis tünetek (apraxia, corticalis érzészavar, idegen kéz szindróma) közül egy jelenlétekor, vagy aszimmetrikus rigor, dystonia és fokális reflexmyoclonus esetén diagnosztizálható corticobasalis degeneráció. Kizáró kritérium a betegség korai szakaszában megjelenõ dementia és vertikális tekintészavar (elkülönítése a primer dementiáktól és a progresszív szupranukleáris bénulástól), a nyugalmi tremor és a hosszú ideig jó hatású levodopakezelés (a Parkinson-kórban tapasztalttal szemben), valamint a súlyos autonóm zavarok (multiszisztémás atrophiában jellemzõ) és a képalkotó vizsgálatokkal kimutatott egyéb olyan eltérés, amely a tünetekért felelõssé tehetõ. A kizáró kritériumok némelyike napjainkban már nem állja meg a helyét, így a betegség korai tünete lehet a dementia is. Betegünk esetének ismertetésével, a szakirodalom áttekintésével hívjuk fel a figyelmet a betegségre.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[A HaNDL szindróma - fejfájás neurológiai hiánytünetekkel és a cerebrospinalis folyadék lymphocytosisával - kezelése]

ÇOBAN Eda, TEKER Ruken Serap, SERİNDAĞ Helin, SAKALLI Nazan, SOYSAL Aysun

[A HaNDL szindróma - fejfájás fluktuáló neurológiai hiánytünetekkel és a cerebrospinalis folyadék lymphocytosisával - ritka entitás. A betegséget összefüggésbe hozták migrénes fejfájással. Jóindulatú betegség, a tünetek maguktól megszűnnek. Bemutatjuk egy 47 éves férfi beteg esetét, akinél akut kezdetű migrén és aphasia jelentkezett. A cerebrospinalis folyadék elemzése lymphocytás pleocytosist (25 sejt/μl, 100% lymphocyta) mutatott. Az elektroencefalogram temporoparietalis predominanciájú mérsékelt lassú ritmust mutatott a bal hemisphaeriumban, epileptiform aktivitás nélkül. A vértesztek és a mágnesesrezonancia-képalkotás (MRI) eredménye normális volt. A beteget HaNDL szindróma diagnózissal vettük fel a neurológiai osztályra, majd tünetmentesen bocsátottuk otthonába.]

Ideggyógyászati Szemle

[A fejfájás-gyakoriság és típusai metabolikus szindrómában]

DEMIRYÜREK Enes Bekir, EMRE Ufuk, KORUCU Osman, BARUT Özen Banu, TASCILAR Nida Fatma, ATASOY Tugrul Hüseyin, DEMIRYÜREK Esra, YAYLACI Selcuk, GENC Bilal Ahmet

[Bevezetés - A metabolikus szindróma (MetS) és a különböző fejfájások gyakori egészszégügyi problémák szerte a világon. A köztük levő kapcsolat mind ez idáig nem tisztázott. Célkitűzés - A jelen tanulmány célja, hogy vizsgálja a különféle fejfájások prevalenciáját és megvizsgálja azok kapcsolatát a klinikai laboratóriumi paraméterekkel metabolikus szindrómában. Minta és módszerek - A 2011 júniusa és 2012 júliusa között az endokrinológiai ambulancián diagnosztizált MetSbetegek közül 202 vett részt a vizsgálatban. Hemoglobin-, éhomi vércukor- (FBG-), összkoleszterin-, trigliceridértékek, HDL- és LDL-koleszterinek, pajzsmirigyteszt és HbA1c-értékek kerültek feljegyzésre mindenkiről. Beck depresszió kérdőív (BDI) és Beck szorongás kérdőív (BAI) felvétele is történt. A fejfájás súlyosságát Vizuális Analóg Skálával (VAS) nézték. Eredmények - A fejfájás prevalenciája a MetS-betegek körében 61,4% volt. A fejfájás incidenciája a nők körében magasabb volt (nők: 86,4%, férfiak: 13,6%). A fejfájás típusainak megoszlása az alábbi volt: epizodikus tenziós típusú fejfájás (ETTH) 24,8%, epizodikus migrén 14,4%, krónikus tenziós típusú fejfájás (CTTH) 11,3%, egyéb típusú fejfájás (cervicogenicus fejfájás és claster fejfájás) 3%. Statisztikai összefüggés nincsen az egyes fejfájásokkal küzdő és nem fejfájós csoport között a BMI, a derékkörfogat és laboratóriumi paraméterekre nézve (p>0,05). Az átlag BDI- és BAI-eredmények magasabbak voltak a fejfájós csoportban (p<0,001 és p<0,001). Nincs szignifikáns különbség az átlag-MIDAS-értékek és a fejfájás típusai között (p=0,35). A fejfájással küzdő csoportban szignifikáns kapcsolat volt a trigliceridszintek és a fájdalom megjelenési gyakorisága, időtartama és súlyossága között. Következtetés - A fejfájás prevalenciája a MetS-betegek körében 61,4%. A különféle fejfájástípusok incidenciája hasonló volt az átlagpopulációhoz. Összefüggést találtunk a trigliceridszintek és a fájdalom megjelenésének gyakorisága és súlyossága között. Az eredmények felhívják a figyelmet az emelkedett trigliceridszintre, annak érdekében, hogy ezáltal csökkenteni lehessen a fejfájással küzdő betegek esetében a fájdalom gyakoriságát és intenzitását.]

LAM Extra Háziorvosoknak

Fejfájás a mindennapi orvosi gyakorlatban

ERTSEY Csaba

A fejfájás az egyik leggyakoribb panasz az orvosi gyakorlatban. A Nemzetközi Fejfájás Társaság elsődleges (önálló) fejfájásbetegségeket és másodlagos (tüneti) fejfájásokat különít el. A fejfájások többségét jelentő önálló fejfájások az ép idegrendszerben kialakuló működészavar következményeként jönnek létre; sztereotip, az egyes típusokra jellemző idő után legtöbbször spontán is szűnő rohamokkal járnak. Diagnózisuk alapja a rohamok részletes kikérdezésen alapuló besorolása és a negatív neurológiai vizsgálat. A beteg első vizsgálatakor eldöntendő, hogy van-e gyanú súlyos vagy életet veszélyeztető betegségre, besorolható-e a fejfájás valamely fejfájás-kategóriába, illetve milyen vizsgálatok szükségesek a pontos diagnózis felállításához. Az önálló fejfájások kórismézéséhez elsődleges fontosságú a gondos anamnézis, az eszközös vizsgálatok nem pótolják ennek hiányosságait. A képalkotó és más vizsgálóeljárások alkalmazása a tüneti fejfájások kórisméjének felállításához szükséges: ha az anamnézis és a neurológiai vizsgálat egyértelműen önálló fejfájás mellett szól, a műszeres vizsgálatoktól csak igen kis eséllyel várható pluszinformáció. Bár a diagnózis felállítása sokszor időigényes, ez a hatékony kezelés előfeltétele.

Lege Artis Medicinae

Fejfájás a mindennapi orvosi gyakorlatban

ERTSEY Csaba

A fejfájás az egyik leggyakoribb panasz az orvosi gyakorlatban. A Nemzetközi Fejfájás Társaság elsődleges (önálló) fejfájásbetegségeket és másodlagos (tüneti) fejfájásokat különít el. A fejfájások többségét jelentő önálló fejfájások az ép idegrendszerben kialakuló működészavar következményeként jönnek létre; sztereotip, az egyes típusokra jellemző idő után legtöbbször spontán is szűnő rohamokkal járnak. Diagnózisuk alapja a rohamok részletes kikérdezésen alapuló besorolása és a negatív neurológiai vizsgálat. A beteg első vizsgálatakor eldöntendő, hogy van-e gyanú súlyos vagy életet veszélyeztető betegségre, besorolható-e a fejfájás valamely fejfájás-kategóriába, illetve milyen vizsgálatok szükségesek a pontos diagnózis felállításához. Az önálló fejfájások kórismézéséhez elsődleges fontosságú a gondos anamnézis, az eszközös vizsgálatok nem pótolják ennek hiányosságait. A képalkotó és más vizsgálóeljárások alkalmazása a tüneti fejfájások kórisméjének felállításához szükséges: ha az anamnézis és a neurológiai vizsgálat egyértelműen önálló fejfájás mellett szól, a műszeres vizsgálatoktól csak igen kis eséllyel várható pluszinformáció. Bár a diagnózis felállítása sokszor időigényes, ez a hatékony kezelés előfeltétele.

Ideggyógyászati Szemle

[Sphenopalatinalis ganglionblokád SUNCT akut epizódjában]

KOCATÜRK Mehtap, KOCATÜRK Özcan

[A SUNCT (rövid féloldali neuralgiform fejfájásrohamok kötôhártya-belövelltséggel, könnyezéssel) és a SUNA (rövid féloldali neuralgiform fejfájásrohamok cranialis autonóm tünetekkel) egyaránt ritka, súlyos fejfájásformák. A roham akadályozhatja a beteg táplálékfelvételét, és akut ellátást tehet szükségessé. A sphenopalatinalis ganglion egy szenzoros és autonóm rostokkal egyaránt beidegzett, extracranialis paraszimpatikus ganglion. A sphenopalatinalis ganglionblokádot régóta használják a fejfájás-terápiában, különösen akkor, ha a hagyományos mód­szerek kudarcot vallottak. Tanulmányunkban bemutatjuk egy olyan beteg esetét, akinek fejfájása intravénás lidocainkezelésre nem javult, de a SUNCT/SUNA akut epizódja során alkalmazott sphenopalatinalis ganglionblokád gyorsan csökkentette fájdalmát.]