Hypertonia és Nephrologia

Útmutató a globális cardiovascularis kockázatbecslési módszerek használatához

KÉKES Ede

2014. DECEMBER 20.

Hypertonia és Nephrologia - 2014;18(05-06)

A szerző elemzi a leggyakrabban használt és megbízható glo - bális cardiovascularis kockázatbecslési módszereket. Csak azok a módszerek hasz - nosak, amelyek megfelelnek az amerikai és európai prevenciós irányelvek kívánalmainak és nagy adatbázisok feldolgozása alapján készültek. Az egyre bővülő is me - rethalmaz a legjobban ismert becslési módszerek folyamatos módosítását igénylik és egyre több, fontos tényezőt kell figyelembe venni annak érdekében, hogy a cardiovascularis betegségek megelőzése sikeres legyen. Kétfajta módszercsoportot ismerünk: 1. Csak a hagyományos, vagy szűkített forma, melyet az álta lános orvosi tevékenységet végző orvosok és a lakosság számára készítettek. Specialisták és kutatók számára készült modellek, melyek szélesebb elemzést adnak és sokkal több tényezőt használnak fel. Európában a PROCAM és a Heart Score egyes variációi a legalkalmasabbak a gyakorlati munkára, de lehetőség van az új ASCVD-becs - lés és a Reynolds-módszer használatára is a nemzeti korrekciós faktorok felhasz - nálása segítségével. A szélesebb körű, sok tényezőt alkalmazó módszerek közül a Mayo Klinika modellje, a Qrisk2 és az IHMRS egyaránt alkalmas a mélyebb epide - mio lógiai elemzésre és segíti a kutató tevékenységet.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Hypertonia és Nephrologia

A hypertonia epidemiológiája Magyarországon

SZEGEDI János, KÉKES Ede, SONKODI Sándor, KISS István

A szerzők a magasvérnyomás-betegség legfontosabb hazai epi demiológiai vonatkozásait mutatják be a nemzetközi adatok tükrében és saját tapasztalataik alapján. A hypertonia előfordulása hazánkban egyenletesen emel - kedik és 2011-ben a közel 10 millió lakosból már meghaladta a hárommilliót. A kor előrehaladásával és a szisztolés nyomás emelkedésével párhuzamosan az előfordulás gyakorisága egyre nagyobb és 65 év felett már meghaladja a 60%-ot. Ezzel együtt növekszik a gyermek- és serdülőkorban lévőknél az átlagos vérnyo - másérték, másrészt 65-70 év felett igen nagy arányban találkozunk izolált szisztolés hypertoniával. Az előbbi szorosan összefügg a fiatalok testsúlynövekedésével, az utóbbiaknál az atherosclerosis okozza az alacsony diasztolés nyomást. Az ország egyes régiói között szignifikáns különbség áll fenn a prevalenciában. A leginkább érintett két régió a Dél-Dunántúl és Észak-Magyarország. Nők esetében nagyobb arányszámban találunk hypertoniás betegeket. Az ismert hypertoniások esetében körülbelül 45-50 éves korig a férfiak arányszáma nagyobb, majd egy kiegyenlítési időszak után az időskorban a nőknél gyakoribb a betegség előfordulása. Jellemző, hogy a hypertonia és a 2-es típusú diabetes vonatkozásában 2004-től a morbiditás és mortalitás egyaránt emelkedik, míg a myocardialis infarktus és a stroke arány - száma szignifikánsan csökkent. Az észlelt szervkárosodások terén kimutatható a bal kamra-hypertrophia és a microalbuminuria gyakoriságának növekedése. A társbetegségek közül a leggyakrabban a metabolikus szindrómával, diabetes mellitusszal és ischaemiás szívbetegséggel találkozunk.

Hypertonia és Nephrologia

A thrombosishajlam géndiagnosztikája

SZOKOLAI Viola, HARSÁNYI Gergely, VÉGH Csaba, ELBERT Gábor, TÚRI Sándor, NAGY Zsolt B.

A test homeosztázisának fenntartásához szükséges a meg fe - lelő vérkeringés és a tökéletesen működő véralvadási folyamatok megléte. A vénákban (vénás thrombosis) és az artériákban (artériás thrombosis) egyaránt ki ala kul hat - nak thrombusok, melyek csökkentik az adott terület vérellátását, ischaemiát okozva ezzel. A thrombosis kialakulásának esélyét többszörösére növelhetik öröklött rizikófaktorok, melyek ismerete prevencióban és terápiás folyamatokban egyaránt klinikai jelentőségű. A leggyakoribb génhibák (FII, FV, PAI-1, MTHFR, EPCR polimorfizmusok) diagnosztikája PCR, real-time PCR és macroarray-alapú molekuláris gene - tikai módszerekkel szűrhető. A genetikai lelet alapján egyénre szabott javaslatok tehetőek az orvosi ellátásban.

Hypertonia és Nephrologia

Renalis denerváció: beavatkozással járó kezelési lehetőség a rezisztens hypertonia terápiájában

SCHMIEDER E. Roland, REDON Josep, TSIOUFIS Costas

Világszerte az artériás hypertonia a legfontosabb rizikótényező a cardiovascularis morbiditás és mortalitás tekintetében. Becslések szerint körülbelül egymilliárd ember szenved magasvérnyomás-betegségben, és ez a szám 2025-re eléri az 1,5 milliárdot.

Hypertonia és Nephrologia

Változások az elhízás diétás kezelésében - MOMOT-ajánlás

PADOS Gyula, SIMONYI Gábor, AUDIKOVSZKY Mária, BEDROS J. Róbert

A 70-es, 80-as években az infarktus „járvány” miatt a koleszte - rin teória alapján a zsírszegény étrendet szorgalmazták, főleg az Amerikai Egyesült Államokban, mérsékelt sikerrel, miközben a szénhidrátfogyasztás megnőtt, az el hí - zás gyakorisága pedig az 1971-es 14,1%-ról 2000-re 30%-ra emelkedett. A magas glykaemiás indexű szénhidrátdús ételek gyors vércukorszint-emelkedést, inzu - linakciókat és glükóz → zsírsav átalakulást, elhízást okozhatnak. Az elmúlt évtizedben számos összehasonlító vizsgálat igazolta, hogy low-carb diétával fél év alatt átlag 4 kg-mal többet lehet fogyni, mint a low-fat étrenddel. A szélsőséges szénhidrátszegény Atkins-diéta egy év alatt (-4,7 kg) felülmúlta a ZONE (-1,7 kg), a LEARN (-2,6 kg) és az ORNISH diétát (-2,2 kg), egy másik két évig tartó vizsgálatban a low-fat diétát is. A Nemzetközi Obesitas Társaság (IASO) a fehérjebevitel nö - velését (15 → 25%) és az alacsony glykaemiás indexű szénhidrátok fogyasztását ajánl ja elhízottak számára. A Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság (MOMOT) eklektikus ajánlása low-calorie (1200-1500 kcal/nap), low-carb (<45%), low-glykaemiás indexű, high-protein (≥25%), low-fat (38 → 30%) diétát és napi rost bevitelét javasolja indításként diétás irányelveiben. Ezzel 10 kg/fél év fogyás elvárható. Fél év után a betegek romló compliance-e miatt nehéz tartani a low-carb diétát is, így szignifikáns előnye csökken. Ezen a magatartás-terápiával, s a közel - jövőben Magyarországon is megjelenő két étvágycsökkentő gyógyszerrel, a lorcaserinnel és egy phentermin-topiramat kombinációval lehet majd segíteni. A jövőbeni ajánlásokat befolyásolhatja az amerikai AHA/ACC - Obesity Society 2013. novemberben kiadott új irányelve is, melynek véglegesítése („Obesity ) 2014 júniusában várható az NHLBI által.

Hypertonia és Nephrologia

A juxtaglomerularis apparátus - A vese agyának felépítése és működése című több évtizedes kutatómunka eredményeképpen született cikksorozat üzenete és tanulságai

ROSIVALL László

A filogenetikailag ősi képződmény, a juxtaglomerularis apparátus, jelentős szerepet játszik a só-víz háztartás és a vérnyomás szabályozásában és számos be tegség patomechanizmusában. Ennek ellenére műkö - dé sének számos részlete még tisztázatlan.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Amlodipin/atorvastatin fix kombináció alkalmazása a háziorvosi gyakorlatban

ÁBRAHÁM Erzsébet Judit

Ötven hypertoniás és dyslipidaemiás be - tegnél kombinált antihipertenzív és antilipid- kezelést alkalmaztam. A fő terápiát az amlodipin/atorvastatin fix kombináció je - lentette több dózisvariációban. A megfigyelés célja a sikeres vérnyomás- és vérzsírszintcélérték elérése volt. Hat hónap alatt a vérnyomás átlagértéke 161/90 Hgmm-ről 133/84 Hgmm-re csökkent. A lipidprofil befolyásolása is sikeres volt, hat hónapos megfigyelés alatt az összkoleszterinszint 5,9 mmol/l-ről 4,76 mmol/lre csökkent. Összefoglalva hat hónap alatt az amlodipin/ atorvastatin fix kombináció használata nemcsak csökkentette a szív- és érrendszeri események számát, hanem növelte a betegek gyógyszerbevételi és terápiahű sé - gét is.

Nővér

Az elesés kockázati tényezőinek ismerete az időskorúak körében

BOROS Edit, BABARCI Ágnes, ERDŐSI Erika, BALOGH Zoltán

A vizsgálat célja: Az időkorúak elesés rizikócsoportjának meghatározása, valamint az idősek ismereteinek felmérése az elesés kockázati tényezőiről. Anyag és módszer: Kvantitatív, keresztmetszeti vizsgálat során a mintát a dél-alföldi régióban élő idősek alkották (N=379). Adatgyűjtéshez a STEADI elesés rizikócsoport meghatározó kérdőív mellett saját szerkesztésű kérdőívet alkalmaztunk. Utóbbi 15 kérdésből áll, rizikófaktorokkal kapcsolatos ismeretek felmérésre fókuszál. A statisztikai analízis során egyszerű leíró statisztika mellett Khi2 próbát és Mann-Whitney U tesztet alkalmaztunk. Eredmények: A vizsgált minta átlag életkora 71,96+ 6,8 év volt, a megkérdezettek 45%-a számolt be elesésről. A magasabb életkor (p=0,001), a szédülés (p=0,021), a polifarmácia (p=0,001) rizikófaktorok jelenléte bizonyítható volt az elesést már átélt időseknél. A minta 83%-a az elesés kockázati csoportjába tartozott. A válaszadók a külső tényezők hatását jobban ismerték, mint a belső kockázati tényezőket. Kevésbé tartották igaznak az elesést már átélt idősek az otthon rendezettségének (p=0,009) és a járást segítő eszközök alkalmazásának (p=0,010) preventív hatását. Következtetések: Az időskori elesés napjaink aktuális problémája, szükség van az idősek ismereteinek bővítésére az elesés kockázati tényezőivel kapcsolatban.

Ideggyógyászati Szemle

Az időskori stroke epidemiológiája

POZSEGOVITS Krisztián, KAZUO Suzuki, NAGY Zoltán

Bevezetés - A fejlett ipari országokban a lakosság átlagos élettartamának növekedése miatt egyre gyakrabban találkozunk nagyon idős korú (≥85 év) betegekkel. Jelenleg Japánban a leghosszabb a várható élettartam, így itt jól vizsgálható az igen idősek stroke-ja. Kevés, kis mintaelemszámú cikkből már tudható, hogy ebben a korcsoportban az elszenvedett cerebrovascularis betegség statisztikai jellegzetességei jelentősen különböznek a fiatalabbakétól. Betegek és vizsgálati módszerek - Az Akita Stroke Registryből kiválogattuk az 1996 és 1998 közötti első stroke-ot elszenvedett, 85 évnél idősebb betegeket. Eredmények - A regisztrált, 10 022 stroke-esetből 8046 volt első stroke (80,2%). Ebből 684 beteg életkora érte el a 85 évet (8,5%). A nemek aránya (nő/férfi) 1,89 volt. A teljes akitai populációban az első stroke incidenciája 222/100 000/év volt, míg a 85 évesnél idősebbek körében 1,085/100 000/év. A fő stroke-altípusok megoszlásában a cerebralis ischaemia a Japánban ismert 60% körüli érték helyett 73,3%-ban fordult elő a vizsgált korcsoportban, ezzel szemben a vérzéses történések kisebb arányban voltak jelen (intracerebralis haemorrhagia 20,6%, subarachnoidealis haemorrhagia 6,1%). A 85 évesnél idősebbeket a kockázati tényezők viszonylag ritkább előfordulása jellemezte, kivételt képeztek ez alól a pitvarfibrilláció (26,9%) és a cardiovascularis betegségek (34,2%). A halálozás aránya kifejezetten nagy volt, különösen a subarachnoidealis vérzéses alcsoportban. A halálozás legerősebb előrejelzője a tünetek kezdetekor jelentkező tudatzavar volt. Statisztikai szempontból erősségben a subarachnoidealis vérzés bizonyult a következőnek. Következtetés - A 85 évesnél idősebbek esetében viszonylag kevés hagyományos cardiovascularis kockázati tényező van jelen, mégis nagy gyakorisággal szenvednek el stroke-ot, a bekövetkezett agyi érkatasztrófa igen súlyos tüneteket okoz, és nagy arányban vezet halálhoz. Mindez implicit módon rávilágít az öregedés mint folyamat komplexitására, valamint megnöveli nemcsak a fiatal, de az idős emberek körében is a megelőzés, még inkább az aktív akut kezelés és a rehabilitáció jelentőségét.

Lege Artis Medicinae

Megoldatlan terápia - komplex kezelés Buerger-kór esetén

SZOMJÁK Edit, DÉR Henrietta, KEREKES György, VERES Katalin, DEZSŐ Balázs, TAKÁCS István, TÓTH Judit, MÓZES Péter, SOLTÉSZ Pál

BEVEZETÉS - A Buerger-kór nem atheroscleroticus eredetű, szegmentális, gyulladásos, progresszív obliteratív érbetegség. Dominálóan az alsó végtag kis- és középnagy artériáit, valamint a vénákat is érinti. Szoros összefüggést mutat a dohányzással. ESETISMERTETÉS - A 37 éves erdei munkás, erős dohányos betegnél a Buerger-kór felső végtagi manifesztációjaként a kéz ujjain súlyos, acralis amputációt igénylő gangraenosus elváltozások jelentek meg. Komplex gyógyszeres, valamint bal oldali kémiai, jobb oldali sebészi sympathectomia és mindkét oldali takarékos necrectomia, a dohányzás elhagyása és két ciklus cyclophosphamid adása után a beteg állapota jelentősen javult, fájdalmai szűntek, és - bár korlátozott mértékben - mindkét kezét használni tudta. KÖVETKEZTETÉSEK - A Buerger-kór tisztázatlan etiológiájú betegség, nem könnyű diagnosztizálni. A jó prognózis ellenére az oki terápia napjainkban sem megoldott, így kezelésében bevetésre kerül minden olyan antithromboticum, haemorrheologiai, vasodilatator és immunszuppresszív szer, amelyekkel az eddigiekben kedvező eredményeket értek el.

Hypertonia és Nephrologia

A fix kombinációban adott amlodipin/atorvastatin (Amlator®) kezelés sikere dyslipidaemiás hypertoniás betegekben

KÉKES Ede

Összesen 2606 dyslipidaemiás hypertoniás beteg esetében kombinált antihipertenzív és antilipid-kezelést adtunk. A kezelés fő komponense az amlodipin/atorvastatin fix kombináció volt, több dózisvariációban. A vizsgálat célja a minél sikeresebb vérnyomás- és lipidprofil-célérték elérése volt. Hat hónap alatt a vérnyomás átlagértéke 155,9/90,18 Hgmm-ről 132,77/80,04 Hgmmre csökkent és a vérnyomáscélérték elérése 86,5%-ban sikerült. A lipidprofil befolyásolása is sikeres volt, a hat hónapos megfigyelési idő alatt az összkoleszterin-érték 5,97 mmol/l-ről 4,68 mmol/l-re, az LDL-koleszterin-érték 3,45 mmol/l-ről 2,49 mmol/l-re, a trigliceridérték 2,1 mmol/l-ről 1,69 mmol/l-re csökkent. Az LDL-koleszterin- és a trigliceridszint vonatkozásában elértük a nagy cardiovascularis kockázatú egyénekre vonatkozó 2,5 mmol/l, illetve 1,7 mmol/l alatti célértékeket. Az európai tíz évre vonatkoztatott végzetes cardiovascularis kockázat becslése alapján (Heart Score) mindkét nemben, minden korcsoportban, a dohányzó és a nem dohányzó egyének csoportjában a kockázat százalékos aránya szignifikánsan csökkent.