Ca&Csont

Percutan vertebroplastica az osteoporosisos kompressziós csigolyatörések kezelésében

KULCSÁR Zsolt, SZIKORA István, BERENTEI Zsolt, MARTOS János, NYÁRY István

2003. ÁPRILIS 20.

Ca&Csont - 2003;6(02)

A percutan vertebroplastica minimálisan invazív eljárás, világszerte egyre gyakrabban alkalmazzák az osteoporosisos kompressziós törések kezelésében. A szerzõk összefoglalják az osteoporosisos kompressziós csigolyatörések kezelésében a percutan vertebroplastica javallati körét, a betegek kiválasztásának szempontjait, a képalkotó diagnosztika kérdéseit, a beavatkozás metodikáját, és áttekintik a fájdalomcsillapító hatással kapcsolatban összegyűlt nemzetközi ismereteket, saját tapasztalataikat és a potenciális szövõdményeket. A beavatkozás indikációját a konzervatív terápiára nem szűnõ súlyos, fokális fájdalom képezi, aminek hátterében egy vagy több csigolya összeroppanása áll. A klinikai tünetek és a megfelelõ képalkotó vizsgálatok alapján kezelésre kiválasztott betegek esetében a vertebroplastica hatására az esetek nagy részében azonnal és jelentõs mértékben csökken a fájdalom, javul a betegek életminõsége, mobilitása. A beavatkozás viszonylag kis kockázattal végezhetõ, és a betegek számára sem jelent túl nagy megterhelést. Az esetleges neurológiai szövõdmények elhárítása miatt azonban elengedhetetlen az azonnal rendelkezésre álló idegsebészeti háttér.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ca&Csont

A kalcitoninorrspray csonttömegre kifejtett hatásának vizsgálata az idiopathiás férfi osteoporosis csigolyadeformitással nem járó formájában

TÓTH EDIT, CSUPOR EMŐKE, MÉSZÁROS SZILVIA, FERENCZ VIKTÓRIA, NÉMETH Lóránd, VARGHA Péter, HORVÁTH CSABA

BEVEZETÉS - A vizsgálatban a szerzõk felmérték a lazackalcitonin-orrspray csonttömeget befolyásoló hatását, idiopathiás férfi osteoporosisban szenvedõ betegeknél. BETEGEK - A prospektív, kontrollált vizsgálatban 71, idiopathiás osteoporosisban szenvedõ férfi vett részt (átlagéletkor: 59±6 év); azokat a betegeket vették be a vizsgálatba, akiknek a lumbalis gerincén és a combnyakon mért T-score <-2,5, vertebralis deformitásuk nem volt. A betegeket két csoportba sorolták. A kontrollcsoport betegei (n=31) napi 400 NE D-vitamint + 1000 mg elemi kalciumot, a kezelt csoport (n=40) 400 NE D-vitamint és 1000 mg kalciumot + napi 200 NE kalcitonint kapott [orrspray formájában, havi intermittáló dózisban (egy hónapon keresztül este egy befúvás, egy hónap szünet)]. MÓDSZEREK: 1. Oszteodenzitometria: a lumbalis gerincen (L2-4) és a combnyakon kettõs (Lunar DPX-L, USA), a nem domináns oldali radiuson egyesfoton-abszorpciometria (NK 364, Gamma, Magyarország). 2. Röntgenmorfometria: a csigolyák (thoracalis IV-tõl a lumbalis IV-ig) magasságmérés, csigolyadeformitási index számítása. A kezelés 18 hónapig tartott. A vizsgálatokat a kezelés elején és végén végezték. A vizsgálat végpontja - a gyógyszeres kezelés mellékhatásának követése mellett - a csonttömeg változásának tanulmányozása volt. EREDMÉNYEK - A csontdenzitás százalékos változása: a lumbalis gerincen: 3,5±4,3 vs. 0,83±6,4 (p=0,04); a combnyakon 3,2±3,9 vs. -0,68±5,7 (p=0,004); a radiuson: 1,4±8,8 vs. 1,4±10,9 (p=0,98). Osteoporosis miatti csonttörés a kezelt csoportban nem fordult elõ, a kontrollcsoportban viszont három törés lépett föl. A terápia felfüggesztését indokoló mellékhatás nem jelentkezett, minden beteg a protokoll szerint fejezte be a kezelést. KÖVETKEZTETÉS - Az intermittáló dózisban alkalmazott, napi 200 NE lazackalcitonin-orrspray hatásos és biztonságos kezelési lehetõség az idiopathiás férfi osteoporosisban szenvedõ betegek csonttömegének növelésére.

Ca&Csont

Tisztelt Kollégák, kedves Olvasók!

HORVÁTH CSABA

2003;06;02 csontanyagcsere problematika

Ca&Csont

Pulzáló mágneses kezeléssel elért eredmények különbözõ törések elhúzódó gyógyulása, valamint álízületei esetén

KRICSFALUSY Mihály, UDVARDY Csaba, LITVAI Gabriella

BEVEZETÉS - A töréskezelés során észlelt szövõdmények közül a törésgyógyulás elhúzódása, illetve álízület kialakulása akár többszörösére nyújthatja a betegek gyógyulásának, rehabilitációjának idejét. Jelen dolgozatunkban nem invazív, ambulánsan alkalmazható pulzáló elektromágneses kezelés (PEMF) hatását vizsgáltuk különbözõ csöves csontokon észlelt elhúzódó törésgyógyulás, valamint álízület esetén. BETEGEK ÉS MÓDSZER - Huszonegy betegen, átlagosan 8,7 hónappal a törés után a törésgyógyulás zavara miatt alkalmaztunk átlagosan hét hétig tartó, ambulánsan pulzáló mágneses kezelést, Biostim típusú készülékkel (gyártó: IGEA, Olaszország). EREDMÉNYEK - Összesen 15 betegnél észleltük a törés konszolidációját, ez 71,4%-os gyógyulási arányt jelent. Két betegnél azonban mechanikai okok gátolták a töréskonszolidációt, ezeket az eseteket kivéve a gyógyulási ráta 78,9% volt. Lényegesen csökkent a fájdalom mértéke, és minden betegnél javult a funkció, a végtag terhelhetõsége. KÖVETKEZTETÉS - Eredményeink és a nemzetközi szakirodalomban talált hasonló adatok alapján - vizsgálatainkat folytatva - szeretnénk elérni a törésgyógyulás biofizikai serkentésére irányuló módszerek hazai ismertségének javítását, szélesebb körű alkalmazásukat.

Ca&Csont

A csontgyógyulás biofizikai serkentése ortopédiai és traumatológiai betegeknél

MÉSZÁROS SZILVIA

A csontképzõdés elektromos, mágneses és ultrahangos serkentésének tudományos alapjait Fukada és Yasuda (1), késõbb Bassett és Becker (2) - mára klaszszikusnak tartott tanulmányaikban - fogalmazták meg. A csontképzõdés elektromos, mágneses és ultrahangos serkentése a biotechnológiai és biofizikai kutatás területéhez tartozik. Számos országban alkalmazzák ortopédiai betegeknél a csontszövet képzõdésének elõsegítése és reaktiválása céljából.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ca&Csont

Az osteoporosis és az osteoporoticus törések kockázati tényezői magyar nők csoportjában: a Nemzeti Osteoporosis Kockázati Kérdőív (NOKK) vizsgálat eredményei

MEZŐ Tibor, TABÁK Ádám, BHATTOA Harjit Pál, LAKATOS Péter

BEVEZETÉS - A Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban végzett viszgálatokból tudjuk, hogy a származás és a lakhely jelentősen befolyásolja az osteoporosis kockázatát. Kevesebbet tudunk ezekről az összefüggésekről Kelet-Európában. A szerzők célja volt, hogy leírják az osteoporosis és az osteoporoticus törések kockázati tényezőjét válogatott női populációban a Magyar Osteoporosis és Osteoarthrologiai Társaság irányításával végzett keresztmetszeti, többcentrumos vizsgálatban. ANYAG ÉS MÓDSZER - A vizsgálatban tíz véletlenszerűen kiválasztott regionális osteoporosiscentrumból összesen 2602, 18 évesnél idősebb nő vett részt. Adatokat gyűjtöttünk a kockázati tényezőkről, a vérnyomásról, az antropometriai változókról és a csontsűrűségről. EREDMÉNYEK - Többszörös regresszióval azt találtuk, hogy az idősebb életkor, az alacsonyabb diasztolés vérnyomás, a családi anamnézisben szereplő csonttörés, az elesés az előző évben és az alacsony T-pontszám független összefüggésben álltak a csonttöréssel. A femoralis osteoporosis kockázati tényezői közé tartozott az idősebb életkor, a kisebb testtömeg, a csonttörés a családi anamnézisben, a kisebb fizikai aktivitás, az elesés az előző évben és a glükokortikoid-kezelés. MEGBESZÉLÉS - Vizsgálatunk az első nagy epidemiológiai áttekintés, amelyben leírtuk az osteoporosis és a csonttörések kockázati tényezőit a magyar női populációban. Adataink alapján felmerül, hogy az alacsonyabb diasztolés vérnyomás is összefüggésben állhat az osteoporoticus csonttörésekkel.

Ca&Csont

Leukaemiás gyermek combfejnekrózisa

GÁCS ZSÓFIA, KOVÁCS GÁBOR, HOSSZÚ ÉVA

BEVEZETÉS - A gyermekkori leukaemia gyógyulása mára már 80% felett van, így egyre nagyobb érdeklõdés övezi a kezelés késõi következményeit. Sok vizsgálat elemezte már a fertilitás kérdését, a második tumor kialakulásának gyakoriságát, a szív, a vese és tüdõ funkciójának károsodását. Az elmúlt évtizedben kezdtek el foglalkozni a csontrendszert érintõ változásokkal, amelyek hátterében magának a betegségnek és a kezelésnek is szerepet tulajdonítanak. ESETISMERTETÉS - 15 éves, akut lymphoid leukaemiás fiú esetét ismertetjük, aki már a diagnózis felállításakor jelzett csontfájdalmakat. Panaszai a kemoterápia alatt hullámzó mértékben álltak fenn, emellett súlyos mértékű osteoporosis alakult ki. Ezzel párhuzamosan emelkedett a csontreszorpciót jelzõ marker, a β-CrossLaps szintje. A kezelés második évében hirtelen fellépõ, lázzal, mozgáskorlátozottsággal járó bal csípõfájdalma hátterében osteomyelitist feltételeztünk. Néhány hónappal késõbb észleltük a bal femurfej avascularis necrosisát. Az alkalmazott kezelés (kalcium, D-vitamin, kalcitonin, biszfoszfonát, torna, ortopédiai segédeszközök) mellett mind csontásványianyag- tartalma, mind mozgása javult, alapbetegsége pedig remisszióban van. KÖVETKEZTETÉSEK - Irodalmi adatok alapján felmértük a leukaemiás gyermekek csontanyagcsere változásának hátterében álló tényezõket. Kitértünk az alapbetegség csontrendszert károsító mechanizmusaira, majd részletesen elemeztük a kemoterápiában alkalmazott szerek hatását. Számba vettük a kezelés másodlagos tényezõinek (hospitalizáció, immobilitás, fényérzékenység, felszívódási zavar, immunszuppresszió, fertõzés, perifériás neuropathia) közvetlen és közvetett csonthatásait is. Felsoroltuk a megelõzésre és a kezelésre alkalmas eljárások elõnyeit és hátrányait.

Ca&Csont

A D-vitamin-receptor-gén BsmI-polimorfizmusának vizsgálata rheumatoid arthritisben és társuló osteoporosisban

RASS Péter, PÁKOZDI Angéla, LAKATOS Péter, SZABÓ Zoltán, VÉGVÁRI Anikó, SZÁNTÓ Sándor, SZEGEDI Gyula, BAKÓ Gyula, SZEKANECZ Zoltán

BEVEZETÉS - Rheumatoid arthritisben gyakran szekunder osteoporosis alakul ki. Az osteoporosis patogenezisében felvetették a D-vitamin-receptor- (VDR-) gén BsmIpolimorfizmusának jelentõségét. A rheumatoid arthritis és a BsmI-polimorfizmus kapcsolatáról alig van adat. A szerzõk vizsgálatukban összevetették a különbözõ országok BsmIgenotípus- megoszlásának adatait az általuk vizsgált kontrollok értékeivel. MÓDSZEREK - A vizsgálatban 64 rheumatoid arthritises betegnél és 40 egészséges kontrollszemélynél határozták meg a VDR-gén BsmI-polimorfizmusát. A genotípusokat összevetették a csontanyagcserére jellemzõ denzitometriás és laboratóriumi paraméterekkel, valamint az arthritisre utaló laboratóriumi markerekkel. EREDMÉNYEK - A kontrollok között a homozigóta BB genotípus elõfordulása európai viszonylatban is nagyon magas (27,5%). Rheumatoid arthritises betegeknél (mindannyian osteopeniás/osteoporosisos betegek) a BB genotípus elõfordulása ritkább, a bb gyakoribb, mint a nem osteoporosisos, kontrollegyénekben. A csontanyagcsere indikátorai vizsgálatukban a B haplotípussal függtek össze. A B allél alacsonyabb csontsűrűséggel és fokozottabb csontvesztéssel járt. A bb genotípus magasabb csontásványianyag-tartalommal mutatott összefüggést. A csontanyagcsere markereinek vizsgálata során a szerzõk a B alléllel rendelkezõknél fokozott osteoclast- és osteoblastaktivitást figyeltek meg. A rheumafaktor titere, amely a rheumatoid arthritis lefolyását jellemzõ egyik fontos laboratóriumi marker, a b haplotípussal függött össze a vizsgálatban, a bb genotípusú betegeknél szignifikánsan magasabb titert mértek. KÖVETKEZTETÉSEK - Mindezek alapján feltételezhetõ, hogy a bb/BB arány eltolódása szerepet játszhat az osteoporosis, illetve esetleg az arthritis kialakulásában.

Ca&Csont

A fizioterápia, gyógytorna jelentősége az osteoporosis következtében létrejött csípőtáji törések kezelésében

MAKOVICSNÉ Landor Erika, KOLTAI Endréné

A szerzők röviden bemutatják a fizioterapeuta-gyógytornász szerepét az osteoporosis kezelésében. Elemzik a primer, szekunder és tercier mozgásprevenciót. Kiemelten foglalkoznak az osteoporosis következtében létrejövő csípőtáji törések komplex fizioterápiás kezelésével. Mozgásprevenciós programot ajánlanak az esésmegelőzésre. A fizioterapeuta-gyógytornász tevékenységét elemezve kitérnek a betegoktatás legfontosabb elemeire és a betegek felvilágosítására.

Ideggyógyászati Szemle

A keresztcsont spontán törése

FERENC Mária, PUHL Mária, VARGA Péter Pál

Háttér - A keresztcsont osteoporoticus eredetű spontán törését - sacral insufficiency fracture (SIF) - 1982-ben először Lourie írta le, melyet az időskor nehezen felismert szindrómájaként említett. Az irodalomban azóta azonban számos esetismertetés, kevés esetsorozat jelent már meg, de a beteganyagról Magyarországon még nem számoltak be. Cél - A SIF felismeréséhez vezető diagnosztikai lépések és a terápia irányelveinek ismertetése. Betegek, módszer - Az Országos Gerincgyógyászati Központban (OGK) a 2009. január és 2010. első fele közötti időben 11 SIF-et diagnosztizáltunk. Vizsgáltuk a betegség klinikai jellemzőit, a radiológiai modalitásokat, a törés mintázatát, a felépülés ütemét és időtartamát. Eredmények - A 11 beteg esetében különböző, a SIF-re prediszponáló etiológiai tényezőt találtunk. Valamennyi klasszikus törési forma - H-jelű, unilaterális horizontális, unilaterális horizontális és vertikális, valamint bilaterális mintázat - előfordult. A sokszor nem egyértelmű klinikai tüneteket mutató, valamint a kevéssé szenzitív és specifikus hagyományos radiológiai vizsgálatokat eredményező esetekben valamennyi szóba jövő leképezési technikát igénybe vettük a pontos diagnózis felállításához. Következtetés - Ha az anamnesztikus adatok, kockázati tényezők megléte esetén gondolunk a SIF-re, lerövidíthetjük a diagnosztikai folyamatot (primer tumorkeresés) vagy elkerülhetjük a szükségtelen vizsgálatok (biopszia) sorozatát.