Ca&Csont

Percutan vertebroplastica az osteoporosisos kompressziós csigolyatörések kezelésében

KULCSÁR Zsolt, SZIKORA István, BERENTEI Zsolt, MARTOS János, NYÁRY István

2003. ÁPRILIS 20.

Ca&Csont - 2003;6(02)

Összefoglaló közlemény

A percutan vertebroplastica minimálisan invazív eljárás, világszerte egyre gyakrabban alkalmazzák az osteoporosisos kompressziós törések kezelésében. A szerzõk összefoglalják az osteoporosisos kompressziós csigolyatörések kezelésében a percutan vertebroplastica javallati körét, a betegek kiválasztásának szempontjait, a képalkotó diagnosztika kérdéseit, a beavatkozás metodikáját, és áttekintik a fájdalomcsillapító hatással kapcsolatban összegyűlt nemzetközi ismereteket, saját tapasztalataikat és a potenciális szövõdményeket. A beavatkozás indikációját a konzervatív terápiára nem szűnõ súlyos, fokális fájdalom képezi, aminek hátterében egy vagy több csigolya összeroppanása áll. A klinikai tünetek és a megfelelõ képalkotó vizsgálatok alapján kezelésre kiválasztott betegek esetében a vertebroplastica hatására az esetek nagy részében azonnal és jelentõs mértékben csökken a fájdalom, javul a betegek életminõsége, mobilitása. A beavatkozás viszonylag kis kockázattal végezhetõ, és a betegek számára sem jelent túl nagy megterhelést. Az esetleges neurológiai szövõdmények elhárítása miatt azonban elengedhetetlen az azonnal rendelkezésre álló idegsebészeti háttér.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ca&Csont

A kalcitoninorrspray csonttömegre kifejtett hatásának vizsgálata az idiopathiás férfi osteoporosis csigolyadeformitással nem járó formájában

TÓTH EDIT, CSUPOR EMŐKE, MÉSZÁROS SZILVIA, FERENCZ VIKTÓRIA, NÉMETH Lóránd, VARGHA Péter, HORVÁTH CSABA

BEVEZETÉS - A vizsgálatban a szerzõk felmérték a lazackalcitonin-orrspray csonttömeget befolyásoló hatását, idiopathiás férfi osteoporosisban szenvedõ betegeknél. BETEGEK - A prospektív, kontrollált vizsgálatban 71, idiopathiás osteoporosisban szenvedõ férfi vett részt (átlagéletkor: 59±6 év); azokat a betegeket vették be a vizsgálatba, akiknek a lumbalis gerincén és a combnyakon mért T-score <-2,5, vertebralis deformitásuk nem volt. A betegeket két csoportba sorolták. A kontrollcsoport betegei (n=31) napi 400 NE D-vitamint + 1000 mg elemi kalciumot, a kezelt csoport (n=40) 400 NE D-vitamint és 1000 mg kalciumot + napi 200 NE kalcitonint kapott [orrspray formájában, havi intermittáló dózisban (egy hónapon keresztül este egy befúvás, egy hónap szünet)]. MÓDSZEREK: 1. Oszteodenzitometria: a lumbalis gerincen (L2-4) és a combnyakon kettõs (Lunar DPX-L, USA), a nem domináns oldali radiuson egyesfoton-abszorpciometria (NK 364, Gamma, Magyarország). 2. Röntgenmorfometria: a csigolyák (thoracalis IV-tõl a lumbalis IV-ig) magasságmérés, csigolyadeformitási index számítása. A kezelés 18 hónapig tartott. A vizsgálatokat a kezelés elején és végén végezték. A vizsgálat végpontja - a gyógyszeres kezelés mellékhatásának követése mellett - a csonttömeg változásának tanulmányozása volt. EREDMÉNYEK - A csontdenzitás százalékos változása: a lumbalis gerincen: 3,5±4,3 vs. 0,83±6,4 (p=0,04); a combnyakon 3,2±3,9 vs. -0,68±5,7 (p=0,004); a radiuson: 1,4±8,8 vs. 1,4±10,9 (p=0,98). Osteoporosis miatti csonttörés a kezelt csoportban nem fordult elõ, a kontrollcsoportban viszont három törés lépett föl. A terápia felfüggesztését indokoló mellékhatás nem jelentkezett, minden beteg a protokoll szerint fejezte be a kezelést. KÖVETKEZTETÉS - Az intermittáló dózisban alkalmazott, napi 200 NE lazackalcitonin-orrspray hatásos és biztonságos kezelési lehetõség az idiopathiás férfi osteoporosisban szenvedõ betegek csonttömegének növelésére.

Ca&Csont

Tisztelt Kollégák, kedves Olvasók!

HORVÁTH CSABA

2003;06;02 csontanyagcsere problematika

Ca&Csont

Pulzáló mágneses kezeléssel elért eredmények különbözõ törések elhúzódó gyógyulása, valamint álízületei esetén

KRICSFALUSY Mihály, UDVARDY Csaba, LITVAI Gabriella

BEVEZETÉS - A töréskezelés során észlelt szövõdmények közül a törésgyógyulás elhúzódása, illetve álízület kialakulása akár többszörösére nyújthatja a betegek gyógyulásának, rehabilitációjának idejét. Jelen dolgozatunkban nem invazív, ambulánsan alkalmazható pulzáló elektromágneses kezelés (PEMF) hatását vizsgáltuk különbözõ csöves csontokon észlelt elhúzódó törésgyógyulás, valamint álízület esetén. BETEGEK ÉS MÓDSZER - Huszonegy betegen, átlagosan 8,7 hónappal a törés után a törésgyógyulás zavara miatt alkalmaztunk átlagosan hét hétig tartó, ambulánsan pulzáló mágneses kezelést, Biostim típusú készülékkel (gyártó: IGEA, Olaszország). EREDMÉNYEK - Összesen 15 betegnél észleltük a törés konszolidációját, ez 71,4%-os gyógyulási arányt jelent. Két betegnél azonban mechanikai okok gátolták a töréskonszolidációt, ezeket az eseteket kivéve a gyógyulási ráta 78,9% volt. Lényegesen csökkent a fájdalom mértéke, és minden betegnél javult a funkció, a végtag terhelhetõsége. KÖVETKEZTETÉS - Eredményeink és a nemzetközi szakirodalomban talált hasonló adatok alapján - vizsgálatainkat folytatva - szeretnénk elérni a törésgyógyulás biofizikai serkentésére irányuló módszerek hazai ismertségének javítását, szélesebb körű alkalmazásukat.

Ca&Csont

A csontgyógyulás biofizikai serkentése ortopédiai és traumatológiai betegeknél

MÉSZÁROS SZILVIA

A csontképzõdés elektromos, mágneses és ultrahangos serkentésének tudományos alapjait Fukada és Yasuda (1), késõbb Bassett és Becker (2) - mára klaszszikusnak tartott tanulmányaikban - fogalmazták meg. A csontképzõdés elektromos, mágneses és ultrahangos serkentése a biotechnológiai és biofizikai kutatás területéhez tartozik. Számos országban alkalmazzák ortopédiai betegeknél a csontszövet képzõdésének elõsegítése és reaktiválása céljából.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Nővér

A mozgásterápia szerepe a csontritkulásos betegek egyensúlyfejlesztésében és esésmegelőzésében – Szisztematikus irodalomelemzés

MISZORY Erika Viktória, JÁROMI Melinda, PAKAI Annamária

Az elesésekből származó traumatikus események gyakori előfordulása a csontritkulásos betegek körében és azok életminőségre gyakorolt negatív következményei fontossá teszik a hatékony mozgásterápiás intervenciók alkalmazását az elesések megelőzésére. A vizsgálat célja: A szerzők célja, hogy áttekintsék a csontritkulás kapcsán tett mozgásterápiás beavatkozások hatásosságát elsősorban az egyensúlyfejlesztés és az elesés prevenció területén. Részletes szisztematikus irodalomkeresést végeztünk az Ebsco Discovery Service adatbázisában 2014. január és 2019. december közötti időszakra vonatkozóan. Kizárólag angol nyelvű és teljes terjedelmükben elérhető cikkeket kerestünk, amihez megfelelő kulcsszavakat használtunk. Potenciálisan relevánsnak 42 db közleményt találtunk, amelyből 12 felelt meg a beválasztási kritériumoknak. A csontritkulással kapcsolatos mozgásprogramok szép számmal és varianciával bírnak. Az izomerő és egyensúlyfejlesztés szempontjából hatásosnak bizonyulnak és egyre növekszik azon bizonyítékok száma, mely a multimodális programok szerepét emelik ki.

Hypertonia és Nephrologia

Új szemléletmód a renalis osteodystrophia diagnosztikájában és kezelésében

MÁCSAI Emília, SZLOVÁK Edina, DOLGOS Szilveszter

A renalis osteodystrophia (ROD) kezelése az új osteoporosisajánlások ismeretében a jelenlegi terápiás megközelítés újragondolását igényli. A D-vitamin-hiány rendezése és a csonttörés okozta életminőség-romlás mérséklése a veseelégtelen populációban is fontos szakmai kihívás. A ROD klasszikus nefrológiai kezelésével elérhető eredmények javítása az újabb molekuláris patomechanizmusok megismerésétől, a jobb képalkotó módszerektől várható. A vascularis kalcifikációval kapcsolatban felismert összefüggések a cardiovascularis szövődmények megelőzésére irányuló törekvéseinket segíthetik, a fogágybetegségekkel mutatkozó kapcsolat a rendszeres ellenőrzés jelentőségét támasztja alá. A foszforkötők, D-vitamin-agonisták és kalcimimetikumok mellett a jövőben várható a reszorpciógátló denosumab, a csontfelépítő folyamatokat támogató PTH-analógok, valamint a romosozumab szélesebb körben történő klinikai alkalmazása.

Nővér

Az APN szerepe az osteoporosis megelőzésében és gondozásában

GELENCSÉR Edina, ÚJVÁRINÉ Dr. Siket Adrienn, FERENCZY Mónika, SZABÓ László, PAKAI Annamária

Az életkor előrehaladtával párhuzamosan növekszik az osteoporosis megbetegedésben szenvedők száma. Nemzetközi viszonylatban több helyen az alapellátás keretein belül az egyetemi végzettséggel rendelkező kiterjesztett hatáskörű ápolók rendelhetnek szűrővizsgálatokat, és beavatkozást kezdeményezhetnek a szövődmények csökkentése érdekében. A nagy számban előforduló akut megbetegedések ellátása miatt a krónikus megbetegedésben szenvedők felkutatása és gondozása folyamatosan csökken. Hazánkban 2017 őszén elindult az APN mintájú kiterjesztett hatáskörű ápoló MSc képzés. Kompetenciájuknak megfelelően képessé válnak a közösségi ápolást végző praxisban önálló munkavégzésre. Ennek keretein belül saját hatáskörben menedzselik a krónikus megbetegedéseket, elvégzik a beteg fizikális vizsgálatát, felállítják az iránydiagnózist, döntenek a kezelési terv összeállításáról, szükség szerinti módosításáról, laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok elvégzéséről, konzílium elrendeléséről, terápia indításáról. Szakápolási és betegoktatási feladatokat látnak el, elvégzik a prevenciós vizsgálatokat, részt vesznek az akut történések elsődleges ellátásában, ezt követően szakambulanciára utalják a beteget, védőoltásokat rendelnek el, komplex rehabilitációs tervet állítanak össze, egészségtervet készítenek, egészség tanácsadást végeznek.

Ca&Csont

Az osteoporosis és az osteoporoticus törések kockázati tényezői magyar nők csoportjában: a Nemzeti Osteoporosis Kockázati Kérdőív (NOKK) vizsgálat eredményei

MEZŐ Tibor, TABÁK Ádám, BHATTOA Harjit Pál, LAKATOS Péter

BEVEZETÉS - A Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban végzett viszgálatokból tudjuk, hogy a származás és a lakhely jelentősen befolyásolja az osteoporosis kockázatát. Kevesebbet tudunk ezekről az összefüggésekről Kelet-Európában. A szerzők célja volt, hogy leírják az osteoporosis és az osteoporoticus törések kockázati tényezőjét válogatott női populációban a Magyar Osteoporosis és Osteoarthrologiai Társaság irányításával végzett keresztmetszeti, többcentrumos vizsgálatban. ANYAG ÉS MÓDSZER - A vizsgálatban tíz véletlenszerűen kiválasztott regionális osteoporosiscentrumból összesen 2602, 18 évesnél idősebb nő vett részt. Adatokat gyűjtöttünk a kockázati tényezőkről, a vérnyomásról, az antropometriai változókról és a csontsűrűségről. EREDMÉNYEK - Többszörös regresszióval azt találtuk, hogy az idősebb életkor, az alacsonyabb diasztolés vérnyomás, a családi anamnézisben szereplő csonttörés, az elesés az előző évben és az alacsony T-pontszám független összefüggésben álltak a csonttöréssel. A femoralis osteoporosis kockázati tényezői közé tartozott az idősebb életkor, a kisebb testtömeg, a csonttörés a családi anamnézisben, a kisebb fizikai aktivitás, az elesés az előző évben és a glükokortikoid-kezelés. MEGBESZÉLÉS - Vizsgálatunk az első nagy epidemiológiai áttekintés, amelyben leírtuk az osteoporosis és a csonttörések kockázati tényezőit a magyar női populációban. Adataink alapján felmerül, hogy az alacsonyabb diasztolés vérnyomás is összefüggésben állhat az osteoporoticus csonttörésekkel.

Magyar Immunológia

A RANK-RANKL-oszteoprotegerin rendszer molekuláris háttere és klinikai jelentősége

SZENTPÉTERY Ágnes, BALOGH Ádám, VARJÚ Tibor, SZEKANECZ Zoltán

A „receptor activator of nuclear factor κB ligand” (RANKL) igen fontos citokin az osteoclastok fejlődésében és aktivációjában. Receptora, a RANK, az osteoclastok felszínén expresszálódik, és kapcsolatot létesít az osteoblastok és stromasejtek által termelt RANKL-lal. A RANK-RANKL kölcsönhatás kiemelt szerepet játszik a csontreszorpcióban, klinikailag a metabolikus csontbetegségekben, az arthritisekben, a malignus csonttumorokban és egyes vascularis kórképekben is. Az oszteoprotegerin fiziológiásan ellensúlyozza a RANKL hatásait. Számos faktor - az ösztradiol, a citokinek stb. - szabályozza a RANKL-oszteoprotegerin arányt. A RANKL gátlása rekombináns oszteoprotegerinnel vagy anti- RANKL antitesttel meggátolhatja az osteoporosishoz, arthritisekhez, malignus betegségekhez társuló csontvesztést. Az aktív vakcináció és a génterápia a távoli jövő lehetőségeit rejtik magukban. Elképzelhető, hogy mindezen terápiás lehetőségek felhasználhatók lesznek a csont- és vascularis betegségek jövőbeni kezelése során.