Magyar Radiológia

Az orvos fizikusi szakma, az EFOMP jelenlegi tevékenységei és szerepe (angol nyelven)

STELIOS Christofides

2010. DECEMBER 27.

Magyar Radiológia - 2010;84(04)

The rapid and highly sophisticated advancement of equipment and procedures in the medical field increasingly depend on well-educated professionals. This is more than ever the case for Medical Physicists. As it turns out the safety and quality-level of the service provided depends on the number of such highly educated professionals in relation to the number and sophistication of the equipment available in a Healthcare facility.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

Nekrotizáló enterocolitis a neonatológiában: a röntgenés ultrahangvizsgálat szerepének összehasonlítása

JENEI Mónika, VÁRKONYI Ildikó, NYITRAI Anna, SZABÓ Miklós, BOKODI Géza, KIS Éva

BEVEZETÉS - A szerzők a hasi ultrahangvizsgálat jelentőségét vizsgálták koraszülöttek és újszülöttek nekrotizáló enterocolitisének (NEC) diagnosztikájában. Összehasonlították a jelenlegi diagnosztikai standard, a natív hasi röntgenfelvétel és a hasi ultrahangvizsgálat érzékenységét ebben a kórképben. Az objektívebb összehasonlításhoz az irodalomból átvett röntgenscore-rendszer mellé létrehoztak egy ultrahangpontskálát. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - 2006. június és 2009. október között 76 - mind klinikailag, mind radiológiailag igazolt -, NEC-ben szenvedő beteg közül 46-nak volt 24 órán belül összehasonlítható röntgen- és ultrahangvizsgálata. A szerzők egy 10 pontos ultrahangscore-rendszert alkalmaztak, amely súlyossági sorrendbe rendezi a NEC ultrahangtüneteit, és törekedtek rá, hogy az összhangban legyen az irodalomból átvett röntgenpontrendszerrel. A leleteket egyenként pontozták, majd megvizsgálták a két pontsor eloszlását, és ezek egymáshoz való viszonyát. A további vizsgálathoz a pontok alapján súlyossági csoportokat hoztak létre (enyhe, közepes, súlyos és nagyon súlyos kategória). A csoportok grafikus ábrázolása után megvizsgálták a két képalkotó módszer leleteinek pontozása alapján képzett csoportok egymáshoz való viszonyát. EREDMÉNYEK - Vizsgálatuk szerint mind a röntgen-, mind az ultrahangvizsgálat egyaránt alkalmas a NEC diagnosztikájára. Ezt statisztikailag is igazolták. A súlyossági csoportok vizsgálatánál bebizonyították, hogy a két képalkotó módszer eltér a harmadik és negyedik, azaz a súlyos és nagyon súlyos csoportok megítélésében. A két képalkotó módszer által kialakított súlyossági csoportok eloszlása különböző (p<0,01), és a harmadik és negyedik csoportok aránya az ultrahang-, illetve a röntgenvizsgálat esetén eltérő (p=0,003). KÖVETKEZTETÉSEK - A hasi ultrahangvizsgálat a natív hasi röntgenfelvétellel megegyezően alkalmas képalkotó eljárás a nekrotizáló enterocolitis diagnosztikájára, és ebben igen jól kiegészítik egymást. Míg az enyhébb állapotokban a betegség súlyosságát a két módszerrel azonosnak találták, az ultrahang a súlyos esetek érzékenyebb elkülönítését teszi lehetővé. Igen szenzitív a perforáció detektálásában, és így szerepe lehet a műtéti indikáció felállításában is.

Magyar Radiológia

Gyulladásos myofibroblastos tumor ritka hasüregi lokalizációban

NAGY Tamás, GÁBOR Valéria, NAGY Csaba Balázs, PUSKÁS Tamás

BEVEZETÉS - A gyulladásos myofibroblastos tumor ritkán előforduló daganat. Pontos etiológiája, illetve patomechanizmusa a mai napig ismeretlen a kutatók számára. Az esetek jelentős részében benignus viselkedést mutat, távoli metasztázisokat nem ad. Lokálisan azonban agresszív növekedésű lehet, ezért gyakran malignus folyamatnak véleményezik. A pontos kórisme felállításában nélkülözhetetlen a képalkotó diagnosztika, az invazív - legtöbbször sebészi - beavatkozás, valamint a patológiai vizsgálatok. ESETISMERTETÉS - Egy 19 éves nőbeteg esetét ismertetjük. Hosszas kivizsgálást követően CT-vizsgálatot végeztünk, amely a hasüreg felső harmadában a középvonalban egy 4 cm átmérőjű térfoglalást mutatott. A műtéti eltávolítást követően a patológiai vizsgálatok során igazolódott a gyulladásos myofibroblastos tumor diagnózisa. KÖVETKEZTETÉS - Annak ellenére, hogy a gyulladásos myofibroblastos tumor ritka, a klinikai kép és a képalkotó diagnosztika alapján gondolnunk kell rá. A malignitás téves diagnózisa felesleges radikális beavatkozásokhoz, a beteg nagyfokú pszichés megterheléséhez vezethet, amelyek elkerülhetővé válnak az alapos vizsgálatok és a társszakmák korrekt együttműködése révén.

Magyar Radiológia

Egy korszak végén, új korszak hajnalán

LOMBAY Béla

A Magyar Radiológia folyóirat 75. évfordulóján, 2001-ben ért a megtiszteltetés, hogy megbízást kaptam folyóiratunk szerkesztésére. A tíz év gyorsan eltelt és ez alatt bőven volt részünk örömben, bánatban egyaránt.

Magyar Radiológia

A teleradiológia jövője

ZÖLDI Péter

Dr. Györfi Zoltán az eRAD teleradiológiai és PACS-rendszert évtizede Magyarországon fejlesztő Képdoktor Kft. ügyvezető igazgatója. A Magyar Radiológia 2010. évi utolsó lapszámába szánt interjúban a múlt és jövő összefüggéseiről beszélgettünk.

Magyar Radiológia

A sugaras hegre jellemző morfológiájú elváltozások az emlőben - Szükséges-e preoperatív biopszia radial scar esetén?

SEBŐ Éva, SARKADI László, KOVÁCS Ilona, TÓTH Dezső, BÁGYI Péter

BEVEZETÉS - A sugaras szklerotizáló elváltozás, illetve radial scar (RSL: radial sclerosing lesion, sugaras heg) az emlő egyik gyakori benignus elváltozása, amelyet sok esetben utánoz a mammogramon malignus tumor, valamint az esetek körülbelül egyharmadában invazív malignus tumorral vagy in situ carcinomával társul, és emiatt sebészi eltávolítása indokolt. Munkánk célja az volt, hogy preoperatív biopsziával [finomtű-aspirációs biopszia (FTAB), core-biopszia] lehetőség szerint kimutassuk a radial scar morfológiájú elváltozásoknál a malignitást és ezzel elkerüljük a kétlépcsős műtéteket. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Negyvenöt beteget vizsgáltunk azonos módon. Valamennyi műtétre javasolt radial scar morfológiájú esetnél a mammográfia, kiegészítő felvételek, ultrahangvizsgálat és egy ülésben végzett, ultrahangvezérelt FTAB és core-biopszia történt. A posztoperatív hisztológiai eredményeket hasonlítottuk össze a preoperatív biopsziák eredményeivel. EREDMÉNYEK - A 45 vizsgált betegből hat esetében (13%) malignus tumor állt a radiológiailag sugaras hegesedésre jellemző morfológia hátterében. A core-biopszia valamennyi esetben kimutatta a malignitást (B5), az FTAB két betegnél értékelhetetlen (C1), két betegnél malignitásra gyanús (C4), míg kettőnél egyértelműen pozitív (C5) volt. A többi (39) betegnél a hisztológia radial scart vagy komplex szklerotizáló laesiót igazolt, ebből 28 esetben (72%) társult malignus elváltozás nem volt kimutatható. Nyolc esetben (20%) a radial scarral ductalis carcinoma in situ (DCIS), három esetben (8%) pedig invazív tumor társult. A malignitás nélküli esetekben álpozitivitás sem FTAB-val, sem core-biopsziával nem fordult elő. A DCISsel szövődött radial scaroknál a core-biopszia öt esetben, az FTAB egy esetben mutatott malignitást. Az invazív tumorral társult három esetben a core-biopszia egy betegnél jelezte a malignitást, míg az FTAB egynél sem. KÖVETKEZTETÉSEK - A legújabb irodalmi közlések szerint a 11 G-s tűvel végzett vacuum core-biopszia 12 minta alapján biztonsággal képes a radial scaron belüli malignitást kimutatni vagy kizárni, így atípia nélküli esetekben az obszerváció is elegendő, valamint ez a módszer terápiás lehetőséget is nyújt. Amennyiben ez a módszer nem elérhető, mint ahogyan hazánkban is alig, valamennyi radial scar morfológiájú elváltozás sebészi eltávolítása javasolt. Eredményeink alapján a kétlépcsős műtétek elkerülése érdekében a preoperatív core-biopszia mindenképpen ajánlott.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Alvással a felejtés ellen? Az alvás szerepe az asszociációs memóriafolyamatokban

CSÁBI Eszter, ZÁMBÓ Ágnes, PROKECZ Lídia

Számos bizonyíték utal arra, hogy az alvás szerepet játszik különböző emlékezeti rendszerek konszolidációjában. Kevesebbet tudunk arról, hogy milyen szerepe van az alvásnak a relációs memória műkö­désé­ben, illetve az érzelmi arckifejezések felismerésében, holott ez olyan fundamentális kognitív képesség, amit mindennap használunk. Ezért kutatásunk célja annak feltérképe­zése, hogy az alvás milyen szerepet tölt be az asszociációs memória működésében annak függvényében, hogy mikor történik a tanulás. Vizsgálatunkban összesen 84 fő vett részt [átlagéletkor: 22,36 (SD: 3,22), 21 férfi/63 nő], akiket két csoportra osztottunk: esti és reggeli csoportokra, utalva arra, hogy mikor történt a tanulás. Mindkét csoport eseté­ben két tesztfelvétel volt, közvetlenül a tanulást követően (rövid távú tesztelés) és 24 órával később (hosszú távú tesztelés). A relációs memória vizsgálatára az arcok és nevek tesztet alkalmaztuk. Sem az azonnali, sem a késleltetett tesz­telés során nem találtunk különbséget a csoportok között sem az általános tanulási mutatóban (arcokhoz társított nevekre való emlékezés érzelmi valenciától függetlenül), sem a különböző érzelmi arckifejezésekhez kapcsolódó nevekre való emlékezésben. Ezzel ellentétben, a csoporton belüli elemzés alapján a reggeli csoport a rövid távú teszteléshez képest nagyobb mértékű felejtést mutatott 24 órával később, a hosszú távú tesztelésen, míg az esti csoport ugyanolyan teljesítményt mutatott mindkét alkalommal. Emellett összefüggés jelent meg a teljesítmény, az alvásminőség, az alváshatékonyság és az alváslatencia között. Eredményeink arra hívják fel a figyelmet, hogy az alvás és a tanulás időzítése fontos szerepet játszik az emlékek stabilizációjában, csökkentve ezzel a felejtés mértékét.

Lege Artis Medicinae

A Covid-19-kardiológiáról – 2020 tavaszán

VÁLYI Péter

A 2019 decemberében kitört, a SARS-CoV-2 (Se­vere Acute Respiratory Syndrome Co­ro­navirus-2) vírus okozta világjárványban 2020. áp­rilis 30-ig 3 247 648 ember betegedett meg, akik közül 230 615 halt meg (1). Ma­gyar­or­szágon az igazoltan új koronavírussal fertőzöttek száma 2775, az új koronavírus okozta betegségben (Co­ronavirus Disease 2019 – Covid-19) 312 személy halt meg (2). A Covid-19 kardiológiai vonatkozásairól egyre nagyobb számban jelennek meg közlemények. Pél­dául a renin-angiotenzin rendszer gátlóinak és a Covid-19-nek az összefüggéseit Kékes és szerzőtársai tárgyalják (3). A LAM jelenlegi számában pedig Hepp és szerzőtársai foglalják össze azokat az ismereteket a Covid-19 kapcsán, amelyekről nemcsak a kardiológusoknak kell tudniuk (4).

Lege Artis Medicinae

LAM 30: 1990–2020. Tükörbe nézve: a LAM, a magyar orvostudomány és a hazai egészségügy három évtizede

KAPÓCS Gábor

Kedves Olvasónk! Örömmel nyújtjuk át Önnek a LAM (Lege Artis Medicinæ) 30., karácsonyi számát. A LAM az 1990. évi indulása óta méltán vívott ki elismerést széles körű, megalapozott és hasznos információival az orvos- és egészségtudományok legújabb vívmányairól, valamint az egészségügyről és határterületeiről. Kezdettől fogva azon dolgozunk, hogy hiteles, magas szakmai és esztétikai színvonalú kiadványt készítsünk, amit haszonnal és élvezettel forgathatnak a legkülönbözőbb, az orvostudományhoz tartozó, és ahhoz kapcsolódó területek művelői. Ennek következetes megvalósítása tette az elmúlt évtizedekben a LAM-ot hazánk egyik legtekintélyesebb orvostudományi folyóiratává.

Lege Artis Medicinae

Fókuszban a LAM (Lege Artis Medicinae)

VASAS Lívia, GEGES József

Három évtizeddel ezelőtt azzal a céllal in­dult a LAM, hogy az orvostudomány és annak határterületeivel kapcsolatos tudományos információkról tájékoztasson. Már a kezdetektől fogva felvállalt egy különleges tématerületet is, amelyben a medicinát a művészet világával kapcsolja össze. Az or­vosszakmai közlemények palettáján ez ma is különlegesnek számít. A LAM eddigi történetének elemzését nemzetközileg elfogadott publikációs irányelvek, és az objektivitást biztosító, tudományos adatbázisok segítségével végeztük. Megvizsgáltuk a LAM gyakorlatát, hogy a hagyományos nyomtatott füzet és az elektronikus verzió tartalmának közzététele során miként felel meg a legfőbb szempontoknak, a jelen kor szakmai elvárásainak. Feltártuk a kiadvány jelenlétét a legnagyobb bibliográfiai és tudománymetriai adatbázisokban, áttekintettük helyét a ha­zai szakmai folyóiratok között. Az eredmények azt bizonyítják, hogy az elmúlt évek során a LAM annak ellenére szerzett nemzetközi ismertséget, hogy a ke­vesek által beszélt magyar nyelven megjelenő kiadvány. Köszönhető ez a külföldi társszerzőkkel, valamint a kizárólag kül­honi kutatók által írott cikkek LAM-ra való hivatkozásainak. A magyar bibliográfiai adat­bázisok érthető módon teljes terjedelmében tartalmazzák a folyóiratot, amelynek az élenjáró lapok között van az olvasottsága. A kiadvány nagy erénye a szerzők munkahelye szerinti megoszlás széles spektruma, mellyel szinte teljes egészében lefedik a hazai egészségügyi intézményi rendszert. A tartalom különlegességét eme­lik a művészeti tárgyú írások, amelyek az or­vosi szakközleményekhez hasonló feltártság esetén fokozott magyar és külföldi érdeklődésre tarthatnak számot.

Lege Artis Medicinae

Második játszma 37. lépés és negyedik játszma 78. lépés

VOKÓ Zoltán

Mi köze a gónak a klinikai döntéshozatalhoz? A klinikai orvoslás egyik legjelentősebb intellektuális kihívása a bizonytalanságban történő döntéshozatal. A hagyományos orvosi döntéshozatal intuitív és heurisztikus mivoltának pszichológiai csapdáin kívül az információhiány, az erőforrások szűkössége, az adott orvos-beteg kapcsolat jellemzői egyaránt hozzájárulnak annak bizonytalanságához. A formális, matematikai számításokon alapuló döntéselemzés, amelyet széles körben használnak a klinikai irányelvek fejlesztésében, illetve az egészségügyi technológiák értékelésében, elvben jó lehetőségeket kínál az intuitív dön­téshozatal hibáinak elkerülésére, ugyan­akkor az egyéni döntési helyzetekben többnyire nehezen alkalmazható,és az orvosok többségétől idegen. Ennek a módszernek is vannak korlátai, különösen az egyéni döntéshozatalban, beleértve a számításokhoz felhasznált input adatok esetleges hiányát, illetve jelentős bizonytalanságát, valamint a matematikai modellek korlátait abban, hogy egy komplex rendszer folyamatait és a folyamatok egyéni variabilitását megfelelően tudják reprezentálni. A klinikai döntéstámogató rendszerek mindezek ellenére hasznos segítséget jelenthetnek az egyéni orvosi döntéshozatalban, ha megfelelően integráltak az egészségügyi információs rendszerekbe, és nem szüntetik meg az orvosok döntési autonómiáját. A klasszikus döntéstámogató rendszerek tu­dásalapúak, szabályrendszerekre, problé­ma­­specifikus algoritmusokra épülnek. Szá­mos területen alkalmazzák az orvosi adminisztrációtól a képfeldolgozásig. A nap­jainkban zajló informatikai forradalom eredményeképpen olyan mesterséges intelligenciaként emlegetett gépi tanulási módszerek jönnek létre, amelyek már ténylegesen képesek tanulni. A mesterséges intelligencia ezen új generációja nem konkrét szabályrendszerekre épül, hanem hatalmas adatbázisokon magukat tanító neurális hálózatokra és általános tanulási algoritmusokra. Ezek a mesterséges intelligenciák egyes területeken, mint például a sakk, a gó, vagy a va­dászrepülőgép vezetése, már jobb teljesítményre képesek, mint az em­berek. Fej­lesztésük bővelkedik kihívásokban, veszélyekben, ugyanakkor olyan technológiai át­törést jelentenek, ami megállíthatatlan és át­alakítja világunkat. Alkal­mazásuk és fej­lesztésük az egészségügyben is megkezdődött. A szakmának részt kell vennie ezek­ben a fejlesztésekben és megfelelő irányba kell, hogy terelje azokat. Lee Sedol 18-szoros gónagymester visszavonult há­rom évvel AlphaGo mesterséges intelligenciától elszenvedett veresége után, mert „Hiá­ba lettem világelső, van egy entitás, amit nem lehet legyőzni”. Ne­künk szerencsére nem versengenünk vagy győznünk kell, hanem el kell érnünk, hogy a mesterséges intelligencia biztonságos és megbízható legyen és az emberekkel együtt­mű­ködve ez az entitás eredményesebbé és hatékonyabbá tegye az egészségügyet.