LAM KID

Az ibandronat hatásossága és az adherencia jelentősége - A BOUNCE vizsgálat eredményei

DONÁTH Judit, POÓR Gyula

2012. MÁRCIUS 20.

LAM KID - 2012;2(01)

A posztmenopauzális osteoporosis kezelésében a biszfoszfonátok jelentős szerepet játszanak. A biszfoszfonátok közül az ibandronat az első, amely per os és intravénás formában is alkalmazható. Számos tanulmány igazolta, hogy az ibandronat csökkenti a csontturnovert, növeli a csont ásványianyag-tartalmát és csökkenti a vertebralis törések számát. Köztudott, hogy a betegek per os gyógyszerbevételi szokásai világszerte nagyon rosszak. Eddig kevés nemzetközi vizsgálat történt arról, hogy egy gyógyszer bevétele során milyen a betegek együttműködési szokása. A BOUNCE vizsgálat, amely hazánkban és több országban a betegek adherenciáját vizsgálta per os ibandronat bevétele során, hiánypótló tanulmány.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

LAM KID

Befolyásolja-e az életmód génjeink működését? - Az epigenetikai kutatások irányvonalai és eredményei

FRANYÓ Dorottya, BOROS Oláh Beáta, OZGYIN Lilla, BÁLINT Bálint László

Sokat hallhatunk a túlzott stressz, a dohányzás, a mozgásszegény életmód és a nem megfelelő táplálkozás káros hatásairól. Vajon ezeknek van valamilyen kapcsolata a génjeinkkel? Igaz-e, hogy terhesség alatt az anya táplálkozási szokásaival, illetve dohányzásával - sokszor tudtán kívül - unokáit is károsíthatja?

LAM KID

Emésztőszervi betegségekhez társuló csontanyagcsere-eltérések

LŐRINCZY Katalin, LAKATOS Péter László, MIHELLER Pál, RÁCZ Károly

A csontritkulás gyakori szövődménye egyes emésztőszervi megbetegedéseknek. Leggyakrabban coeliakiában, gyulladásos bélbetegségekben, krónikus májbetegségben szenvedő és gyomorműtéten átesett betegek esetében kell számolnunk csontritkulással. A megelőzés, a kórisme és a kezelés az időskori és a menopauza után jelentkező csontritkulás kapcsán szerzett tapasztalaton alapul. Jelen összefoglalóban az emésztőszervi betegségekhez szövődött csontvesztéssel kapcsolatos ismereteket összegezzük.

LAM KID

Hosszú távú biszfoszfonátkezelés alatt jelentkező atípusos femurtörés: mellékhatás vagy véletlen egybeesés?

SZÖVÉRFI Zsolt, FARKAS Gábor, LAZÁRY Áron

Az osteoporosis az időskor egyik leggyakoribb betegsége, amelynek a mortalitást és a morbiditást szignifikánsan emelő következménye a csonttörések kockázatának megnövekedése. A csonttörések kialakulásának megelőzésében jelenleg a biszfoszfonátok jelentik az első vonalbeli terápiás lehetőséget, alkalmazásuk tudományosan több szinten alátámasztott. 2005-ben számoltak be először a biszfoszfonátkezelés egy új, lehetséges hosszú távú mellékhatásáról; több esetleírás kapcsán a hosszan tartó biszfoszfonátterápia és az atípusos femurtörések emelkedett kockázata közötti lehetséges kapcsolatra hívták fel a figyelmet a nemzetközi szakirodalomban. Azóta számos közlemény jelent meg az atípusos femurtörések és a biszfoszfonátkezelés kapcsolatáról, azonban sem magas szintű evidencia, sem egyértelmű cáfolat nem látott napvilágot a biszfoszfonátoknak erről a mellékhatásáról. A szerzők a jelen publikációban bemutatják az atípusos femurtörés és a biszfoszfonátkezelés közötti lehetséges kapcsolat egyes elemeit a témában megjelent tudományos eredmények rendszerezésével.

LAM KID

Posztmenopauzában lévő, osteoporosisos nők ötéves denosumabkezelése: a kiterjesztett FREEDOM vizsgálat első két évének eredményei

BALLA Bernadett

A menopauzát követően felerősödő reszorpciós aktivitás a csonttömeg megfogyatkozásához, a csont szerkezetének romlásához és fokozott törékenységéhez vezet. A receptoraktivátor nukleáris faktor kappa-B ligandja (RANKL) központi szerepet játszik az osteoclastok keletkezésében, érésében és ezáltal a csontbontás stimulálásában.

LAM KID

A kalciumpótlás nemkívánatos hatásai: hibák a myocardialis infarktusnak a betegek saját elmondásán alapuló (self-reported) előfordulásában, a kalciumpótlás randomizált, kontrollált vizsgálataiban

BALLA Bernadett

Felmerült, hogy a kalciumpótlás fokozza a myocardialis infarktus (MI) előfordulásának kockázatát. Az ezt felvető vizsgálatok többségében ennek a nemkívánatos mellékhatásnak a jelentése a betegek bemondása (self-report) alapján zajlott. Azonban ezeket az úgynevezett „self-reported” eseményeket eddig még nem elemezték pontosan.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

LAM KID

A nukleáris faktor kappa-B-receptor-aktivátorligand gátlása: patofiziológia és preklinikai adatok

LAKATOS Péter, NÁDASI Edit

A csontátépülés élethosszig tartó folyamat, amelyben az osteoclastok és az osteoblastok kiegyensúlyozott működése központi szerepet játszik. Egyes állapotokban, mint a menopauza utáni hirtelen hormonális változás során is, ennek az egyensúlynak a felborulása kórosan fokozott csontvesztéshez vezet. Ilyen állapotokban fokozott csontvesztés, és ennek talaján létrejövő fokozott csonttörési kockázat alakul ki. A csontfelszívódást elsősorban a tumornekrózis-faktor család egyik tagja, a nukleáris faktor κBreceptor aktivátorának ligandja szabályozza, amelynek kulcsszerepe van az osteoclastok érésében, működésében és túlélésében. A nukleáris faktor κB-receptor aktivátorának ligandja katabolikus hatásait egy, a tumornekrózis-faktor családba tartozó másik molekula, az oszteoprotegerin gátolja, amely a ligandhoz kötődve megakadályozza annak interakcióját receptorával, a nukleáris faktor κB-receptor aktivátorával. Az osteoclastaktivitás legalább részben a ligand és az oszteoprotegerin relatív egyensúlyától függ. Számos állatmodellben kimutatták, hogy a ligand gátlása jelentősen csökkenti a csontfelszívódást, és fokozza a corticalis és trabecularis csont mennyiségét, sűrűségét és teherbírását, anélkül, hogy jelentős hatást gyakorolna más szervrendszerekre. Ezek alapján a nukleáris faktor κB-receptor-aktivátor ligandjának gátlása ígéretes terápia a fokozott csontvesztéssel járó állapotok kezelésében. A denosumabbal folytatott, III. fázisú klinikai vizsgálatokban a denosumabkezelés szignifikánsan emelte a csontváz különböző helyein mért csontásványianyag-sűrűséget, és szignifikánsan csökkentette a csontanyagcsere markereinek szintjét a placebo-, illetve az alendronátkezeléssel szemben, és placebóval szemben szignifikánsan csökkentette az új csigolyatörések, csípőtáji törések és nonvertebralis törések előfordulását. Ezek alapján a denosumabkezelés új, forradalmi megoldást kínál a posztmenopauzális osteoporosis kezelésére.

Lege Artis Medicinae

Az ibandronát helye a postmenopausalis osteoporosis kezelésében

LAKATOS Péter

A postmenopausalis osteoporosis a fejlett országok lakosságának 7-10%-át érinti. Az utóbbi évtizedben számos új terápiás lehetőség került elérhető közelségbe. Ezek között napjainkban a biszfoszfonátok jelentik a csontritkulás kezelésének fő irányvonalát, az ibandronát ebbe a csoportba tartozó, korszerű aminobiszfoszfonátkészítmény. Ezek a gyógyszerek a mevalonsavanyagcsere útvonalon a fehérjepreniláció gátlásán keresztül fejtik ki hatásukat. Több klinikai tanulmány is bizonyítja, hogy az osteoporoticus csonttörések kockázatát szignifikánsan csökkenti az ibandronátterápia. A készítmény mind havi egyszeri per os, mind háromhavonta egyszeri intravénás adagolási módon alkalmazható, ez utóbbi jelentősen javítja a beteg compliance-ét és ezzel a töréscsökkentő hatást, illetve a költséghatékonyságot.

Ideggyógyászati Szemle

A szocioökonómiai helyzet és a stroke kapcsolata a fővárosban

VASTAGH Ildikó, SZŐCS Ildikó, OBERFRANK Ferenc, AJTAY András, BERECZKI Dániel

A nyugat- és kelet-európai országok stroke halandósága közötti szakadék a társadalmi-gazdasági különbségeket tükrözi. Felvetődik a kérdés, hogy az életszínvonalbeli különbségek kisebb régiók szintjén is megnyilvánulnak-e a stroke jelleg­ze­tes­ségeiben. Összefoglalónkban a főváros egyik legszegé­nyebb (VIII.) és leggazdagabb (XII.) kerülete stroke-betegeinek összehasonlítását mutatjuk be életkori megoszlás, stroke-incidencia, esethalálozás és mortalitás szempontjából. Két összehasonlító epidemiológiai vizsgálatunk eredményeit összegezzük, melyek ugyanabban a két kerületben az akut cerebro­vascularis betegséget elszenvedett lakosságot vizsgálták. A „Budapest 8–12 Projekt” igazolta, hogy a szegényebb VIII. kerületben a stroke fiatalabb életkorban jelentkezik, valamint magasabb a dohányzás, az alkohol­abú­zus és a kezeletlen hypertonia prevalenciája. A „Hat Év Két Kerületben” tanulmányba bevont 4779 beteg a 10 éves utánkövetéssel egy­értel­műen igazolja, hogy a stroke fiata­labb korban következik be, magasabb incidenciával, eset­ha­lálozással és mortali­tással jár a kedvezőtlen szocio­öko­nó­miai adottságokkal rendelkező VIII. kerületben. A fiatalabb korcso­portokon belül magasabb a halálozás és a társbetegségek prevalenciája a VIII. kerületben a XII. kerülethez képest. A rizikófaktorok magasabb prevalenciája és a fiatalabb korcsoport magasabb halálozása a kedve­zőtlenebb szocioökonómiai adottságú VIII. kerület lakossá­gának jelentősebb sérülékenységére utal. A hiányzó láncszem a szegénység és a stroke között az életmódi rizikó­tényezők és az elsődleges prevencióhoz való adherencia hiánya lehet. A népegészségügyi stroke-prevenciós prog­ramoknak a kedvezőtlen szocioökonómiai környezetben élő fiatalabb korosztályra kellene fókuszálniuk.