Ideggyógyászati Szemle

Megjegyzések a gyermekkori amentiform psychosis mechanizmusához

ZSADÁNYI Ottó1, KLEININGER Ottó1, GŐDÉNY Sára1

1969. MÁRCIUS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1969;22(03)

Egy 11 éves gyerek, aetiologiailag nem tisztázható, klinikailag amentiform psychosisnak minősített kórképet elemeznek a szerzők. EEG, PEG, Psychologiai-test vizsgálatsorozat eredményeit vetik össze a klinikumnak közel 2 éves követés alatt. Véleményük szerint a jelenleg rendelkezésre álló technikai feltételek miatt sem bacteriologiai-virologiai, sem psychogen stress-hatás nem igazolható, így talán pubertáskori hormon-zavar eredményezett olyan anatomiai functionalis átmeneti harmónia-zavart, mely klinikai psychosisban, anatomiai-elektromos vonatkozásban bihemispherialis asynchroniában jutott kifejezésre. Feltételezik, hogy az interhemispherialisan tobábbított informatio asynchronia - amit pubertáskori hormon-zavarral is összefüggésbe hozhatónak látszik - a külvilág reális felismerésének zavarát eredményezheti és átmeneti psychés zavarokat okozhat. Ezt látszik igazolni az anatomiai, elektromos (PEG, EEG.) aktivitás egyensúlyának visszatérése, és a maradványtünet nélküli gyógyulás.

AFFILIÁCIÓK

  1. Debreceni Orvostudományi Egyetem Ideg-Elmeklinika

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

A pseudopapillitis fluorescein angiographias diagnosticája

WEINSTEIN Pál, BROOSER Gábor

A fluorescein angiographia igen alkalmas a pangásos papilla és pseudopapillitis elkülönítő kórisméjére. Pangásos papillában a papilla fluorescál, pseudo papillitisben ez a fluorescentia a papillán nem mutatható ki.

Ideggyógyászati Szemle

Tonsillectomiát követő nyaki nyirokkeringési zavar hatása az EEG-re

OBÁL Ferenc, SZABON József, BÖRCSÖK Edit, FÖLDI Mihály

Tonsillectomia hatására az EEG lassúbbodás irányában tolódik el, mert e műtét a nyaki nyirokáramlás átmeneti zavarára és ezáltal múló subklinikus lymphostatikus encephalopathiára vezet.

Ideggyógyászati Szemle

Traumás eredetű reversibilis internuclearis ophthalmoplegia

TEMESVÁRI Péter

18 éves fiatalembernél trauma után - egyéb mikrotünetek mellett — gyors regressiót mutató internuclearis ophthalmoplegia keletkezett. A feltételezett pathomechanismus átgondolása után a szerző arra hívja fel a figyelmet, hogy banálisnak tűnő traumákban, amik a koponyát vagy gerincet nem is érik, bizonyos praedisponáló tényezők esetén tünetszegény vagy csak sejthető klinikai tüneteket okozó agytörzsi laesiók is létrejöhetnek, amiknek a későbbi elkülönítő kórismézésben, vagy szakvéleményezésben lehet jelentőségük.

Ideggyógyászati Szemle

Erőszakos nemi bűncselekmények elemzése különös tekintettel elmekórtani vonatkozásokra

SZABÓ Miklós, BURIS László

Szerzők a Debreceni Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézete erőszakos nemi bűncselekményekkel kapcsolatos orvosszakértői véleményeinek adatait dolgozták fel az 1955-1965. évekre vonatkozóan. A bűncselekmények elkövetői közt legnagyobb gyakorisággal a 21—30 év közöttiek szerepelnek. A bűntettesek 55,89%-ánál volt észlelhető valamilyen mentalis defectus. Az ilyen eltérést nem mutatóknál jelentős mértékben szerepelnek olyan factorok, melyek a nemi bűncselekmények elkövetésénél motívumként szerepelhetnek. A bűncselekmények áldozatainak nagy többsége fiatalkorú, 37,29%-a elmebeteg volt. Szerzők a sexualis bűncselekményeknél fontosnak tartják minden esetben részletes elmeorvosszakértői vizsgálat végzését az elkövetők és a bűncselekmény áldozatai vonatkozásában egyaránt.

Ideggyógyászati Szemle

Wegener-granulomatosis az idegrendszer részvételével

HALMAY Zsuzsa, VATHY István

Szerzők Wegener-granulomatosis esetet ismertetnek, amelyben a typusos pathologiai elváltozásokon kívül az agyhártyák és az agyállomány kiterjedt vasculitisét és granulomás gyulladását, valamint granulomatosus perineuritist észleltek. Attekintik a Wegener-granulomatosis idegrendszeri érintettségére vonatkozó irodalmat.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

A Magyar Klinikai Neurogenetikai Társaság konszenzusajánlása a felnőttkori spinalis izomatrophia (SMA) kezeléséhez

BOCZÁN Judit, KLIVÉNYI Péter, KÁLMÁN Bernadette, SZÉLL Márta, KARCAGI Veronika, ZÁDORI Dénes, MOLNÁR Mária Judit

Célkitűzés – A spinalis izomatrophia (SMA) az alsó motoneuronok pusztulásával járó progresszív, auto­szomális recesszív betegség. Az elmúlt években fordulat következett be az SMA oki kezelésében, két SMN2 splicing módosító és egy génterápiás gyógyszer vált elérhetővé. Kérdésfelvetés – Az új gyógyszerek az SMA gyermekkori lefolyását érdemben módosítják, és egyes gyógyszerek felnőttkori hatásáról is egyre több adat érhető el. Nem áll azonban rendelkezésre olyan szakirodalom, ami a legújabb eredmények alapján segítséget nyújtana a felnőtt SMA-betegek kezeléséhez szükséges döntések meghozatalában. A Magyar Klinikai Neurogenetikai Társaság vezetősége áttekintette az SMA palliatív kezelésének irányelveit, a randomizált, kontrollált gyógyszervizsgálatokat, a felnőtt SMA-betegek retrospektív és prospektív gyógyszeres vizsgálatainak eredményeit. A vizsgálat alanyai – A konszenzusajánlás megalkotása szempontjából azokat a közleményeket értékeltük, amelyek a felnőttkort elérő, főként SMA II- és III-csoportba tartozó betegek gyógyszeres kezelésének eredményeiről szolgáltatnak adatokat. A konszenzusajánlást a felnőtt SMA-betegek kezeléséről kilenc pontban fogalmaztuk meg, ami kitér a gyógyszeres kezelés technikai, szakmai feltételeire, biztonságossági szempontjaira, a betegek kiválasztására, és hosszú távú monitorizálására. Ajánlásunk a legújabb információkra alapozva segíti a felnőtt SMA-betegek palliatív ellátását és gyógyszeres kezelését, a személyre szabott kezelés során figyelembe veendő hatékonysági és biztonságossági szempontokat nyújt. Rávilágít a későbbiekben megválaszo­lan­dó, egyelőre nyitott kérdésekre is. Az ajánlás mindennapi gyakorlatban való használata a kezelés optimalizációját eredményezheti.

Ideggyógyászati Szemle

Személyre szabott antiepileptikum-választás

ALTMANN Anna

Az epilepszia az egyik leggyakoribb gyermekkori krónikus neurológiai betegség. Az epilepsziás betegek – még az úgynevezett jóindulatú epilepszia esetén is – évekig gyógy­-szeres kezelésre szorulnak. Ez idő alatt a gyermekek na­gyon nagy változáson mennek keresztül, nemcsak a súlyuk és testmagasságuk gyarapszik, de változnak a hormonális és az anyagcsere-folyamataik is. Életkorok szerint eltérő ütemben zajlanak a különböző agyi területek érési folyamatai is. A mindennapi gyakorlatban az epilepszia diagnózisát követően a legtöbbször a formakör és a rohamtípus alapján választunk gyógyszert. A terápiás stratégia kialakításakor azonban számtalan egyéb tényezőt is figyelembe kell venni: 1. hatékonyság (epilepszia-formakör, rohamtípus), 2. életkor, nem, 3. a gyógyszer farmakológiai tulajdonságai, 4. az adott gyógyszer mellék­hatásprofilja, 5. életforma, alkat (kövér, sovány, gyermek­közösség), 6. egyéb társbetegségek (etethetőség, viselke­dési és tanulási probléma, keringési zavar, vese- vagy májbetegség) 7. a már alkalmazott egyéb gyógyszerekkel várható interakciók, 8. genetika, 9. egyéb szempontok (törzskönyvi szabályok, felírási szokások). A közlemény annak eldöntésében szeretne segítséget nyújtani, hogy a különböző társbetegségek esetén egy adott gyermeknél mely antiepileptikumoktól várható a legkeve­sebb mellékhatás, és mely készítményeket kellene lehe­tőség szerint kerülni.

Ideggyógyászati Szemle

Magas aktivitású sclerosis multiplex hatásos kezelése gyermekkorban

MERÔ Gabriella, MÓSER Judit, LIPTAI Zoltán, DIÓSZEGHY Péter, BESSENYEI Mónika, CSÉPÁNY Tünde

A sclerosis multiplex (SM) jellemzően a fiatal felnőttek betegsége. Gyermekkori sclerosis multiplexről 18 éves kor alatt kezdődő megbetegedés esetén beszélhetünk, bár egyes szerzők 16 éves kor alatt szabják meg a határt. Korábban „early onset multiple sclerosis”, illetve „juvenilis sclerosis multiplex” néven vált ismertté. A gyermekkori SM előfordulási gyakorisága az összes SM 3–5%-a. Napjaink­ban, köszönhetően az egyre jobb diagnosztikai eszkö­zöknek és a jól követhető, szigorúan meghatározott diagnosztikus kritériumoknak, a gyermekkori SM incidenciája világszerte növekszik (0,05–2,85/100 000). Az SM-et térben és időben elkülöníthető, ismétlődő központi ideg­rend­szeri demyelinisatióval jellemezhető epizódok jellemzik. Gyermekkorban csaknem kizárólag a relapszáló-remittáló (RR) forma fordul elő. A felnőtteknél szerzett tapasztalatokra építve a gyermekpopulációban szintén a korai diagnózis, az adekvát betegségmódosító terápia (DMT) mielőbbi indítása, a tünetmentesség és a jó életminőség elérése a cél. A felnőtt populációban végzett hatékonysági és biztonságossági vizsgálatok alapján a gyermekkori SM ke­ze­lésében az FDA és az EMA először az interferon β-1a-t és a glatiramer acetátot engedélyezte. A gyermekkori SM-re jellemző magas relapsusráta és az első DMT-re közel 45%-ban adott kedvezőtlen terápiás válasz szükségessé tette a hatékonyabb és második vonalbeli szerek vizsgá­la­tát a 18 év alatti populációban is (PARADIGMS, CONNECT). A nemzetközi közlemények szerint a natali­zumab hatékony és jól tolerálható az aktív RR gyermekkori SM-ben, de kontrollált tanulmány hiányában az eset­ismer­tetésünkben szereplő betegeinknél evidencia még nem állt rendelkezésre. Közleményünkben haárom aktív RR-SM-ben szenvedő betegünk indikáción túli, egyedileg engedélyez­tetett natalizumabbal végzett sikeres kezeléséről számo­lunk be.

Lege Artis Medicinae

Szükséges (lenne)? Vélemények a gyermekkorban megtartott elsősegélynyújtás- programmal kapcsolatban

BÁNFAI Bálint, PANDUR Attila, SCHISZLER Bence, RADNAI Balázs, BÁNFAI-CSONKA Henrietta, BETLEHEM József

BEVEZETÉS - A gyermekkorban elkezdett elsősegélynyújtás-nevelés hatékony módja lehet az ismeretek széles körű közv­etí­té­sének. CÉLKITŰZÉS - Célunk volt felmérni óvodás és általános iskolás gyermekek, pedagógusaik és szüleik elsősegélynyújtás-neveléssel kapcsolatos véleményét. MINTA ÉS MÓDSZER - Kutatásunkban 871 fő vett részt (gyermekek, pedagógusok, szü­lők), akik véleményét saját szer­kesz­tésű, nagyrészt nyitott kérdéseket tartalmazó kérdőívek segítségével mértük fel. EREDMÉNYEK - A megkérdezett szülők és pedagógusok általános véleménye a gyermekkori elsősegélynyújtás-neveléssel kapcsolatban inkább pozitív volt, de a résztvevők negatívumokat is megfogalmaztak. A le­zajlott programmal kapcsolatban a legtöbb érintettnek pozitív volt a véleménye. A szülők és a pedagógusok véleménye alapján az elsősegély-oktatás egészségügyi szakemberek által lenne javasolt. A vélemények nem függtek a nemtől, életkortól, gyerekekkel való munka időtartamától (p>0,05) egyik esetben sem. KÖVETKEZTETÉSEK - A szülők és pedagógusok elsősegélynyújtás-neveléssel kapcsolatos általános véleménye változatos, de a lezajlott programmal kapcsolatban a legtöbb esetben pozitív volt, mely azt mutatja, hogy konkrét beavatkozásokkal a vélemény formálható.

Ideggyógyászati Szemle

Az alvás és az epilepszia szoros kapcsolatának újabb vizsgálatai: az epilepszia mint az alvási plaszticitásfunkció epilepsziás transzformációja

HALÁSZ Péter

Célkitűzés - Az alvás- és epilepsziakutatás újabb eredményeinek áttekintése az alvás és az epilepszia szoros kapcsolatának és az egyes epilepsziákhoz társuló kognitív zavarok jobb megértése érdekében. Módszer - Újabb irodalmi adatok áttekintése és saját kutatások összefoglalása. Eredmények - Szoros összefüggés mutatható ki az epilepszia és a plasztikus agyi funkciók (memória, szinaptikus homeosztázis) között, ugyanakkor a plasztikus funkciók és a NREM-alvás munkamódjai között is. A leggyakoribb gyermek- és felnőttkori epilepsziák patomechanizmusában egyre jobban feltárhatók azok a vonások, melyek arra utalnak, hogy az agy fejlődésének korai és serdüléskori flexibilis szakaszaiban azok a hálózatok, melyek a NREM-alvásban a leginkább plasztikus sajátságokkal rendelkeznek, túlgerjeszt­hetők, így átmeneti, vagy tartós epilepsziás transzformáción esnek át. Három nagy epilepsziás formakör: az absence epilepszia; a medialis temporalis epilepszia és az idio­pa­thiás fokális életkorfüggő gyermekkori epilepsziák példáján mutatjuk be az epilepsziás átalakulás jellemző vonásait. A plasztikus funkciók és az epilepszia összefonódása magya­rá­zattal szolgál egyes, epilepsziákhoz társuló kognitív zavarformák megértéséhez is. Egyúttal bevezetést adunk az alvás­függő rendszer-epilepsziák fogalomkörébe. Konklúzió - Az epilepsziák közös mechanizmusra vezet­hetők vissza. Ez valószínűsíthetően a NREM-alvással kap­cso­lódó agyi plaszticitás kisiklása az epilepsziás excitabili­tás irányába. Az agyi jelátviteli folyamatok természetében adott inherens lehetőségek határozzák meg az epilepsziás tüneteket, az egyes kórformák kimenetelét és a kognitív működések károsodását is.