Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

1994. MÁRCIUS 30.

Hilusközeli és intrahepatikus malignus epeúti szűkületek palliatív kezelése intervenciós radiológiai módszerekkel

KÓNYA András, VIGVÁRY Zoltán

A hilusközeli és intrahepatikus malignus epeúti elzáródások és szűkületek kezelésében túlnyomórészt az intervenciós radiológia nyújtotta eljárások jelenthetnek hatékony, tüneteket enyhítő kezelést. A szerzők 12 beteg rosszindulatú, magas epeúti szűkülete(i) vagy elzáródása(i) miatt bekövetkezett icterus megoldására 23 endoprotézist ültettek be. A máj lebenyeinek, illetve szegmentumainak izolálódása miatt kettős protézis implantációra 5 betegben került sor. A betegek túlélése 4-22 (átlag 8,7) hónap volt. 6/12 betegben a túlélés 4-8 hó nap időtartamú volt, a beültetett protézisek nem záródtak el. A betegek másik felében az alapbetegség hosszabb túlélést engedett meg, a protézisek elzáródása 3–11 hónapon belül az icterus kiújulásához vezetett. Egy eset kivételével, ahol az endoszkópos protéziscsere sikerrel járt, további 7 alkalommal perkután beavatkozás elvégzésére kényszerültek. Egy betegben 3-szor, míg 5 betegben 1-1 alkalommal új protézis beültetésére került sor; 3 ízben az elzáródott protézis perkután eltávolítását, míg 2-2 alkalommal disztalis irányú kimozdítását illetve endoszkópos eltávolítását követően. A perkután endoprotézis implantációt a szerzők egyértelműen hatékonynak ítélik e betegségek kezelésében a betegek túlélését - és mivel az endoprotézisek zárt rendszert képeznek – életminőségük javítását illetően egyaránt. Felhívják a figyelmet a beavatkozások manipulációigényességére, a sorozatos beavatkozások szükségességére és a beavatkozást végzők nagy fokú sugárterhelésére is.

HUN 1994;4(03)

Lege Artis Medicinae

1993. MÁRCIUS 31.

Az emlőrekonstrukció lehetőségei mastectomia után

CZETI István, DONÁTH Antal

Szerzők az emlőpótlás lehetőségeit tárgyalják. Ismertetik a rekonstrukció időpontját meghatározó szempontokat. Bemutatják az emlőképző műtétek három csoportját: az egy szerű implantációt, a környezetből vett lebenyes emlőpótlást és a musculocutan lebenyes emlőképzés módszereit.

HUN 1993;3(03)

Lege Artis Medicinae

1991. DECEMBER 25.

Az ideiglenes pacemaker terápia újabb szempontjai: a pitvari ingerlés

SZÉKELY Ádám, KISS Róbert

A széles körben használt kamrai pacemaker kezelés nem ritkán hemodinamikai zavart, ún. „pacemaker syndromát" okoz. A pitvari ingerlés kedvezőbb hatású, ezt az ideiglenes ingerlés kapcsán is kihasználhatjuk. 11 beteg (>2 nap) ideiglenes pitvari pacemaker kezeléséről számolunk be. Négy betegnél definitív pitvari (AAI) pacemaker implantáció előtt, három betegnél acut infarctushoz társuló bradyarrhythmia miatt, további négy esetben a gyógyszeres kezelésre nem reagáló ritmuszavar megszüntetése végett végeztük a pitvari ingerlést. A hemodinamikailag károsodott, bradyarrhythmiás infarctusos betegeknél a keringési paraméterek javultak a kamrai ingerléshez viszonyítva. A tartós szapora pitvari ingerlés hatásosan supprimálta a refracter supraventricularis és a „torsade de pointes" kamrai arrhythmiákat. A pitvari elektródákat általában röntgen-ellenőrzés nélkül sikerült elhelyezni. A speciális „J" formájú elektródák a fülcséből kevésbé mozdulnak ki, biztonságosak voltak. A definitív fiziológiás pacemaker implantációk analógiájára - válogatott esetekben – az ideiglenes ingerlésben is előnyös a pitvart (is) ingerlő módszerek bevezetése.

HUN 1991;1(18)

Ideggyógyászati Szemle

1991. OKTÓBER 01.

Új terápiás lehetőségek a központi idegrendszer megbetegedéseiben: összefoglaló tanulmány

DR. VÉCSEI László, DR. SCHWAB Ferenc

A központi idegrendszer számos megbetegedésének alapvető problémája az idegsejtek súlyos károsodása, s következésképpen funkciójuk részleges vagy teljes kiesése. (1) A defektív Herpes Simplex Vírus One (HSV-1) vektor alkalmazása lehetőséget kínál arra, hogy posztmitotikus sejtekbe, - így neuronokba is -, genetikus információ kerüljön beépítésre, amely új terápiás lehetőségeket vetít elő (2). A központi (és perifériás) idegrendszer különböző megbetegedéseinek (ischemiás, metabolikus, kongenitális, degeneratív kórképek) kezelésében alkalmazható (biokompatibilis polimerekbe megfelelő technológiával beépített implantálható) farmakon-beviteli módszer kerül bemutatásra. (3) Fetális vagy neonatális idegszövetgraft sztereotaxiás műtéttel történő agyi implantációjával lehetőség kínálkozik a kiesett cerebrális funkció részleges (vagy esetleg teljes) pótlására. ( 4) Mikrodialízis alkalmazásával az itt ismertetett terápiás beavatkozások neurokémiai effektusai (és általában az intracerebrális extracelluláris térben zajló patobiokémiai történések) jól monitorizálhatók.

HUN 1991;44(10-11-12)

Lege Artis Medicinae

1991. JÚLIUS 31.

Tapasztalataink a Naclof szemcseppel műanyag szemlecse implantációjának postoperatív szakában

BOYTHA Zsuzsanna

A szürke hályog műtétet és lencsebeültetést követő terápia legfontosabb része a szteroidtartalmú szemcseppek alkalmazása. Ezek igen jó gyulladáscsökkentő hatású készítmények, az intraocularis tensiot emelő mellékhatásuk azonban jól ismert. Emiatt folynak világszerte kísérletek intraocularis nem steroid típusú gyulladásgátló cseppek előállítására, amelyek a prosztaglandinok szintézisét gátolva szintén jó gyulladáscsökkentő hatású készítmények, és tensiot emelő mellékhatásuk nincs. Osztályunkon a Diclofenac-Na (Naclof; Dispersa, Svájc) stabil szemcsepp hatását 50 betegen vizsgáltuk lencsebeültetést követően. A műtétet követő 5. hét végéig naponta 4 alkalommal 1-2 cseppet csepegtettünk a készítményből az operált szembe, majd hetente fokozatosan csökkentve hagytuk abba a kezelést. Réslámpás vizsgálatok során 9 tünetet értékeltünk 4 pontos szubjektív skálán az 1., a 3-4. és a 10–14. postoperatív napon. Az adatok alapján a készítmény hatékonyságát 34 betegnél (68%) kitűnőnek, 16 betegnél (32%) pedig jónak találtuk. Lokális, vagy szisztémás mellékhatást egy esetben sem észleltünk. A készítmény iránti toleranciát 47 betegnél (94%) kitűnőnek, illetve 3 betegnél (6%) jónak találtuk. Az intraocularis tensio egy esetben sem emelkedett. A készítmény klinikai hatékonysága megközelíti a szteroidtartalmú szemcseppekét anélkül, hogy az intraocularis tensio emelkedését okozná.

HUN 1991;1(13)