Koponya CT-vizsgálat eredményei rendellenes viselkedés miatt vizsgált idős betegekben
2022. NOVEMBER 25.
2022. NOVEMBER 25.
Szöveg nagyítása:
A delírium egy olyan súlyos agyi funkciózavar, amely az idős betegpopulációt különösen gyakran érinti, és zavartság, tudat- és figyelemzavar, valamint érzékcsalódások képében jelentkezik. Az idős betegek sürgősségi osztályos megjelenéseinek jelentős hányada tudatzavar miatt történik, amelyek közül sok esetben a betegek a delírium diagnosztikus feltételeinek is megfelelnek; ez egyes becslések szerint az összes idős beteg megjelenéseinek akár a 38 százalékát is elérheti.
A delírium prognosztikai értékkel is bír, megléte magasabb halálozással és gyorsabb funkcionális hanyatlással jár. A delírium szűrése, kezelése és megelőzése több geriátriai kezdeményezés fókuszpontját képzi. A delírium okai széles körűek és több tényezősek lehetnek, úgymint fertőzés, gyógyszerek, fájdalom, sebészeti beavatkozás, széklet- vagy vizeletürítési nehezítettség, intoxikáció, immobilizáció, metabolikus kisiklás, alvásmegvonás és akut neurológiai megbetegedés. A delíriumot okozó neurológiai kórképek között szerepel az intracranialis vérzés, a stroke és az agytumorok, amelyek képalkotó vizsgálatokkal (CT vagy MR) diagnosztizálhatók. A koponya-CT a sürgősségi neurológiai kórképek kivizsgálásának gyakran alkalmazott eszköze, ugyanakkor nincs egyértelmű ajánlás arra vonatkozóan, hogy delírium diagnosztizálása esetén mikor van szükség koponya-CT-re.
Liu és munkatársai az Academic Emergency Medicine-ben megjelent cikkükben az idős, sürgősségi osztályon delíriummal diagnosztizált betegek koponya-CT-vizsgálatai eredményének rendszerező áttekintését és metaanalízisét mutatják be. Vizsgálatuk célja annak megállapítása volt, hogy akutan jelentkező delírium, zavartság vagy tudatzavar miatt vizsgált, 65 évnél idősebb betegek koponya-CT-vizsgálata milyen arányban mutatott kórjelző eltérést, és mennyiben jelzi előre az ilyen vizsgálatokat a betegek fejfájásos panasza, (fej)sérüléses előzménye, antikoagulált állapota és fokális neurológiai tünetek jelenléte. A végső analízisben összesen hat vizsgálat szerepelt, amelyek közül öt vizsgálat retrospektív kohorszvizsgálat volt. A teljes mintában összesen 909 beteg szerepelt, akik mind akutan kialakuló tudatzavar vagy zavartság miatt jelentkeztek a sürgősségi osztályon. A delírium megállapításához egyik vizsgálat sem használta a delírium diagnosztikus kritériumait.
Az antikoaguláció mint az abnormális koponya-CT-vizsgálat rizikófaktora viszonyát két, az analízisben szereplő vizsgálat tárgyalta, ezekben az antikoaguláció gyakorisága 8 százalék, az antikoaguláció mint rizikófaktor abnormális koponya-CT-re vonatkozó kockázati hányada (OR) 1,18 volt. A fokális neurológiai kórjelek jelenlétét szintén két vizsgálat elemezte, ezek alapján a fokális neurológiai kórjelek gyakorisága 13 százalék, OR-ja 110,2 volt. A fejsérülést csupán egy vizsgálat tárgyalta, ebben a vizsgált betegek 20,7 százaléka szenvedett fejsérülést, ám ez a vizsgálat a fejsérülés és az abnormális CT viszonyát nem tárgyalta. A fejfájás és az abnormális koponya-CT viszonya egyik elemzésben sem szerepelt.
A vizsgálat limitációi között a szerzők a delírium formális diagnosztikai kritériumai alkalmazásának hiányát, a delírium diagnózisa ellenére nem elvégzett CT-vizsgálatokat, az „abnormális koponya-CT” nem következetesen definiált voltát, valamint az elemzett vizsgálatok retrospektivitását és általánosan gyenge minőségét említik.
Összefoglalásképpen, a metaanalízis alapján a rendellenes viselkedés miatt sürgősségi osztályon vizsgált idős betegeknél elvégzett koponya-CT-vizsgálatok 16 százalékában állapítottak meg kóros eltéréseket. Az antikoaguláció nem jelentett rizikófaktort a kórjelző CT-eredményre vonatkozóan, ugyanakkor a fokális neurológiai kórjelek jelenléte nagyban növelte annak az esélyét, hogy az elkészült CT-vizsgálaton akut eltérés volt azonosítható.
Szemlézte
Cséke Balázs dr.
Eredeti közlemény
Idegtudományok
A kábítószerélvezet valószínűleg a „gondolkodás nélküli cselekvés” veleszületett hajlamához köthető. Legalábbis ezt mutatták ki a kutatók mesterséges stimulánst használó testvérek vizsgálata alapján.
Idegtudományok
Kutatók egy új terápiás eljárást ismertettek, mellyel csökkenthetőek az agyi infartus okozta károsodások, az elhalt idegek újra növekedhetnek, a kiesett működések helyreállhatnak. Ráadásul az eddigiekkel szemben „a terápia hosszú idővel a stroke után is hatékony” - állítja Gwendolyn Kartje, a cikk első szerzője.
Idegtudományok
A vizsgálat eredménye szerint kevés bizonyíték szól a szteroidok használata mellett akut neuritis vestibularis esetén. A meglévő bizonyítékok alapján a klinikailag fontos kimenetelek és az objektív vestibularis funkciós kimenetelek között nincs szoros kapcsolat: a DHI-skálán mért rokkantságban egy hónap múlva nem volt szignifikáns különbség a placebo és a szteroid között, a kalorikus tesztek ugyanakkor jobb vestibularis funkciót mutattak ugyanebben az időpontban a szteroiddal kezelt betegek körében. Megjegyzendő, hogy a kalorikus teszt a lateralis (horizontális) félkörös ívjárat, így az ezt beidegző nervus vestibularis superior működéséről ad információkat, a neuritis vestibularisban ugyanakkor a nervus vestibularis inferior is érintett lehet, noha ennek izolált érintettsége csupán az esetek 2,3%-ában igazolható.
Idegtudományok
A szerotonin nemcsak ingerületátvivőként működik, hanem a génexpresszió szabályozásában is részt vesz. E felfedezés következtében jobban megérthetjük a normál agyfejlődést, a pszichiátriai és neurodegeneratív betegségeket, és új terápiás módszereket fejleszthetünk ki.
A Molecular Psyhiatry folyóiratban megjelent közlemény szerzői ezért átfogó áttekintésben (umbrella review) néztek utána valamennyi fellelhető bizonyítéknak, és értékelték az általuk felhasznált szisztematikus áttekintések és metaanalízisek minőségét is (az átfogó áttekintések a kutatási kérdés szempontjából releváns, meglévő szisztematikus áttekintéseket és metaanalíziseket vizsgálják, és a rendelkezésre álló bizonyítékok szintézisének egyik legmagasabb szintjét képviselik). A téma teljes körű lefedése érdekében egy nagy esetszámú genetikai vizsgálatot is bevontak az értékelésbe.
Idegtudományok
Pitvarfibrilláló betegekben, akik túléltek egy antikoagulációval asszociált intracerebralis vérzést, visszatérő kérdés, hogy hosszú távon érdemes-e újrakezdeni az antikoagulációt stroke- és szisztémás thromboembolisatio-prevenciós célzatból. Sokáig a betegek csak egy töredék részében folytatták az antikoagulációt és akkor is csak sok hónappal a vérzéses eseményt követően. Újabb, megfigyeléses vizsgálatok amellett érveltek, hogy a pitvarfibrilláló betegekben az antikoaguláció folytatása alacsonyabb mortalitási kockázatot jelent, valamint jobb funkcionális kimenetelt eredményez, mint az antikoaguláció elhagyása. Ezek az összefüggések attól függetlenül fennálltak, hogy a vérzés lobaris vagy nem lobaris volt. Emellett az ischaemiás stroke kockázata intracerebralis vérzést követően hasonlóan magas lehet, mint a rekurrens vérzésé. Két obszervációs vizsgálatokat összefoglaló metaanalízisben az antikoagulációt folytató betegek ischaemiás stroke-kockázata alacsonyabb, míg a vérzéses kockázata ugyanolyan magas volt, mint a nem antikoagulált betegekben. Ezekben a vizsgálatokban ugyanakkor a legtöbb beteg K-vitamin-antagonista kezelésben (VKA) részesült. A direkt orális antikoagulánsok (DOAC-ok) alacsonyabb vérzéses kockázatot mutatnak a VKA-knál mind primer, mint TIA-t vagy ischaemiás stroke-ot követő szekunder prevencióban pitvarfibrilláló betegekben, ezért a DOAC-ok egy biztonságosabb alternatívát jelenthetnek a VKA-knál intracerebralis vérzést követő antikoaguláció tekintetében.
Súlyos postthromboticus szindróma ritkán lépett fel hagyományos antikoagulációs kezelésben részesülő betegekben, derült ki a Women’s Health Study adatainak elemzéséből.
A warfarint szedő betegekben a túl magas INR miatt adott kis dózisú K-vitamin nem csökkentette a vérzés kockázatát.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
A rosszindulatú daganatok fenotípusának plaszticitása és az immunogén mimikri3.
Klinikai Onkológia
A szarkopénia mérése komputertomográfiával és jelentősége az onkológiai betegeknél4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás