A neuritis vestibularis egy akut perifériás vestibulopathia, melyet feltételezhetően a nyolcadik agyideg vestibularis részének virális vagy posztvirális gyulladása okoz és akut vestibularis szindróma tüneteivel jelentkezik. Mikor az ideg cochlearis része is érintett, a kórképet labyrinthitisnek hívjuk, ezekben az esetekben a szédüléses tüneteket halláscsökkenés is kíséri. A hátsó scalai stroke, gyógyszermellékhatások és bizonyos fertőzések hasonló tünetekkel jelentkezhetnek, de a neuritis vestibularis az akut vestibularis szindróma leggyakoribb olyan oka, melynek tünetei 24 órán túl is fennállnak. A betegség leggyakrabban hirtelen kezdetű, nyugalomban is fennálló szédüléssel és egyensúlyvesztéssel jár, melyet olyan spontán, horizontorotatoros nystagmus kísér, melynek amplitúdóját a vizuális fixáció csökkenti. Ezeknél a betegeknél általában pozitív fejrándítási teszt provokálható (melynél egy korrektív saccad látható), nincs jelen skew deviation (a bulbusok vertikális irányban diszkonjugált állása) és járásuk ugyan instabil, de általában segítség nélkül is képesek járni. A tüneteket autonóm jelenségek, mint például hányinger és hányás is kísérhetik. A betegség diagnosztizálását követően a betegek gyakran rövid ideig tartó kortikoszteroid-kezelésben részesülnek, melynek hátterében az a megfontolás áll, hogy a neuritis vestibularis patofiziológiája feltételezhetően hasonlít más akut perifériás neuritisekéhez, mint például az idiopathiás facialis paresis vagy az opticus neuritis. Az akut szédüléssel sürgősségi osztályokon jelentkező betegek kivizsgálását és kezelését magában foglaló GRACE-3 irányvonal kialakításánál szükség volt többek között annak a kérdésnek a megválaszolására is, hogy léteznek-e bizonyítékok a szteroidok hatékonyságára a neuritis vestibularis kezelésében. Silva és munkatársai az Academic Emergency Medicine-ben megjelent cikkükben korábban megjelent, randomizált-kontrollált vizsgálatok és megfigyeléses vizsgálatok eredményeit összesítő cikkek elemzését végezték el akut neuritis vestibularisban alkalmazott placebo- kontra kortikoszteroid-terápia összehasonlítása céljából. Az akut neuritis vestibularis definíció szerint első epizódja egy hirtelen kezdetű, nyugalomban is fennálló szédülésnek, mely napokig tart és típusos egyirányú horizontorotatoros nystagmus társul hozzá hallásromlás és egyéb olyan neurológiai tünetek nélkül, melyek egy alternatív diagnózist valószínűsítenének. Az alkalmazott kortikoszteroid típusával, a terápia időtartamával, illetve a bejuttatás módjával kapcsolatban nem voltak megkötések. Mind a klinikai kimenetel (tünetmentessé válás, életminőség, rokkantság a DHI-skálán mérve, gyógyszermellékhatások), mind pedig a kalorikus stimulációval tesztelhető objektív vestibularis funkció szerepelt a kimeneteli változók között. A vizsgálatban összesen öt összesítő cikk eredménye szerepelt. A vizsgálat eredménye szerint kevés bizonyíték szól a szteroidok használata mellett akut neuritis vestibularis esetén. A meglévő bizonyítékok alapján a klinikailag fontos kimenetelek és az objektív vestibularis funkciós kimenetelek között nincs szoros kapcsolat: a DHI-skálán mért rokkantságban egy hónap múlva nem volt szignifikáns különbség a placebo és a szteroid között, a kalorikus tesztek ugyanakkor jobb vestibularis funkciót mutattak ugyanebben az időpontban a szteroiddal kezelt betegek körében. Megjegyzendő, hogy a kalorikus teszt a lateralis (horizontális) félkörös ívjárat, így az ezt beidegző nervus vestibularis superior működéséről ad információkat, a neuritis vestibularisban ugyanakkor a nervus vestibularis inferior is érintett lehet, noha ennek izolált érintettsége csupán az esetek 2,3%-ában igazolható. Elképzelhető, hogy a szteroidok látszólagos hatástalansága a kezelés késői kezdetének tulajdonítható, a kezelés ugyanis időfüggő lehet, mely a Bell-paresis esetében már korábban bizonyításra került. Egy kis esetszámot felmutató vizsgálatban 24 órán belüli kezelés esetén mind a kilenc kezelt beteg 3 hónappal később normális kalorikus teszteredményt mutatott, míg a 24 és 72 óra között megkezdett kezelés esetén ez csak a betegek 14/24-edében, azaz 58,3%-ukban teljesült. Sajnos ezeknél a betegeknél ebben a vizsgálatban a klinikai kimenetel nem került dokumentálásra. Az is lehetséges, hogy a szteroidok intratympanalis adagolásával jobb eredményeket lehetne elérni. A vizsgálat alapján összességében kijelenthető, hogy a szteroidok alkalmazása mellett kevés bizonyíték szól. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni az alternatív kezelési módokat, mint például a vestibularis rehabilitációt, mely igazoltan hatékony az egyoldali perifériás vestibularis diszfunkciók esetében. Szemlézte: Cséke Balázs dr. Eredeti közlemény: Oliveira J. e Silva, L, Khoujah, D, Naples, JG, et al. Corticosteroids for patients with vestibular neuritis: An evidence synthesis for guidelines for reasonable and appropriate care in the emergency department. Acad Emerg Med. 2022; 00: 1-10.