Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1997. JÚLIUS 20.

Tapasztalataink a temporalis epilepsziás betegek műtéti kezelésével - többközpontú vizsgálat

BALOGH Atilla, BORBÉLY Katalin, CZIRJÁK Sándor, HALÁSZ Péter, JUHOS Vera, KENÉZ József, VAJDA János

Az utóbbi években Magyarországon is reneszánszát éli az antiepileptikus terápiára rezisztens epilepsziás betegeink idegsebészeti kezelése. Beszámolónkban ismertetjük temporalis epilepsziás betegek operációja során szerzett tapasztalatainkat. Terápiarezisztens, műtéti kezelésben részesült, temporalis epilepsziában szenvedő 36 beteg pre- és poszt operatív adatait elemezzük. 24 beteg posztoperatív követési ideje két évnél hosszabb. Az utóbbi betegekkel szerzett tapasztalatainkat elsősorban a posztoperatív rohamrecidivák szempontjából elemeztük. A 24 terápiarezisztens temporalis epilepsziás betegből 19 jelenleg rohammentes, 3 betegnél lényeges rohamfrekvencia-csökkenés észlelhető, 2 betegnél redukálódott a rohamok száma. Tapasztalataink alapján az idegsebészeti beavatkozás egyre inkább alternatív megoldást jelent a terápia rezisztens epilepsziás betegek kezelésében. A jelenlegi technikai feltételek biztosítják, hogy egyre pontosabban meghatározható legyen az epileptogén régió, valamint az idegsebészet fejlődésével az operatív beavatkozás is egyre veszélytelenebbé válik. A jövőben kívánatos lenne, hogy temporalis epilepsziás betegeknél a hosszmetszeti követés (ideális esetben 2-3 év) során felállított terápiarezisztencia esetében az idegsebészeti megoldás lehetősége időben felmerüljön.

HUN 1997;50(07-08)

Ideggyógyászati Szemle

1994. SZEPTEMBER 20.

Ingerkontrollált éberségiszint-változtatással létrehozott rohamgátlás parciális epilepsziás betegeknél

SZUPERA Zoltán, RUDISCH Tibor, BONCZ István

Az ingerkontrollált éberségiszint-változtatás mint önkontroll módszer, epilepsziás betegeknél megfelelő feltételek esetén akaratlagos rohamgátlásra alkalmas kezelési eljárás. A szerzők kidolgozták ennek az önkontroll technikának egy olyan változatát, amikor parciális epilepsziás betegeknél hipnózis alatt az imaginált aurához társítottak komplex szenzoros ingert és éberségiszint-változást azzal a céllal, hogy később a beteg az aura jelentkezése esetén, ezzel a társított éberségiszint-változással saját maga kíséreljen meg akaratlagos rohamgátlást. A szerzők két, gyógyszeres kezelésre kevésbé jól reagáló parciális epilepsziás beteg esetét ismertetik, akik elsajátították ennek az önkontroll módszernek az alkalmazását. Az egyik beteg ily módon 1 év alatt 73 esetben hajtott végre akaratlagos rohamgátlást, és így a korábbi évi 115-ről 77-re csökkent a rohamgyakoriság. A másik betegnél a módszer elsajátítása és alkalmazása az aurák számát is jelentősen csökkentette. Így a korábbi 8 hónap során lezajlott 38 rosszulléttel szemben az auraszám 7-re csökkent, ebből 6 alkalommal sikeresen leállította a rosszullétet, mely így csak 1 alkalommal fejlődött ki. A szerzők véleménye az, hogy parciális epilepsziás betegek egy részénél az általuk kidolgozott technikával elsajátítható önkontroll módszerrel akaratlagos rohamgátlás érhető el, mely a terápiarezisztens betegeknél egy új kezelési lehetőséget jelenthet.

HUN 1994;47(09-10)