Részletes keresés

Magyar Immunológia

2005. OKTÓBER 10.

Plazmacitoid dendritikus sejtek - az I. típusú interferont termelő sejtek

MAGYARICS Zoltán, RAJNAVÖLGYI Éva

A dendritikus sejtek (DS) sokrétű funkciójú sejtcsoportot képviselnek; altípusaik alapvető szerepet játszanak az antigénspecifikus immunválasz elindításában és szabályozásában. Két fő típusuk - a myeloid (mDS) és a plazmacitoid (pDS) dendritikus sejtek - a perifériás vérben és szövetekben is megtalálható, és a környezet változásainak kifinomult érzékelőjeként szolgálnak.

HUN 2005;4(03-04)

Ideggyógyászati Szemle

2005. JANUÁR 20.

Végtagövi izomdisztrófiát okozó kalpaindefektus egy magyar családban

HORVÁTH Rita, WALTER C. Maggie, LOCHMÜLLER Hanns, HÜBNER Angela, KARCAGI Veronika, PIKÓ Henriett, TÍMÁR László, KOMOLY Sámuel

A végtagövi izomdisztrófiák (limb girdle, LGMD) csoportja klinikai és genetikai szempontból igen heterogén. A betegség fõ tünete a proximális végtagizmok progresszív gyengesége és atrophiája.

HUN 2005;58(01-02)

Lege Artis Medicinae

2004. ÁPRILIS 21.

Emberi dendritikus sejtek és fertőző ágensek

KIS Zoltán

A dendritikus sejtek a természetes és szerzett immunitás fontos elemeit alkotják. Emberben két fő csoportot különböztetünk meg: a myeloid és a plasmocytoid (lymphoid) sejteket. A dendritikus sejtek fő feladata az antigén felvétele és bemutatása a T-lymphocyták felé, valamint a T-lymphocyták antigénspecifikus aktivációja. A fertőző ágenseket vagy azok komponenseit, vagy a fertőző ágensek hatására a más - nem dendritikus - sejtek által termelt faktorokat az éretlen dendritikus sejteken lévő receptorok érzékelik, és hatásukra az éréshez szükséges jelzéseket kapnak és érésen mennek keresztül.

HUN 2004;14(04)

Magyar Immunológia

2003. AUGUSZTUS 20.

A komplementrendszer szerepe az elsõdleges felismerési mechanizmusokban és az immunválasz szabályozásában

ERDEI Anna

Régóta ismert a vérben és a különbözõ testnedvekben testszerte jelen lévõ komplementrendszer „végrehajtószerepe”, a különbözõ patogén mikrobákat elpusztító képessége. Az is köztudott, hogy egyes komplementkomponensek az idegen anyag fagocitózisát opszoninként segítik.

HUN 2003;2(04)

Lege Artis Medicinae

2001. MÁRCIUS 20.

Rezisztenciaváltozás a Gram-pozitív kórokozók körében

KOVÁCS GÁBOR, PÁSZTOR Mónika

A gyakorló orvosnak a hatékony antibiotikum kiválasztásakor nemcsak a Gram-negatív baktériumok növekvő rezisztenciájával kell számolnia, hanem azzal is, hogy a Gram-pozitív kórokozók egyre rezisztensebbé, gyakran polirezisztenssé válnak. Ez igen komoly problémát jelent a kórházban és a területen dolgozó orvosoknak egyaránt.

HUN 2001;11(03)

Ideggyógyászati Szemle

1997. MÁJUS 20.

A leber-féle hereditaer opticus neuropathia genetikai diagnózisa

HORVÁTH Rita, ERIC A. Shoubridge, KATHERINE Fu, SOMLAI Judit, HAJDA Márta, KARCAGI Veronika, KOMOLY Sámuel

Kétoldali nervus opticus laesióval járó esetekben vizsgáltuk a Leber-kórhoz asszociált mitochondrialis pontmutációk előfordulását. Perifériás vénás vérből fenol-kloroform módszerrel izolált DNS-en a polimeráz láncreakció felhasználásával Leber-kórra típusos patogén pontmutációkat határoztunk meg. Kétoldali látásromlásban szenvedő 14 beteg közül 5 esetében találtunk Leber-kórra jellemző egy vagy több, mitochondrialis pontmutációt. A betegek korábban feltételezett diagnózisa neuritis retrobulbaris, illetve toxicus opticus neuropathia volt. A betegek családtagjainak vizsgálata során több tünetmentes mutációhordozót is észleltünk. A Leber-kór diagnózisa mitochondrialis DNS pontmutációk kimutatásán alapul. Ezek vizsgálata a klinikai gyakorlatban hasznos segítséget nyújt a kétoldali opticus neuropathiák differenciáldiagnosz tikájában. A patogén Leber-mutációkat hordozó egyéneknél nem minden esetben alakulnak ki a klinikai tünetek, s az ehhez vezető okokat még nem ismerjük.

HUN 1997;50(05-06)

Ideggyógyászati Szemle

1994. NOVEMBER 20.

Jellegzetes betegségkezelési magatartásminták epilepsziás egyének és családtagjaik között

NEMESSÚRI Judit, TÖLGYES Tamás, VERES Judit, RAJNA Péter

A szerzők az epilepsziás betegek gondozása során észlelt, korábban egyértelműen a betegség organikus következményeként számon tartott 4 olyan fő tünetcsoportot ismertetnek, melyek mögött számos esetben a betegek és családtagjaik közötti típusos kapcsolati konstellációk patogén szerepe tárható fel. Ezt esetismertetésekkel illusztrálják. Hangsúlyozzák, hogy 1. Az epilepszia idült betegség, lefolyása során a beteg és szűkebb környezete között minden esetben pszichodinamikai történések is zajlanak; 2. A betegek gondozása során a jelenlegi „neurológiai" attitűdnek és a társadalmi elvárásoknak megfelelően a biológiai történéseken és változásokon van a hangsúly, ezért az intrapszichés és szociálpszichiátriai mozzanatok is sokszor biológiai tünetek formájában jelennek meg; 3. A fenti összefüggésekből következik, hogy a beteg gyakran a pszichés konstellációt interiorizálva azt szomatikus tünetekben fejezi ki, és ezek első megközelítésben „típusos epilepsziaproblémáknak” imponálnak, melyek szomatikus ,,epileptológiai" kezelése természetesen nem lehet sikeres; 4. Mivel a gondozás jelentős részben auto- és heteroanamnesztikus adatokon alapul, a fenti jelenségekre a család együttes exploraciója, a beteg és környezetének esetleges ellentmondásos véleménye hívhatja fel a figyelmet; 5. Az epilepsziás egyéni gondozása során a beteg és családtagjai közt kialakuló betegségkezelési módokat, azok patológiás egyensúlyi helyzeti testi panaszok esetén is figyelemmel kell kísérni.

HUN 1994;47(11-12)

Ideggyógyászati Szemle

1994. MÁJUS 20.

[Egyoldalú multiplex meningiómák és syringomyelia egyidejű előfordulása]

BÜKI András, MÉSZÁROS István, KÖVÉR Ferenc, KASÓ Gábor

[A hosszan tartó intrakraniális hipertónia a sziringomyélia egyik fő patogén tényezőjének tekinthető Chiari-rendellenességben vagy hátsó fossa tumorban szenvedő betegeknél.]

ENG 1994;47(05-06)