Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1990. ÁPRILIS 01.

A pszichiátriai ideiglenes elbocsátás orvosjogi vonatkozásai

DR PETŐ Zoltán, DR KÓSA Ferenc, DR VIRÁGOS KISS Erzsébet, DR SZENDRÉNYI Júlia, DR SZILÁRD János

Az elmebetegek által elkövetett rendzavarások, deviáns viselkedési formák, polgárjogi és büntetőjogi cselekmények az orvosi megítéléssel gyakorta nem egyező társadalmi ítéletalkotást váltanak ki. Ezek a cselekmények szinte azzal a közvélemény által sok esetben követelt gondolkodással járnak együtt, hogy a beteget - aki ráadásul még bűncselekményt is követett el - egyszer és mindenkorra zárják ki a társadalomból.

HUN 1990;43(04)

Ideggyógyászati Szemle

1980. JÚNIUS 01.

[A büntetőjogi beszámíthatóság értékelésének megfelelő referenciaparadigmájára vonatkozó kérdéssel kapcsolatban]

S. Haddenbrock

[A szerző a hiányzó vagy korlátozott beszámítási képesség metodológiai kérdéseivel foglalkozik. Rövid történeti áttekintést ad. Foglalkozik a jogi-pragmatikus betegség-fogalommal, melyet - véleménye szerint - az NSZK-ban, hazánkban is túlságosan tágan fogalmaztak meg (minden pszichésen abnormisra vonatkozik, mely beteges, betegségszerű, betegségértékű). Kritikusan tesz említést a felújított antropológiai „szabadság” fogalomról. — A cselekmény normál-pszichológiai megérthetőségét, a cselekmény normál motivációját fontos tényezőnek tartja a beszámíthatóság szempontjából, de azt is, hogy a bűnelkövető a bűncselekményét fel tudja-e dolgozni, képes-e „bűnhődni”, „vezekelni”.]

ENG 1980;33(06)

Ideggyógyászati Szemle

1975. DECEMBER 01.

Az abortiv pathologiás részegség büntetőjogi problematikája

DR. RÁCZ György

Közel nyolc évvel ezelőtt vitattuk meg a pathologiás részegség szétágazó problematikáját. Az azóta eltelt időben jelentős előrehaladás történt, nemcsak elmeorvosi, hanem büntetőjogi vonatkozásban is: a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma meghozta 472. számú kollégiumi állásfoglalását, amely - úgy vélem - részben megkönnyítette, de részben megnehezítette az elmeorvosszakértők munkáját, amely azonban e rendkívül bonyolult területen is az utóbbi években jelentős mértékben differenciáltabbá vált.

HUN 1975;28(12)

Ideggyógyászati Szemle

1961. JÚNIUS 01.

Az alkohol hatása a figyelemre, igazságügyi és balesetlélektani szempontból

PAP Zoltán

Tanulmányommal az volt a célom, hogy újból ráirányítsam a figyelmet az ún. „enyhefokú alkoholos befolyásoltság” nagy jelentőségére a közlekedési balesetek keletkezésében. A legújabb felfogás alapján rá akartam mutatni a kötelező véralkohol vizsgálat, valamint a relatív és abszolút határérték elbírálásának fontosságára a vezetésre való alkalmasság megítélésében, igazság ügyi orvosszakértői, elmeorvosi és büntetőjogi szempontból. Egy ha gázolást okozó közlekedési baleset ismertetése alapján igyekeztem pszichológiailag elemezni az enyhefokú ittasság állapotában leledző gépkocsivezető elmebeli állapotát és egyben igazolni, hogy már 1,2%, véralkoholtartalom, bizonyos feltételek mellett, megzavarhatja a figyelem elemzőképességét, késlelteti a reakciók gyorsaságát, meghosszabbítja a „pillanat-időt”, ritkítja az elkülönített észrevevések számát, sőt a „tudat üressé válásával” olyan sajátszerű eszméletzavart okozhat, ami miatt az ittas ember teljesen alkalmatlanná válik a vezetésre.

HUN 1961;14(06)