Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1968. NOVEMBER 01.

Adatok a carotis-keringési zavarok kérdéséhez I. A carotis interna thombosisa

DÉNES Iván, KÉKES Ede, HORÁNYI Péter

A szerzők 29 carotis interna-thrombosisban szenvedő beteg adatait dolgozták fel. Felhívják a figyelmet a betegség megelőzésének, ill. korai diagnosisának fontosságára. A közismert klinikai tüneteken kívül a vérnyomás változásának megfigyelését, a carotis-oszlás tapintási érzékenységének vizsgálatát, a carotis pulsus-görbe végzését, valamint az ellenoldali zörej keresését ajánlják. Tapasztalataik szerint a betegség kapcsán kialakult súlyos vérnyomásesés kezelésében és kivédésében a carotis sinus környékének novocainos infiltratiója mindig eredményes.

HUN 1968;21(11)

Ideggyógyászati Szemle

1966. DECEMBER 01.

Adatok a carotis-keringési zavar kérdéséhez (Előzetes közlemény)

DÉNES Iván, KÉKES Ede, HORÁNYI Péter

A szerzők 1962. óta 12 carotis-thrombosis és 15 thrombosis nélküli carotis-insufficientia esetet észleltek. Indokoltnak tartják a carotis keringési zavarainak syndroma szerint történő tárgyalását (carotis insufficientia syndroma). A klinikai tünetek közül nagy jelentőséget tulajdonítanak a carotis feletti hallgatózásnak és a lokális nyomásérzékenységnek. Az eszközös vizsgálatok közül a carotis pulsus-görbe a thrombosis nélküli insufficientia eseteiben önmagában is jellemző, a carotis-interna thrombosisa esetében a carotis-angiographiás vizsgálaton kívül hasznos diagnosztikus adat lehet.

HUN 1966;19(12)

Ideggyógyászati Szemle

1963. MÁRCIUS 01.

A subacut panencephalitisek periodikus eeg-komplexusának reactivitása, pharmacologiai befolyásolása és a légzéssel való összefüggése

FENYŐ Egon, HASZNOS Tivadar

1. Az általunk alkalmazott ingerekkel sem a periodikus komplexusok alakját, sem azok periodicitását befolyásolni nem tudtuk. Úgy látszik, hogy a periodikus eeg-jelenségek penencephalitisben stabil periodicitás esetén külső ingerekkel már nem provokálhatók. 2. Intravénás Evipan hatására a barbiturat-anaesthesia kezdeti stadiumára jellegzetes gyors aktivitást egyik betegünknél sem láttuk. Az Evipan hatásra bekövetkező gyors aktivitás hiányát a panencephalitises kérgi laesioval hozzuk összefüggésbe. 3. Megimide injectio után a görcspotentiálok kezdetben csak a periodikus komplexusnak megfelelő szakaszon léptek fel. Ennek alapján jogosnak látszik az a következtetés, hogy a periodikus komplexus fokozott ingerlékenységi állapotot jelent, ami a görcspotentiálok megjelenését facilitálja. 4. Statisztikailag igen erősen significans eltérés van az inspiratiós és expiratiós szak alatt fokozott gyakorisággal fellépő eeg-komplexusok száma között. Ha feltételezzük, hogy az inspiratoros és expiratoros bulbopontin neuronok kisülése facilitálja a panencephalitises eeg-komplexus megjelenését, akkor kézenfekvő az a következtetés, hogy a periodikus komplexus kialakulásáért felelős primaer anatomiai laesio a formatio reticularis bulbopontin szakasza, vagy legalábbis egy azzal intenzív kapcsolatban álló rendszer lehet. 5. Intravénás Relaxil G hatására az esetek egy részében a görbe jellegzetes periodicitása megszűnt és a panencephalitis végstádiumára jellemző diffúz, polymorph delta tevékenység alakult ki. A Relaxil-hatás alapján arra gondoltunk, hogy a periodikus komplexus autorhytmiticitását szabályozó struktura a diffuz thalamikus rendszer lehet. Ezek szerint a periodikus komplexus jelenléte a diffúz thalamikus rendszer viszonylagos épségét feltételezi. 6. Tárgyaltunk a panencephalitises periodikus komplexus, a K-komplexus és a Forbes-féle secundaer válasz közötti különbséget és ezek alapján úgy gondoljuk, hogy a periodikus komplexust nem lehet azonosítani sem a Forbes-féle secundaer válasszal, sem a K-komplexussal.

HUN 1963;16(03)

Ideggyógyászati Szemle

1961. OKTÓBER 01.

Temporális epilepsia-műtétek eredményei mélyen fekvő gócok eseteiben

FÉNYES István, ZOLTÁN László, FÉNYES György

34 temporális epilepsiás beteg műtéti eredményeit értékeltük ki, akiknél temporális lobektómia történt a mély anatómiai strukturák eltávolításával együtt. Traumás etiológiájú, jól körülírt macro- vagy értékesíthető micro-anatómiai eltávozással járó eseteket kizártuk anyagunkból. EEG vizsgálatok az esetek túlnyomó többségében mélyen fekvő temporális epileptogén gócokat tüntettek fel. A műtét utáni idő katamnesztikus feldolgozása azt mutatta, hogy eseteink műtéti eredményei 56%-ban "jó"-nak, 44%-ban pedig "csekély"-nek voltak mondhatók. A "változatlan" esetek száma nem haladta meg a 20%-ot. A preoperativ EEG nem megbízható jel a műtéti prognózist illetően: számos, kedvezőtlennek tekinthető EEG-elváltozással bíró betegünk nagy mértékben javult a műtét következtében és megfordítva. Az eseteinkben elért jó műtéti eredményeket a postoperativ EEG-görbék sem tükrözik vissza minden esetben híven; ugyanezt mondhatjuk rossz műtéti eredményeinkről is. Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a rossz prognózist jelentő EEG-görbe nem jelent feltétlenül ellenjavallatot a temporális epilepsia-műtét elvégzése szempontjából. Ilyen esetek tekintélyes százalékában jó, sőt, kitűnő eredményt is sikerült elérnünk. Azonban, véleményünk szerint, még csekély eredmény esetén is érdemes volt a műtétet elvégezni, mert az epilepsia az a betegség, amely a betegre és környezetére általában igen nagy megterhelést ró, továbbá, mert mortalitása oly csekély, hogy a beteget nem tesszük ki komolyabb veszélynek. Az EEG-felvételek nagy részét prof. Dr, Obál Ferenc leletezte, kisebb része és azok tudományos feldolgozása egyikünk (F. I. ) munkája. A közölt fotogramokat Horváth Marianne készítette.

HUN 1961;14(10)

Ideggyógyászati Szemle

1959. NOVEMBER 01.

Egyidejűleg adott Tetracor-Evipán alkalmazhatósága epilepsziagyanus esetek Electroencephalographiás diagnosztikájában

SOMOGYI István

1. 93 túlnyomóan nem válogatott patiensnél végeztetett egyidejű tetracor-evipán combinált terhelés. Az alvás mélysége a Loomis f. C—D stádiumig mélyedt. 2. A kombinált terhelés az ugyanazon patienseknél elvégzett simultam terheléseknél jelentősen hatékonyabb volt. Olyan eset egyszer sem fordult elő, hogy a kombinált terhelés negatív lett volna akkor, amikor ugyanannál a patiensnél a külön tetracor vagy evipán terhelés positiv volt, viszont 22 esetben fordult elő, hogy a tetracor terhelés negatív eredménnyel járt olyan betegeknél, akiknél a kombinált terhelés positiv volt. Ugyanez vonatkozott, bár az esetek kevesebb száma miatt nem olyan pregnánsan, az evipán terhelésre is. 3. A kombinált terhelés során generalizált görcsrohamok nem léptek fel. 4. A görbe képét nem zavarták artefactumok, izompotenciálok. A betegre nézve a legkevesebb „kellemetlen” élménnyel járt. 5. Az eredmények alapján a kombinált tetracor-evipán terhelés eredményesebbnek látszik a simultam terheléseknél és rutinmethodusként alkalmazható.

HUN 1959;12(11)

Ideggyógyászati Szemle

1959. MÁRCIUS 01.

A haemispherectomiában részesült betegek EEG. vizsgálata

JUHÁSZ Pál, OBÁL Ferenc

Öt olyan beteg sorozatos EEG. vizsgálatáról számolunk be, akik közül 3-nál epilepsiát és oligophréniát fenntartó infantilis hemiplegia, 2-nél diffúz malignus glioma miatt történt haemispherectomia. Az atrophiás cerebrumra a lapos polyrhythmusos, dysrhythmiás görbe jellemző, melynél a sensoros ingerek electromos felelete elmarad, az alvás stadiumok nem követhetők. Az „ép” oldal műtét előtti electromos görcspotenciáljai nem jelenthetnek műtéti contraindicatiót, ha az atrophiás oldal electromos epilepsiás kisülései kifejezettebbek. Műtét után az epilepsia klinikai manifestaciói is javulnak, kedvező esetben a beteg rohammentes lesz. (Ha az ép oldal műtét előtti görcs potenciáljai secundár kisülések.) Kóros struktúrák eltávolítása biztosíthatja az egyébként ép képletek műtét előtti kóros electromos tevékenységének normalizálódását.

HUN 1959;12(03)