hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Öngyilkosság: hogyan küzdjünk ellen?


Öngyilkosság: hogyan küzdjünk ellen?

| |
 

A WHO becslése szerint 2002-ben 877.000 haláleset öngyilkosság következtében következett be, 85%-ban alacsony és közepes jövedelmű országokban. Az öngyilkossági kísérletek száma ennek kb. a negyvenszerese, ezek egy részénél fennáll a befejezett suicidium veszélye.


A 15-34 éves korosztályban az öngyilkosság a három leggyakoribb halálok között szerepel. Számos vizsgálat arra utal, hogy folyamatos kapcsolattartás (pl. rövid levelek küldése, vagy a veszélyeztetett időnkénti felkeresése telefonon vagy személyesen) csökkentette a befejezett öngyilkosság veszélyét suicid kísérlet után.


A WHO irányításával 5 országban végeztek kiterjedt vizsgálatot befejezett öngyilkosság megelőzésének a lehetőségéről 2002. január és 2004. április között. 1867 öngyilkossági kísérlet után lévő ember vett részt a vizsgálatban, amelyet mindenütt azonos protokoll alapján végeztek. A lemorzsolódás 9% volt. Az esetek követése 18 hónapos volt, és 2005. október 31-én fejeződött be.


Az esetek többsége egyedülálló nő volt, középfokú végzettséggel és munkahellyel. Egy harmaduk valóban veszélyeztette az életét, egy negyedük alkohollal vagy gyógyszerrel próbált erőt meríteni az öngyilkossághoz, és egy ötödüknek volt már előző öngyilkossági kísérlete.

Véletlenszerűen két csoportra osztották az eseteket, az egyik (TAU, n=945) a hagyományos elbocsátásban és ellátásban részesült, a másik (BIC, n=922) a közös protokollban megfogalmazott utánkövetésben. Ez, a TAU csoportnak megfelelő hagyományos ellátáson túl, elbocsátáskor egy órás egyéni foglalkozást, majd 18 hónap folyamán 9 kontaktust (telefonhívást, vagy látogatást) jelentett – az 1.,2., 4.,7. és 11. héten, majd a 4., 6., 12. és 18. hónapban. A vizsgálatban résztvevőknek rövid, egy oldalas, saját nyelvre lefordított kérdőívet adtak kitöltésre a vizsgálat kezdetekor és a végén. A TAU és a BIC csoport között nem volt eltérés a szociális-gazdasági helyzetben.

A TAU csoportban a 18. hónap végére szignifikánsan több haláleset következett be öngyilkosság miatt, mint a BIC csoportban (X2= 13.83; P< 0.001).

A szerzők az eredményekből azt a következtetést vonják le, hogy az általános öngyilkosság elleni stratégiákat ki kell egészíteni egyéni foglalkozással, pszichoszociális tanácsadással és folyamatos támogató kapcsolattartással. A BIC módszer előnye, hogy nem igényel különösen magas szintű és időtartamú képzést a támogató részére. Ezáltal kisebb költséggel és anyagi/személyi beruházással elvégezhető, ami alacsony és közepes jövedelmű országok számára is hozzáférhetővé teszi.

Forrás: WHO, http://www.who.int/bulletin/volumes/86/9/07-046995/en/index.html

Szemlézte: Házijogorvos , dr. Szatmári Marianna

Kulcsszavak

WHO, öngyilkosság, suicid

Kapcsolódó anyagok

Korai pszichózis – mit tegyen a nem-pszichiáter orvos?

Encephalitis lethargica

Üzleti menedzsment modul beépítése a gyógyszerészképzésbe

Metronidazol kiváltotta reverzibilis neurotoxicitáseset

Reverzibilis posterior encephalopathia szindróma mint a szisztémás lupus erythematosus kezdeti megjelenése

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Mit üzennek a bálnák?

Amióta régi világuk szétesett, és meghalt a nagymama, már semmi nem a régi.

Tovább


Nyáron a legtöbb az öngyilkosság

Nem támogatják a társadalmi megelőzést, miközben többen lesznek öngyilkosok.

Tovább


A hatályos BTK és az '50-es évek pszichiátriája

Vizi János pszichiáter, jogász arról beszél, hogy a hatályos BTK-nak a beszámítási képességről szóló rendelkezései, az ehhez kapcsolódó bírósági határozatok nagyjából az '50-es évek pszichiátriájának a színvonalát tükrözik. Felhívja a figyelmet arra, hogy a szakmabéliek által a diagnosztizálásban a leginkább közkedvelt DSM-IV az öngyilkosság 'betegséget' nem ismeri.

Tovább


Pusztító reménytelenség

A kormánynak is foglalkoznia kellene az öngyilkosság-prevencióval.

Tovább