hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Terhességi nausea és hányás ellátása


Terhességi nausea és hányás ellátása

| |
 

A hyperemesis gravidarum előfordulási gyakorisága 0,3-1%, mely tartós hányással, jelentős súlyvesztéssel, ketonuriával és elektrolitzavarral járhat, szövődményként anyai és magzati károsodáshoz vezethet. A terhességi hányás oka teljességében nem tisztázott, feltehetőleg nem a magzat, hanem a placenta a stimuláló tényező. A tünetek összefüggést mutatnak a hCG (human choriogonadotropin) szinttel, ezért oki tényezőként feltételezhető a hCG okozta ovariális ösztrogén produkció szerepe, továbbá a B-vitamin hiánnyal is kimutatható kapcsolat.

Kezelés:
Gyógyszeres terápia: Az esetek 10%-ában szükséges gyógyszeres kezelés, elsősorban B6- vitamin, antihisztaminok és prokinetikus szerek jönnek szóba. Egy magyar vizsgálatban a periconcepcionális gondozás körében B6-vitamint is tartalmazó multivitamin készítményt kapottak körében szignifkánsan kisebb arányban fordult elő hányinger, illetve hányás, szemben a kontrollcsoporttal. Míg egy másik tanulmányban nem találtak összefüggést a B6-vitamin szint és a tünetek előfordulása között. B6-vitamin és az antihisztamin doxylamin kombinációban elérhető Észak-Amerikában. Korábban felmerült ezen kombináció teratogén hatása, mely nagy esetszámú vizsgálatok alapján nem volt igazolható, azonban jelentősen csökkentette az emesis gyakoriságát, és elsővonalbeli kezelésként ajánlja az ACOG (American College of Obstetricians and Gynecologists). További antihisztamin készítmények is alkalmazhatóak (dipenhydramine, meclizine, hydroxyzine, dimenhydrinate), egyiknél sem igazolódott teratogén hatás. Phenotiazinok és prokinetikus szerek antihisztamin hatástalanság esetén adhatóak. A dopamin antagonista metoclopramid dózissal és az adagolás idejével összefüggően tardív dyskinesist okozhat, emiatt adása megfontolandó. Az 5-hydroxitryptamine-3 receptor antagonista ondansetron egyre szélesebb körben alkalmazott, bár kevés adat áll rendelkezésre biztonságosságával kapcsolatban terhesek körében. Az utóbbi két szer kevésbé szedatív a phenotiazinok közé tartozó promethazinnál. A dopamin antagonista droperidol hatékony, bár a QT idő megnyúlását okozva fatális ritmuszavart okozhat. Refrakter esetekben methylprednisolon is szóba jön, bár adása esetén gyakrabban figyeltek meg szájpadzáródási rendellenességet, ezért csak a 10. terhességi hét után javasolható.
Alternatív és kiegészítő kezelés: Tanácsos a hányingert okozó triggerek, ételek, szagok kerülése (zsíros, fűszeres ételek, vas tabletta). Javasolt a többszöri, kis mennyiségű étkezés, bő folyadékfogyasztás, magas fehérjetartalmú, könnyű ételek fogyasztása. Ellentmondásos eredmények születtek az akupunktúrával és az akupresszúrával kapcsolatban. Azonban a gyógyszernek nem minősülő gyömbér hatékonyságát több tanulmány is igazolta.

Összefoglalás, ajánlás:
Súlyvesztéssel járó tartós terhességi hányás indokolja a gyógyszeres beavatkozást. A hányás hátterében álló egyéb okok kizárása alapvető. A diétás tanács mellett ajánlott a B6-vitamin, doxylamine adása. Hatástalanság esetén phenotiazine, metoclopramide vagy ondansetron lehet az alternatív választás. A methylprednisolont javasolt fenntartani a refrakter esetekre, és a 10. terhességi hét után adni. Perzisztáló hányás, ketonuria, dehidráció esetén szükséges a hospitalizáció, a parenterális folyadék-, elektrolit- és thiaminpótlás, valamint a gyógyszeres kezelés. Refrakter esetekben parenterális táplálás is szükségessé válhat.



Szemlézte: dr. Godina Gabriella, Semmelweis Egyetem, I. sz. Belgyógyászati Klinika


Forrás: Niebly JR. Nausea and vomiting in pregnancy. The New England Journal Of Medicine 2010;363:1544-50

Kapcsolódó anyagok

Előzetes rendelkezés

Biológiai terápiák hosszú távú terápiahűsége és a perzisztencia prediktorainak elemzése a teljes magyar psoriasisos betegpopulációban

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Az Alzheimer-kór mint szisztémás megbetegedés – amyloid-β metabolizmus a szervezetben

Az Alzheimer-kórral (AD) kapcsolatos kutatás tradicionálisan az agyra fókuszál, holott számos perifériás és szisztémás rendellenesség köthető a betegséghez, és napjainkban egyre nyilvánvalóbb, hogy ezek a rendellenességek hozzájárulnak a betegség progressziójához. Wang és munkatársainak áttekintő közleménye az AD egy fő jellegzetességére, az amyloid-β-ra (Aβ) fókuszál, számba veszi a szisztémás rendellenességek és az Aβ-metabolizmus összefüggéseit, és arra a következtetésre jut, hogy a szisztémás rendellenességek nem másodlagosan alakulnak ki, hanem alapvető szerepük van az AD progressziójában. Az AD szisztémás megközelítése lehetőséget adhat a jelenleg gyógyíthatatlan betegség megelőzésére, korai diagnózisára és terápiájára.

Tovább


A nem szteroid gyulladáscsökkentők növelhetik az akut miokardiális infarktus kockázatát - szemlézés

A British Medical Journal 2017 áprilisába közölte Michèle Bally kanadai epidemiológus nagyszabású kutatását, amely alátámasztotta, hogy az összes vizsgált NSAID —celecoxib, rofecoxib, valamint a tradicionális NSAID-ek közé sorolható ibuprofen, diclofenac és naproxen — a gyógyszerszedés kezdeti időtartama alatt megnövelheti a szívinfarktus kockázatát.

Tovább


A cilostazol hatékony és biztonságos lehetőség a claudicatio intermittens kezelésére - A NOCLAUD vizsgálat eredményei

A perifériás verőérbetegség gyakori megjelenési formája a claudicatio intermittens, mely jelentősen rontja a betegek életminőségét. A cilostazol 2014-ben került Magyarországon forgalomba. A vizsgálat célkitűzése a cilostazol hatékonyságának és biztonságosságának értékelése volt claudicatio intermittensben szenvedő betegekben. A multicentrikus, beavatkozással nem járó vizsgálatba 1405 beteg került beválasztásra, akik hat hónapig cilostazolkezelést kaptak. A vizsgálatot befejező 1331 betegből 674 beteg adatai kerültek a hatékonysági elemzésre. A fájdalommentes és abszolút járástávolság, valamint a hatperces sétateszt szignifikánsan nőtt a harmadik hónapra (78,65%, 65,23%, 56,09%; p<0,001), és további növekedés volt megfigyelhető a hat hónapos kezelést követően (129,74%, 107,2, 80,38%; p<0,001). Mellékhatás a betegek 7,26%-ában fordult elő. A leggyakoribb mellékhatások a fejfájás, hasmenés, szédülés, tachycardia és palpitatio voltak. A cilostazolkezelés leállítására 24 beteg (1,7%) esetében került sor mellékhatás miatt. A 6 hónapos cilostazolkezelés szignifikánsan növelte a claudicatio intermittensben szenvedő betegek járástávolságát, jelentős biztonságossági probléma nélkül.

Tovább


A rilmenidin vérnyomáscsökkentő hatása A hazai multicentrikus VERITAS vizsgálat eredményeinek értékelése

A VERITAS vizsgálat igazolta, hogy az imidazolin I1-receptor agonista rilmenidin szignifikánsan csökkentette a higanyos mérővel és ambuláns vérnyomás-monitorozással (ABPM) mért vérnyomást hypertoniás betegekben. A szer a „fehérköpeny-reakciót”, a balkamra-hypertrophiát (LVH) is csökkentette. Egy másik vizsgálatban igazolódott, hogy a hypertoniás betegekben a rilmenidin fokozta a baroreflex érzékenységét. Ez a hatás - főleg nappal - hozzájárulhat a vérnyomáscsökkentő effektushoz.

Tovább


Terhességi nausea és hányás ellátása