hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Cél: gyermekorvosok lássák el a gyermekeket – Interjú dr. Kovács Juliannával


Cél: gyermekorvosok lássák el a gyermekeket – Interjú dr. Kovács Juliannával

| | |
 


Neuralgikus kérdés, hogyan tudnánk erősíteni a gyerekek ügyeleti ellátását. Az a célunk, hogy ügyeleti időben is lehetőleg gyermekorvosok illetve gyermekellátásban jártas kollegák lássák el a gyermekeket. Ezzel párhuzamosan javítani kell az ügyeletet adó orvosok továbbképzésének tartalmát a gyermekgyógyászatra vonatkozóan is, mert különösen a vegyes ügyeletben dolgozókra jellemző, hogy sokszor a kevésbé problémás gyermekeket is kórházba irányítják indokolatlanul – sorolta a szakmai gondokat dr. Kovács Julianna, a szakmai kollégium gyermek-alapellátás (házi gyermekorvostan, ifjúsági-és iskolaorvostan, védőnő) tagozatvezetője.

Melyek szakmája legfontosabb megoldandó feladatai?

A gyermekegészségügy, azon belül is a gyermek alapellátás, lényegesen eltér a felnőttek ellátásától. A hatékonyabb és jobban szervezett, színvonalas ellátás érdekében alapellátási rendszerünket is meg kell újítani. Korszerű, a dinamikus változásokhoz jobban igazodó orvosi, védőnői hálózatot kell kialakítani, melyben a házi gyermekorvos vezető, koordináló szerepe mellett a védőnői szolgálatokra is összehangoltabb feladatok várnak - mondta dr. Kovács Julianna, bordányi házi gyermekorvos. - Nagyon fontos, hogy a gyermekek 18 éves korukig a gyermekellátó alrendszerhez tartozzanak, ahol területi gyermekorvos, védőnő és az iskolaegészségügyi szolgálat foglalkozik egészségi állapotukkal.

A szakma igénye, hogy ez a három terület szorosan együttműködjön, valamint az alap-, a szak- és a fekvőbeteg gyermekellátás egy teljesen önálló alrendszerként jelenjen meg az egészségügyi ellátórendszeren belül. Ezekhez a feladatokhoz egy országos hatáskörű intézményi háttérre is szükség van, mely a gyermekek és a serdülők egészségvédelmében, egészségügyi ellátásukban koordináló és módszertani szerepet tölt be.

Bár a jelenlegi gyakorlat szerint a gyermeklakosság egynegyedét még háziorvosok látják el, ezért a tanács munkájában az ő képviseletüket is szükséges volt megjeleníteni. Ők azok, akik gyakran hátrányos helyzetű területeken dolgoznak, ezért kiemelt feladatnak tekintjük, hogy az itt élő csecsemők és gyermekek gyermekorvosi ellátását elősegítsük.

Milyen javaslatai voltak a Semmelweis Tervre?

Szeretném elérni, hogy a területi gyermekorvosi hálózat országosan megerősödjön, a területi gyermekorvosok, iskolaorvosok és védőnők közötti szakmai feladatok végzése összehangoltabban történjen, a gyermekorvosok utánpótlása megoldódjon. Ez sürgető kérdés, mert az idősödő korfa miatt veszélybe kerülhet a gyermekgyógyászati ellátórendszer működőképessége. Fontos szempont, hogy továbbra is csak csecsemő-és gyermekgyógyászati szakképesítéssel lehessen gyermekellátó praxisokba belépni, ezért szeretnénk, ha a képzőhelyek kapacitásbővítése az alapellátói hálózat felé történő gyermekgyógyász szakképzést is elősegítené. Vonzó életpályamodellt kell kialakítani a házi gyermekorvoslás irányába is.

Javasoltam az alapellátói kompetenciák pontosítását, a kommunikáció erősítését az orvosok és a védőnők között, mely részben az információcsere fejlesztésével valósulna meg. Könnyebben elérhetővé kellene tenni az orvos és védőnő közötti, a gyermekekkel kapcsolatos információkat. Például a védőnő szervezi a védőoltásokat, az orvos vizsgálja és beoltja a gyerekeket, majd a védőnő ellenőrzi az oltás végrehajtását. Mindez eddig az ÁNTSZ bevonásával bonyolultan, papíralapú jelentések rendszerével működött. Célszerűbb lenne a gyorsabb és praktikusabb elektronikus úton történő kommunikáció, mely az online jelentés rendszerének fejlesztésével valósulna meg.


Kovács Julianna




Neuralgikus kérdés, hogyan tudnánk erősíteni a gyerekek ügyeleti ellátását. Az a célunk, hogy ügyeleti időben is lehetőleg gyermekorvosok illetve gyermekellátásban jártas kollegák lássák el a gyermekeket. Ezzel párhuzamosan javítani kell az ügyeletet adó orvosok továbbképzésének tartalmát a gyermekgyógyászatra vonatkozóan is, mert különösen a vegyes ügyeletben dolgozókra jellemző, hogy sokszor a kevésbé problémás gyermekeket is kórházba irányítják indokolatlanul.

Minden bizonnyal lesznek az országban olyan területek, ahol a gyermekek ellátása, gondozása továbbra is a háziorvosra hárul. Célunk, hogy az ő tevékenységüket szakmailag olyan gyermekellátó kistérségi központok segítsék, illetve váltsák ki, ahol a gyógyító, megelőző ellátás a területi gyermekorvosok közreműködésével és irányításával történik a védőnőkkel szoros együttműködésben.

Az általános iskolai szűrővizsgálatok végzésében az iskolavédőnők szerepét szeretnénk megerősíteni. A középiskolákban, szakmunkásképző intézményekben továbbra is az a célunk, hogy főállású iskolaorvosok végezzék a munkát. A 14 éves kor alatti gyermekek szűrővizsgálatának fő koordinátora választott gyermekorvosuk legyen, ugyanis ők ismerik jól a gyermekeket, a krónikus betegségek gondozása, kivizsgálása, és az optimális betegutak szempontjából ők jelentik az elsődleges ellátást. Ezzel a korábbi, sokszor felesleges párhuzamosságokat is megszüntetjük.

A védőnői szolgálatok a gyermekek, a várandósok, a családok számára nyújtott primer prevenció letéteményesei. Őket a gyermekellátásba komplex módon be kell vonni, a területi gyermekorvosokkal szorosan kell együttműködniük.

Milyen munkát tervez a tagozattal és a tanáccsal?

Nem látjuk még a tanács végleges összetételét, de bízunk benne, hogy minden résztvevő házi gyermekorvos, iskolaorvos és védőnő egyaránt partner lesz a közös problémák megoldásában, ugyanakkor egymás szakmai autonómiáját kölcsönösen tiszteletbe tartják. A munkacsoportok megtehetik, hogy megszólítanak olyan orvosokat, védőnőket is, akik nem tanácstagok, de véleményükkel hatékonyan segíthetik a tanács munkáját.

A gyermekellátó szakma határterületeivel is együtt kell dolgozni, így nemcsak a gyermekgyógyászati subspecialitásokkal, hanem egyéb szakmákkal, például az infektológiával, járványüggyel is.

Kölcsönös, egymás érveit megvitató és elfogadó kapcsolatot tervezek, és egy olyanfajta együttműködés megvalósítását, melynek központjában elsősorban a gyermek áll.

Kérem, ismertesse szakmai életrajzát!

1980-ban végeztem a Szegedi Orvostudományi Egyetemen. Ezt követően Kiskunhalason és Makón dolgoztam, majd szakképesítésem megszerzése után a gyermek-alapellátásban helyezkedtem el. Az alapellátás átszervezésének, változásainak minden bugyrát megjártam. 1988 óta a Szeged melletti Bordány gyermekorvosaként éltem meg a privatizációt, a felnőtt és vegyes ellátást végző háziorvosokkal való együttműködés minden formáját. Tudom, hogy mit jelent a végeken gyermekorvosként dolgozni, ügyelni felnőttre és gyermekre egyaránt. 1995 óta szakfelügyeletet végzek a szakmai minőség-ellenőrzés területén, és ugyanebben az időben kerültem kapcsolatba a Házi Gyermekorvosok Egyesületével, melynek egyik alapító tagja vagyok. Emellett érdeklődöm az informatika iránt, egészségügyi szoftverfejlesztésekben is részt veszek.

A családban nincs hagyománya a gyógyításnak. Első generációs orvosként kerültem a pályára. Szakmai hobbim a gyermekgyógyászat és az oktatás. A Szegedi Egyetem mentora vagyok, és minden igyekezetemmel az alapellátásban megszerezhető tudást szeretném átadni az utódoknak, ugyanis nem mindegy, ki hogyan milyen színvonalon műveli ezt a szakmát.
A szakmai kollégiumokkal a kapcsolatom évekre tekint vissza. 2005 óta mint országos házi gyermekorvos szakfelügyelő a Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium munkájában állandó meghívottként vettem részt, és a Háziorvostani Szakmai Kollégium egyetlen gyermekorvos tagjaként vezettem a Gyermek-alapellátási Szakcsoportot.

Igazi kihívást jelent az alapellátásban dolgozni. Gyorsan kell haladni a korral, és nyitottnak kell lenni az infokommunikációra is. Az elektronikus kommunikáció sokat segít, de nem pótolja a személyes találkozásokat. Rendkívül hasznos a mobiltelefon, mert adott pillanatban életet menthet, vagy éppen tanácsot adhatunk rajta keresztül, de egészséges egyensúlyt kell fenntartani a technika és a személyes kapcsolat között. Ha a beteg javát szolgálja a technika, mindenképpen élni kell vele.

A 3200 fős Bordányban házi gyermekorvosi munkám mellett a szakfelügyelő és gyermekgyógyász kollegákkal kialakított országos szintű kapcsolataimon keresztül eleget tudok tenni tagozatvezetői feladataimnak. Így a területen dolgozó kollégák és védőnők jelzéseire, javaslataira támaszkodva széleskörű szakmai képviseletet tudok megvalósítani ebben az újfajta kollégiumi felállásban.

Szólna személyes életútjáról is?

Egy 27 éves fiam van. Férjem 2007-ben elhunyt. Ebben a faluban, Bordányban akarok dolgozni mindaddig, amíg munkámat el tudom látni. Szeretek utazni, évente egyszer a világ valamilyen különleges, szokatlan helyére utazom, ahol megismerhetem a más kultúrákban élő emberek sorsát. Nyitott vagyok Keletre és Nyugatra, Ázsiától Dél-Amerikáig, de elsősorban nem a kedvelt turista célpontokra vagyok kíváncsi, hanem mindazokra a helyekre, amelyek különlegesek, ahová nehezen jut el az ember, és ahol hódolhatok kedvelt szórakozásomnak, a fotózásnak.

2011. 05. 30.

eLitMed; Császi Erzsébet


Kapcsolódó anyagok: Megoldásra vár az egészségügyi humán erőforrás problémája




Az első feladatok között van a népegészségügy átalakítása - Interjú dr. Vokó Zoltánnal






Kapcsolódó anyagok

Előzetes rendelkezés

Biológiai terápiák hosszú távú terápiahűsége és a perzisztencia prediktorainak elemzése a teljes magyar psoriasisos betegpopulációban

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Az elmegyógyintézet csak ürügy - Horváth Csaba rendező a Száll a kakukk fészkére című előadásról

A székesfehérvári Vörösmarty Színház az egyik legizgalmasabb vidéki színház mostanában. Kiváló társulata magas művészi igényű, markáns, merész rendezésű, mégis széles közönség számára befogadható előadásokat játszik, számos műfajban. 2016 tavaszán mutatták be a Száll a kakukk fészkére című produkciót. Az előadás rendezőjével, Horváth Csabával beszélgettünk.

Tovább


A transzgenerációs tünetekről - interjú Olga Szuligával

Néha elég csak annyi, hogy megkérdezzük, hogy az ön szülei életében mi volt akkor, amikor olyan idősek voltak, mint amilyen idős volt ön, amikor a tünetei megjelentek. Persze a kliens nem mindig tud tünetekről. Életeseményekről, furcsaságokról, viselkedésről, ismétlődő eseményekről, főleg érzésekről érdemes kérdezni.

Tovább


Őrségváltás a LAM-nál

Prof.Dr.Kiss Istvánt és Dr.Kapócs Gábort főszerkesztőket kérdeztük a 25 éves Lege Artis Medicinae (LAM) folyóirat jövőjéről.

Tovább


A hitvilág és a fogyasztás – videointerjú Antal Z. Lászlóval

Antal Z. László akadémikust a SZVT-n tartott előadását követően az emberi hitvilág és a fogyasztási mintázatok összefüggéséről kérdeztük. A kutató meglátása szerint a fogyasztói társadalom az emberkép és a hitvilág, a halálon túli történésekről alkotott kép erőteljesen összefügg.

Tovább


Cél: gyermekorvosok lássák el a gyermekeket – Interjú dr. Kovács Juliannával