hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Kesergő álarc-száj


Kesergő álarc-száj

| |
 

Megfogni létezésünket itt földön, megörökíteni a velünk és bennünk történő folyamatokat, érzelmeket, emberi viszonyokat, ősi belső vágya az emberiségnek.

Az ember világhoz való aktuális viszonyát, értékrendszerét feltérképezni, és mások számára átélhető módon visszaadni a szavak erejével, ez hajtja újabb és újabb formák felé az irodalom jeles képviselőit. A megformálás terén a 19 század végén és a 20. század elején jelentős írói kísérletek zajlottak.

Proust, Kafka és Joyce radikális újításai után az elbeszélő és hőse között egyre bonyolultabb, változatosabb viszony alakul ki, s már nem nagyon lehet a továbbiakban feltáró realista műveket írni, el kell vetni a cselekmény és jellemábrázolás hagyományos módozatait.

Érdekes látni a párhuzamosan alkotó kortársak művészetét, akik egy széles palettát fognak be egyéni megoldásmódjukkal. Írói fejlődésben is nagy egyéni különbségek mutatkoznak, az egyik nagy „alakváltó” éppen Rilke, akinek útja egyre beljebb vezetett, saját személyisége és költői énje üzeneteinek megformálásában, s küldetéstudattal áthatott művészete páratlan metafizikai absztrakciók holdsütötte tájaira vitte.

Rilke, a huszadik század egyik legnagyobb költője élete végén leukémiában szenvedett, s meglehetősen szkeptikusan viseltetett a hivatalos orvostudománnyal szemben.
„O HERR, gieb jedem seinen eignen Tod.” Saját halálát add meg, Istenem, mindenkinek – hirdette híres soraiban – /Nemes Nagy Ágnes fordítása/.

Betegségére úgy tekintett, mint testének afféle üzenetére, mely egyszersmind kijelöli a számára megadatott sorsot és irányt szab további életének. S kerülte a gyógyítás hagyományos módozatait.

Talán testi állapotával függ össze az is, hogy költészetének harmadik, utolsó korszakában radikálisan megváltoztatja a közlési módot. Hosszú hallgatás és alkotói válság után állt elő 1923-ban a Duinói elégiákkal, melyek zömét alig két hét leforgása alatt írta, majd a Szonettek Orfeuszhoz ötvenöt darabjával, melyeket ugyancsak roppant rövid idő alatt alkotott.

Rilke a szavak terén mindig pontos, és soha nem konkrét. Mélyen átélt küldetése, hogy, az emberi sors törvényeit megfejtse, a költészet erejével a világ kiürült formáit, a költő látnoki lénye folytán újra életre keltse és mások számára is megnevezze Orpheuszi hatalmánál fogva. Költészete egyszerre titokzatos, mélyértelmű és mégis teljes, mondatainak értelmezése nyitottságot kíván olvasóitól; szóhasználata, absztrakciós köre egyéni, de soha nem következetlen vagy öncélú.

Betegségéről szinte senki nem tudott. Sorsként viselte élete utolsó éveiben.
„Semmi okunk rá, hogy megcsodáljuk, imádjuk vagy gyűlöljük a halált, kinek ábrázatát a tragikusan kesergő álarc-száj oly különösen eltorzítja.”– írta.

NZS
2014. 07.21.


Kapcsolódó anyagok

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A gyógyító alkotói láz – Beszélgetés M. Kecskés András pantomimművésszel

A pantomim, a mozgásművészet és színházművészet elemeit egyesítem. Például jellegzetes pantomimes eszközöket használok elvont fogalmak kifejezésére. Egyszerű példát említve, pantomimes alaptechnika a súly cipelésének megjelenítése, de ezt a lélek mázsás súlyának kifejezésére is lehet használni.

Tovább


Közös jelek, bábeli zűrzavar -- beszélgetés Boros Mátyás képzőművésszel

Régóta rajzoló ember vagyok, a családi legenda szerint a rácsos ágyban kezdődött. Az idők során akarva-akaratlanul kialakítottam olyan biztos pontokat, formákat, amelyeket rajzolás közben bármikor elő tudok venni.

Tovább


„Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget”: tavaszi gyógyító hiedelmek

Az érdekességre törekedve tekintjük át a magyar nyelvterület tavaszi gyógyító szokásait.

Tovább


Egy közös történet: Az Olaszliszkai

Egy színházi előadás arról, hogy miért érzi valaki annyira reménytelennek az életet ebben a pillanatban Magyarországon, hogy véget vessen az életének. És bár ez nem lehetett az alkotók szándéka, de egy előadás arról, hogy miért lett öngyilkos Borbély Szilárd.

Tovább


Kesergő álarc-száj