Az elmúlt évtizedben a fejlett országokban a gyógyszerészi hivatás kibővült: a gyógyszerészek feladata lett a termékek expediálásán felül a betegek gyógyszerészi gondozása, és számos egyéb profitorientált szolgáltatás elvégzése is. Michael J. Davies és munkatársainak hipotézise szerint napjainkban a közösségi gyógyszertárak sikeres működtetése érdekében a gyógyszerészek szakmai és üzleti menedzsmenttel kapcsolatos tudásának elválaszthatatlanul össze kell fonódnia; a szerzők hipotézisük bizonyítása érdekében áttekintették a szakirodalmat, és kérdőíves felmérést végeztek angliai gyógyszerészhallgatók, gyakorló patikusok és gyógyszerész szakon oktató akadémikusok körében; ennek során rákérdeztek arra, hogy hasznosnak tartanák-e az üzleti menedzsment képzés beillesztését a gyógyszerészhallgatók curriculumába, továbbá milyen formájú képzést tartanának a legcélravezetőbbnek.

A szerzők megállapítják: a szakirodalomban ellentmondásos megítélések találhatók a témában (az anyagi érdekeltség beépítése a patikusi hivatásba). Latif és munkatársai arra a veszélyre hívják fel a figyelmet, hogy a patikusok anyagi ösztönzőinek előtérbe kerülése miatt a betegek megkérdőjelezhetik a gyógyszerész motivációit, akire ezután nem megbízható, független tanácsadóként tekintenek majd (The McDonaldisation of medicines use reviews. Int J Pharm Pract. 2009;4C:40), míg Harding és munkatársai azt hangsúlyozzák, hogy a gyógyszerészek által végzett kiegészítő szolgáltatások nagymértékben hasznosak lehetnek a betegek számára (Community pharmacists’ perceptions of medicines use reviews and quality assurance by peer review. Pharm World Sci. 2010;32:381–385).

A betegek attitűdjét feltáró vizsgálatok arra utalnak, hogy az általános populáció tagjai előnyösnek tartják a gyógyszerészi szolgáltatások bővülését (Eades és munkatársai: Public health in community pharmacy: A systematic review of pharmacist and consumer views. BMC Public Health. 2011;11:582). Az azonban bizonyos, hogy a szolgáltatások bővülésével a gyógyszerészeknek üzleti menedzsment tudásra is szükségük van, mivel a gyógyszerészek (az USA és Nagy-Britannia patikaláncait figyelembe véve) tipikus esetben két évnyi praxis után gyógyszerész-menedzser munkakörbe kerülnek, és azok, akik sikeres menedzserré válnak, sokkal nagyobb előléptetési eséllyel rendelkeznek. Mindazonáltal eddig csak igen kevés egyetem illesztette be az üzleti menedzsment képzést a gyógyszerészhallgatók curriculumába.

A kérdőíves felmérés 2012-ben zajlott; a 30 kérdéses kérdőívet 271 gyógyszerész, 705 gyógyszerészhallgató és 24 tanár töltötte ki.

A 271 gyógyszerész 52%-a volt nő, 36,7%-uk 23 és 30 éves kor közötti, 26,2%-uk 31 és 40 éves, 16%-uk 41–50 éves, 16,7%-uk 51–60, míg 4,4%-uk 61 évesnél idősebb volt. A válaszadók 56,8%-a gyógyszerész-menedzserként, 16,5%-a alkalmazott gyógyszerészként, 15,4%-a patika-tulajdonosként, 8,6%-a helyettesítő gyógyszerészként dolgozott.

A gyógyszerészek 76%-a mondta azt, hogy szívesen tanult volna az egyetemen üzleti ismereteket, ha lett volna rá lehetőség, és 61,4%-uk értett egyet azzal, hogy nagyban segítette volna a karrierjüket, ha az egyetemen oktattak volna üzleti ismereteket. A gyógyszerészek 74,1%-a vélte úgy, hogy az üzleti modult a negyedév tananyagába kellene beilleszteni (mivel ekkor történik a patikai gyakorlat is), 46%-uk szerint választható, 37,4%-uk szerint kötelező tananyagként. 75,5%-uk szerint az oktatás leghasznosabb módszere a workshop, 65,9%-uk szerint az előadás, 54,3%-uk szerint a közösségi patikalátogatás lenne. A gyógyszerészek 65,1%-a vélte úgy, hogy az üzleti ismereteket patika-tulajdonosok tudnák a leghatékonyabban átadni, míg mások üzleti szakelőadók oktatási részvételét várnák. A tananyag leghasznosabb részének a következő tárgyak oktatását nevezték meg (csökkenő sorrendben): menedzsment ismeretek, gyógyszertárakkal kapcsolatos jogi szabályozás, interperszonális képességek, vezetői képességek, pénzügyi tudás, különböző üzleti modellek, marketing ismeretek.

A 705 gyógyszerészhallgató közül 183 első éves, 170 másodéves, 183 harmadéves, 169 negyedéves volt, az évfolyamokon a férfiak aránya 42,3 és 57,7% között mozgott. A tanulók 58,7%-a az egyetem után közösségi gyógyszertárban, míg 32,4%-uk kórházi patikában, 5,7%-uk pedig az iparban akart dolgozni. A tanulók 64,3%-a mondta azt, hogy érdekelné egy egyetemi üzleti modul, 19% pedig nem szeretne részt venni ilyenben egyetemi tanulmányai során, mindazonáltal 92,8%-uk úgy vélte, hogy a munkájuk során szükségük lesz üzleti képességekre. A tanulók 60%-a vélte úgy, hogy az üzleti modult a negyedév tananyagába kellene beilleszteni, mivel az időben közel van a munkakezdéshez. 46,3%-uk a választható, 24,6%-uk a kötelező üzleti oktatást tartaná helyesnek. A leghasznosabb oktatási módszernek a diákok zöme is a workshopokat tartotta, a gyógyszerészekkel ellentétben azonban a diákok a leghatékonyabb ismeretátadónak az üzleti előadókat tartják (második helyre kerültek az üzlettulajdonosok). A diákok a tananyag leghasznosabb részének a gyógyszertárakkal kapcsolatos jogi szabályozást tartanák, majd (csökkenő sorrendben) a menedzsment, az interperszonális és a vezetői képességeket.

A 24 tanár 62%-a rendelkezett közösségi gyógyszertárban szerzett munkatapasztalattal, és 79%-uk mondta azt, hogy a gyógyszerészek számára az üzleti ismeretek egyre fontosabbak lesznek a jövőben. 67%-uk úgy vélte, hogy az üzleti modult a negyedév tananyagába kellene beilleszteni, 79%-uk a választható üzleti oktatást tartaná helyesnek. A tanárok 12 kreditet adnának az üzleti modul elvégzéséért, és úgy vélik, hasznos volna, ha számos különböző szaktudással rendelkező szakember egyaránt tanítana az üzleti modulban.

Összefoglalójukban a szerzők megjegyzik: a WHO hét kulcsképességet sorol fel, amelyekkel a gyógyszerészeknek rendelkezniük kellene, és amelyeket be kellene illeszteni képzésükbe is: gondozó, döntéshozó, kommunikátor, menedzser, élethosszig tanuló, tanár, vezető, azonban nyilvánvaló, hogy Nagy-Britannia gyógyszerészhallgatóit nem képzik sem a menedzsment, sem a vezetői képesség területén. A legjobb módszer –teszik hozzá Davies és munkatársai – az lenne, ha az egyetemek választható tantárgyként beillesztenék a gyógyszerészhallgatók képzésébe az üzleti ismereteket, követnék annak az oktatás eredményeit, majd a kiemelkedően hasznosnak bizonyuló menedzsmentismeretek oktatását kötelezővé tennék, így valamennyi gyógyszerész képessé válna a kulcsismeretek gyakorlati alkalmazására.

Eredeti közlemény:
Michael J. Davies, Hannah Fleming, Richard Jones, Kate Menzie, Christine Smallwood, Sebastian Surendar: The inclusion of a business management module within the master of pharmacy degree: a route to asset enrichment? Pharm Pract (Granada). 2013 Apr-Jun; 11(2): 109–117.


dr. Kovács Bence