A járóbetegek gyógyszeres terápiájának betartása és megismerése, a hatékonyság növelése és a nemkívánatos gyógyszerhatás csökkentése céljából 2000-ben Japánban a nagoyai egyetemi kórházban létrehozták az első gyógyszerészek által vezetett, anti-koaguláns terápiás szakrendelőt. Azóta számos gyógyszerészek által vezetett szakrendelő jött létre Japánban: asztma, krónikus obstruktív tüdőbetegség, donezepillel kezelt Alzheimer-kór, magas koleszterinszint, krónikus hepatitis C, kemoterápiával kezelt rák, palliatív kezelés, krónikus vesebetegség és folyamatos ambuláns peritoneális dialízis esetén a járóbetegek már számos kórházban a gyógyszerészek által vezetett szakrendelőkhöz fordulhatnak segítségért. Ezek közül 2014-ben hozták létre a kemoterápiával kezelt rákbetegekkel foglalkozó, gyógyszerészek által vezetett szakrendelőket, amelyek szolgáltatását – mint új egészségügyi szolgáltatást – az általános egészségbiztosítás fedezi. Egyre több visszajelzés és felmérés mutatja, hogy ezeknek a szakrendelőknek pozitív hatásuk van arra, hogy a páciensek betartsák a gyógyszeres terápiát. Ebből adódóan a terápiák klinikai kimenete is javul, és a gyógyszerészek által vezetett szakrendelők költséghatékonnyá válnak. A gyógyszerészek ugyanis felkészítik és motiválják a pácienseket a terápiájuk véghezvitelére és ellenőrzésére, azáltal, hogy ismereteket adnak át nekik, és tanácsadásban részesítik őket. (Az ehhez szükséges kommunikáció akkor hatékony, ha olyan helyiségben történik, amely intimszférát ad a páciensnek és a gyógyszerésznek, lehetővé teszi, hogy bizalmas beszélgetésbe bocsátkozzanak.) Abban, hogy Japánban elterjedtté váljanak a gyógyszerészek által vezetett szakrendelők, fontos szerepe volt egy kutatási programnak, amely nemzetközi tapasztalatcserét tett lehetővé Japán, az USA és más államok között. Az 1998–2000 között zajló program elnevezése „A kórházi gyógyszerészek szerepe a megfelelő gyógyszerhasználatban” volt. Az első gyógyszerészek által vezetett szakrendelő Japánban 2000-ben jött létre, warfarin-t használó anti-koaguláns terápiák támogatására. Azoknak a pácienseknek az érdekében kezdeményezte egy helyi orvos ezt az újítást, akik hosszú ideje szedtek warfarint, de a PT-INR-értékük instabil volt, és néha kívül esett a határértéken. Következő lépésként asztmás betegekkel foglalkozó, gyógyszerészek által vezetett szakrendelők jöttek létre. A kemoterápiás járóbetegekkel foglalkozó szakrendelők száma akkor kezdett meredeken emelkedni, amikor jellegzetessé vált, hogy a rákbetegek járóbetegként vesznek részt a kemoterápiában. A jelenlegi szakrendelőkre jellemző, hogy együttműködnek a gyógyszerészképzési intézményekkel. A tanulmány számos vizsgálatot megemlít, hogy igazolja a gyógyszerészi kezelés szükségességét. A warfarin-terápia felügyelete azért fontos, mert a gyógyszerkölcsönhatások és főleg az esetlegesen előforduló vérzések miatt a warfarin szedése kockázatokkal jár. Egy floridai egyetemhez tartozó, gyógyszerészek által vezetett szakrendelőben a warfarinnal összefüggésben fellépő vérzéses és thromboembóliás események száma szignifikánsan csökkent a konzultációk hatására. Emellett a kórházba kerülés és a sürgősségi ellátás csökkenése miatt az egészségügy költségei is csökkentek. Egy másik vizsgálat egy orvosok, ill. egy gyógyszerészek által működtetett szakrendelőt hasonlított össze az INR-értékek szempontjából. A gyógyszerész-szakrendelőben az INR-értékek stabilabbnak bizonyultak. A nagoyai egyetem kórházában készült felmérés szerint pedig a páciensek tudása és a warfarin-kezelés minősége szignifikánsan fejlődött a gyógyszerészek által működtetett szakrendelő szolgáltatása következtében. A megbízható mérőeszközök kifejlesztésével lehetővé vált PT-INR-érték otthoni mérése, és egy szisztematikus elemzés ki is mutatta, hogy az önellenőrzésnek ez a módja az arra alkalmas páciensek számára biztonságos lehetőség. A nagoyai egyetem klinikai kutatása szerint az interneten keresztül működő, gyógyszerészek által vezetett szakrendelő konzultációi, kiegészítve a páciensek otthon végzett önellenőrzésével, biztonságos és hatékony gyógyszeres terápiamenedzselést tesznek lehetővé. Az asztmás és COPD-s betegek kezelésében az inhalációs eszközök játszanak nagy szerepet, de a pácienseknek ehhez meg kell tanulniuk az eszközök helyes használatát. Emellett a megelőzésre törekvő kezelés előírásainak betartása is nehézséget okoz sok páciensnek. Egy, az USA-ban 36 közösségi gyógyszertár bevonásával készült felmérés szerint a gyógyszerészi kezelés eredményessége ebben ambivalens volt. Ennek okát a felmérés készítői abban látták, hogy a gyógyszerészi program végrehajtása nem kellő módon zajlott, valószínűleg idő hiányában, és mert a gyógyszerészek nem voltak motiválva arra, hogy használják a páciensekkel kapcsolatban a rendelkezésükre bocsátott forrásokat. Más kutatások viszont arról tanúskodnak, hogy a gyógyszerészek – mint megszólítható egészségügyi dolgozók – segítik az asztmával küzdő betegek terápiáját. Illetve COPD-s betegeknél is a terápia betartását, a megelőző kezelés hatékonyságának növelését és a kórházban töltött idő csökkenését segítették elő. A rák kemoterápiás kezelésénél kifejezetten fontos a kezelés rendjének betartása, de ez sok páciensnek még az életveszélyes betegség ellenére is nehézséget okoz, például kamaszkorúaknak vagy fiatal felnőtteknek. (A fiatal páciens érzelmi állapota, a saját egészségével kapcsolatos hiedelmei és a családi környezete meghatározóak a kezelés szempontjából.) Az USA-ban és más államokban is készültek felmérések a kórházi gyógyszerészek és a gyógyszerészek vezette szakrendelők pozitív szerepéről az onkológiai megbetegedések kezelésében. Egy felmérés kimutatta, hogy a páciensek szükségét érzik annak, hogy a kemoterápiás kezelés során rendszeresen találkozzanak egy gyógyszerésszel, fizetnének is érte. A klinikai beavatkozások, az anyagi megtakarítások és a páciensek visszajelzéseinek elemzése is az onkológián dolgozó gyógyszerészek nyújtotta előnyöket mutatta ki. Egy másik tanulmány a korai beavatkozások számában, a káros hatásoknak, a terápia be nem tartásának, a gyógyszerkölcsönhatásoknak és a gyógyszerezési hibáknak a csökkenésében mutatta ki a gyógyszerészek munkájának hatását. A kemoterápia hatásaként jelentkező émelygés és hányás – amely rontja a páciens életminőségét, és a kemoterápia ütemezésében is változásokhoz vezethet – egy másik kutatás szerint csökkent a gyógyszerészi kezelés hatására, és a kezelés jobban betartható volt. Egy másik jelentés a kemoterápia hatására jelentkező vérszegénység kezelésében mutatta ki a klinikai kooperációban a gyógyszerészek pozitív szerepét, mivel a tanácsadások hatására a páciensek jobban tartották magukat a bizonyítékokon alapuló gyakorlati irányelvekhez. Eközben az eritropoetin-stimuláló terápiával kapcsolatban a költségek is csökkentek. Továbbá a klinikai gyógyszerészek a mell- vagy prosztatarákot túlélt páciensek csontritkulás-szűrésében is fontos szerepet játszottak, és tanácsokkal látták el őket annak kezelését illetően. Mióta Japánban megszaporodott a száma a kemoterápiát segítő, gyógyszerészek által vezetett szakrendelőknek, ott is több vizsgálat igazolta a gyógyszerészi kezelés hatékonyságát. Például egy vizsgálatban azoknak a betegeknek, akik aggályaikat fejezték ki a kemoterápiával kapcsolatban, 88%-a lett nyugodtabb a kezeléssel kapcsolatban a gyógyszerészi konzultáció után. Egy másik kórházban készült vizsgálat szerint a kemoterápiával összefüggő tünetek szignifikánsan magasabb arányban javultak, ha az orvos alkalmazta a gyógyszerész előírásait, mint amikor nem. A tanulmány az eredmények ismertetése után felhívja a figyelmet arra, hogy bár a gyógyszerészek működtette klinikai központok terjedőben vannak Japánban, de maga a szolgáltatás kórházról kórházra változik, függően attól, hogy milyen betegség van a klinika fókuszában, és hogy az adott gyógyszerészek milyen tudással és képességekkel rendelkeznek. Emellett ennek a klinikai szolgáltatásnak még nem végezték el a teljes kiértékelését, kevés japán kutatási eredmény áll rendelkezésre. Ezért nagy szükség volna arra, hogy Japánban irányelveket dolgozzanak ki a szakrendelők számára, meghatározzák a kezelés célját, hátterét, a hozzá szükséges tudást és képességeket, a gyógyszerész szerepét, a környezetet, a folyamatot és a dokumentálást. Fontos lenne, hogy rendszerezetten kiértékeljék a klinikai gyakorlatot, bizonyítva a hatékonyságát. Emellett a Szerzők szerint az eddigieknél lényegesen aktívabban kéne tájékoztatni a lakosságot erről az új szolgáltatásról, hogy a társadalom jobban megismerje és értékelje a kórházi gyógyszerészek szerepét a gyógyszeres terápiák menedzselésében. Szemlézte: Cziglényi Boglára 2016. szeptember 27. eLitMed.hu Eredeti közlemény: Yamada, K., & Nabeshima, T. (2015). Pharmacist-managed clinics for patient education and counseling in Japan: current status and future perspectives. Journal of pharmaceutical health care and sciences, 1(1), 1.