Napjainkban a körzeti orvosi praxisok munkaerőhiánnyal küzdenek, és egyre fontosabbá válik egy új gondozási modell kialakítása: a nem-orvos szolgáltatók, többek között a gyógyszerészek bevonása és integrált betegellátó csapatok kialakítása. Az új, csapatmunkára alapuló modell működtetéséhez ismerni kell a szereplők, így a gyógyszerészek hatékony közreműködésének mennyiségét, ismerni kell, hogy mennyi időt töltenek a csapat gyógyszerész tagjai a beteg-találkozásra való készüléssel, mennyi a beteggel eltöltött idő, és mennyi idejébe telik a gyógyszerésznek a vizit utáni dokumentáció, illetve javaslatainak kommunikálása a csapat orvos-tagja felé. A munkaterhelés pontos ismerete teszi lehetővé az alternatív fizetési rendszerek létrehozását is.

Korábbi vizsgálatok bebizonyították, hogy orvos–gyógyszerész kollaboráció révén a körzeti orvosi praxisokban hatékonyan javítható a hipertónia-kezelés hatásfoka, azonban a CAPTION vizsgálat (Collaboration Among Pharmacists and Physicians To Improve Outcomes Now) előtt nem volt ismert, hogy az orvos–gyógyszerész kollaboráció hatékonyan működtethető-e nagyszámú kisebbségi populációt is ellátó közvetlen lakossági praxisokban. Jelen tanulmány célja az volt, hogy leírja és számszerűsítse a gyógyszerészek közreműködését a CAPTION vizsgálatban. A gyógyszerészek feladata a CAPTION vizsgálatban a vérnyomás-kontroll javítása és a vérnyomás-célértékek elérése útjában álló gyógyszerterápiás akadályok leküzdése volt.

Módszerek

A 2008–2013 között az USA Iowa államában végzett CAPTION study randomizált, prospektív vizsgálat volt 32 körzeti orvosi praxisban (ebből 15 magánparxis), aminek célja nem a kollaboratív modell hatékonyságának a bizonyítása volt (azt számos más vizsgálat korábban már bebizonyította), hanem annak vizsgálata, hogy a modell alkalmazható-e igen különböző populációkat ellátó praxisokban is. A CAPTION study jelen elemzése a gyógyszerészek intervenciós csoportban végzett munkamennyiségének felmérésére irányult. A bevont 32 körzeti orvosi praxisból 20 került az intervenciós karba (390 hipertóniás beteg), 12 praxis kontrollként szolgált (ezekben a hipertóniás betegek a szokásos kezelésben részesültek).

A gyógyszerészek valamennyi bevont praxisban jó ideje a praxisközösség részeként dolgoztak, elsődleges feladatuk a betegek gondozása, valamint a rezidensek és az orvosok továbbképzése volt (a praxisok 85,4%-a 6 évnél régebb óta alkalmazott gyógyszerészt), nem rendeltek és diszpenzáltak gyógyszert.

A 9 hónapig tartó intervenció kezdetén a gyógyszerészek áttekintették a praxisba tartozó hipertóniás betegekkel kapcsolatos orvosi feljegyzéseket, és át is beszélték a betegekkel kórtörténetüket, a vérnyomás-célértékek elérése érdekében megtett korábbi utat, a beteg medikációval kapcsolatos ismereteit (pl. dozírozás, mellékhatások). Két hét elteltével a gyógyszerészek telefonon keresték meg a betegeket, majd strukturált személyes találkozások történtek 1, 2, 4, 6 és 8 hónap elteltével, és további vizitekre is sor került, amennyiben a vérnyomás kontrollálatlan maradt. A találkozások alatt a gyógyszerészek a nemzeti protokoll ajánlásait követve olyan gondozási tervet állítottak össze az orvosok számára, aminek segítségével azok javíthatták a terápia hatásfokát, továbbá a betegek számára is javasoltak módszereket a terápiás cél elérése érdekében – ennek keretében nemcsak a gyógyszerterápiás adherenciát kívánták növelni, de életmóddal kapcsolatos és diétás tanácsokat is adtak.

A gyógyszerészek minden vizit után rögzítették a beteggel töltött idő mennyiségét, a vizit előtti és utáni időráfordítást, az aktuális vérnyomás-értékeket és vérnyomás-medikációt, a beteg és az orvos számára javasolt változtatásokat, valamint azt, hogy az orvos mit fogadott el a javaslatai közül.

Eredmények

Az intervenciós csoportba került 390 hipertóniás beteg 57,7%-a tartozott valamilyen etnikai kisebbségbe, a hipertónián kívül több mint 50%-uk diabéteszben vagy krónikus veseelégtelenségben is szenvedett.
A vizsgálat 9 hónapja alatt betegenként átlagosan 6,2 utánkövető személyes vizit történt, összesen betegenként 3,44 órányi időtartamban (a kezdeti vizit időtartama átlagosan 33 perc volt). A gyógyszerészek minden betegvizit előtt átlag 4 percet, utána pedig átlag 8,85 percet töltöttek az adott beteggel kapcsolatos munkával. A vizit előtti és utáni munka munkájuk 31%-át tette ki; a 9 hónap alatt minden betegre 5 órányi gyógyszerészi munka jutott.

A kontrollcsoporthoz képest az intervenciós csoportban szignifikánsan több dózis-, illetve egyéb medikáció-módosítás történt, a gyógyszerészek 443 esetben javasolták új antihipertenzív szer bevezetését, 283 esetben a folyamatban lévő kezelés felfüggesztését; 329 alkalommal javasolták a dózis növelését, 94-szer csökkentését. Az 1169 módosítási javaslat közül az orvosok 1153-at fogadtak el (98,6%). A betegekkel kapcsolatos direkt intervenciók zöme a medikációs adherencia és az életmódváltoztatás területén történt.

Megbeszélés

Amennyiben gyógyszerészek is részt vesznek a körzeti orvosi praxis munkájában, az orvosok inkább koncentrálhatnak bonyolult diagnosztikai döntésekre, ápolási tervek készítésére és komplex betegségben szenvedő, illetve életük végén lévő páciensek ellátásának koordinálására.

Jelen vizsgálat különlegessége, hogy az abban részt vevő gyógyszerészek már hosszú évek óta a körzeti orvosi praxisok együttműködő partnerei voltak, és ez a megalapozott kapcsolat eredményezhette, hogy az orvosok a gyógyszerészek javaslatainak 98,6%-át elfogadták. Az integrált praxisokban kialakuló hatékony szakmák közötti kooperáció magasabb szintű betegellátást eredményez, aminek költséghatékonyságát a jövőben gazdasági kérdések megválaszolására tervezett vizsgálatok lesznek hivatottak megállapítani.


Eredeti közlemény:
Isetts BJ, Buffington DE, Carter BL, Smith M, Polgreen LA, James PA: Evaluation of Pharmacists’ Work in a Physician-Pharmacist Collaborative Model for the Management of Hypertension -- Pharmacotherapy. 2016 Apr; 36(4): 374–384. doi: 10.1002/phar.1727


Szemlézte:
dr. Kovács Bence
eLitMed.hu