A különböző egészségügyi ellátási formák közötti átadás/átvétel kapcsán a 65 évesnél idősebbek különösen veszélyeztetettek az esetleges káros gyógyszer-interakciók és gyógyszermellékhatások kialakulása szempontjából. Az Exploratory Research in Clinical and Social Pharmacy című szaklap vegyes módszertannal dolgozó tanulmánya annak járt utána, hogy a kanadai Montreal területén működő, rövid kórházi geriátriai ellátást biztosító intézmények (short-term geriatric unit, STGU) gyógyszerészei milyen ellátást nyújtanak az idős betegeknek az STGU-ba történő felvétel során, az ott-tartózkodás alatt, valamint az elbocsátás kapcsán.

Az idősek gyakrabban kerülnek kórházba, és a kórházi átadás/átvétel kapcsán gyakrabban következik be körükben nemkívánatos esemény; egy közelmúltbeli vizsgálat eredménye szerint a kórházból való eltávozás után az idősek 37%-ánál fordul elő nemkívánatos gyógyszermellékhatás. A mellékhatások megelőzése érdekében a gyógyszerész által vezetett intervenciók nagyon fontosak a betegátadás, -átvétel során, és a klinikai gyógyszerészek a geriátriai gondozó csapatnak is egyre inkább szerves részét alkotják. Mindazonáltal, a gyógyszerelés STGU-ba való felvételkor történő felülvizsgálatán kívül az átadás/átvétel és a beteg intézményben való tartózkodása során alkalmazandó jó gyakorlatokat előíró irányelvek a legtöbb intézményben még nem készültek el.

A jelen tanulmány szerzői egy korábbi munkájukban már összefoglalták, hogy mi az a nyolc, gyógyszerész által vezetett intervenció, amit a beteg STGU-ba való felvételekor, ott-tartózkodása és elbocsátása során, illetve az után az STGU gyógyszerészeinek el kellene végezniük, mert bizonyítottan csökkentik a gyógyszermellékhatások kialakulásának gyakoriságát. A nyolc intervenció a következő: 1. a gyógyszerelés felülvizsgálata a beteg STGU-ba való felvételekor, 2. gyógyszerészi gondozási terv készítése a beteg STGU-ban való tartózkodása idejére, 3. betegedukáció, 4. interprofesszionális gondozás, 5. gyógyszerészi gondozási terv készítése a beteg elbocsátásakor, 6. a gyógyszerelés felülvizsgálata a beteg elbocsátásakor, 7. betegedukáció a beteg elbocsátásakor, 8. a beteg utánkövetése az elbocsátás után. A szerzők jelen vizsgálatukban annak jártak utána, hogy a Montreal területén működő STGU-k gyógyszerészei milyen gyakorisággal hajtották végre és milyen gyakorisággal dokumentálták a végrehajtott evidenciaalapú intervenciókat, illetve hogy a gyógyszerészek szerint milyen akadályok állnak a jó gyakorlat bevezetése előtt.

A vegyes módszertanú vizsgálat a következő elemekből állt: a bevont STGU-k gyógyszerészei először kérdőívet töltöttek ki azzal kapcsolatban, hogy milyen gyakran hajtották végre és dokumentálták a nyolc evidenciaalapú intervenciót, majd retrospektív, multicentrikus, obszervációs vizsgálattal ellenőrizték ugyanezt az intézmények betegdokumentációi alapján, végül az STGU-k gyógyszerészei félig strukturált, kvalitatív csoportos interjúkban vettek részt. A vizsgálatban csak azok az STGU-k szerepeltek, amelyek valamennyi gyógyszerésze beleegyezett a részvételbe (4 STGU összesen 13 gyógyszerésze, ebből 12 nő; átlagosan 15,5 év kórházi munkatapasztalat).

Az eredmények szerint a gyógyszerészek leginkább a gyógyszerelés felvételkori felülvizsgálatát végzik el (az önkitöltős kérdőívek szerint 92%-uk legalább az esetek felében), míg leginkább a betegelbocsátás utáni utánkövetése, a betegedukáció és gyógyszerészi gondozási terv elbocsátáskori elkészítése marad el (csak 15%-uk csinált ilyet valaha, illetve 23%-uk és 38%-uk végzi el az adott feladatot legalább az esetek felében). A gyógyszerészek 46%-a dokumentálja mindig az elvégzett betegfelvétel-kori gyógyszerelés-felülvizsgálatot, azonban az elbocsátáskori dokumentáció sokkal rosszabb: csak 40%-uk dokumentálja az ekkor elvégzett munkát legalább az esetek felében. Multidiszciplináris csapatmunkában a gyógyszerészek 77%-a vett részt legalább időnként, azonban 80%-uk ezt csak az esetek kevesebb mint felében dokumentálta.

Az obszervációs vizsgálat alapján a gyógyszerészek által gondozott betegek átlagéletkora 85 év volt, a betegek 17–26 napot töltöttek az STGU-n, felvételkor 97-100%-uk esetében történt meg a gyógyszerelés gyógyszerész általi felülvizsgálata. Az elbocsátáskori gyógyszerelés-felülvizsgálatot a betegek 5–63%-a esetében, az elbocsátáskori gyógyszerelési tervet egyetlen esetben sem dokumentálták. Betegedukációban leginkább azok a betegek részesültek, akik elbocsátás után maguk menedzselték gyógyszerelésüket.

A következő tényezők bizonyultak a jó gyakorlatok implementálása előtt álló legnagyobb akadálynak: az intézmények nincsenek összekapcsolva, hiányos közöttük az információáramlás, és a gyógyszerészek az intézményen belül sem kommunikálnak elegendő mértékben a többi szakma képviselőjével (előfordul pl., hogy a gyógyszerészt nem értesítik időben arról, hogy a beteget elbocsátják); hiányos standardizáció: a betegfelvétel folyamatai jól meghatározottak, de nincsenek irányelvek az elbocsátás és az utánkövetés során alkalmazandó feladatokkal kapcsolatban, a gyógyszerészek csak az információ továbbadására koncentrálnak, a megoldatlan problémákra nem fókuszálnak; a demens betegekkel hiányzik a hatékony kommunikáció; a technikai támogatás hiánya: a klinikai jegyzeteket valamennyi gyógyszerész kézzel írja; a dokumentációs irányelv hiánya; időhiány (kevés gyógyszerész jut sok betegre, az idős, multimorbid betegek gyógyszerelés-felülvizsgálata kétszer annyi időt vesz igénybe, mint egy átlagos belgyógyászati betegé).

Összefoglalóan a szerzők megállapítják, hogy a munkaerőgondokon kívül leginkább az elbocsátáskori gyógyszerészi gondozási terv, az elbocsátáskori gyógyszerelés-felülvizsgálat és betegedukáció, valamint az utánkövetés szakmai irányelveinek hiánya rontja az idősek rövid kórházi tartózkodása során a gyógyszerészi munka minőségét.

Szemlézte:
Kazai Anita dr.

Eredeti közlemény:
LeBlanc VC, Desjardins A, Desbiens MP, Dinh C, Courtemanche F, Firoozi F, Gilbert S, Moride Y, Villeneuve Y. Pharmacist-led interventions during transitions of care of older adults admitted to short term geriatric units: Current practices and perceived barriers. Exploratory Research in Clinical and Social Pharmacy 2022 Mar 1;5:100090.