Mint minden munkahelyen, ahol emberek dolgoznak együtt, a gyógyszertárban is szükség van arra, hogy valaki ellássa a vezetői szerepkört. De mi tesz egy gyógyszerészt egyben sikeres vezetővé, mai szóval: menedzserré, aki jól koordinálja a vele dolgozó technikusok munkáját, megszervezi, irányítja és kontrollálja a gyógyszertár vagy a klinikai munkacsoport működését? Közben pedig érzékenyen figyeli a munkavégzés kontextusának változásait, és ügyes stratégiával alkalmazkodik hozzájuk. A jelen cikk célja az, hogy ehhez a kérdéshez adjon impulzusokat, David A. Latif Model for Teaching the Management Skills Component of Managerial Effectiveness to Pharmacy Students című közleménye alapján.

A sikeres vezetői munka három átfogó tényezőnek köszönhető: a megfelelő viselkedésnek, a jó irányba hajtó motivációnak és a megfelelő vezetői készségeknek. A harmadik pont, azaz az alapvető menedzsment-készségek minden szakmában többé-kevésbé azonosak, a pékektől a filmgyártásig. Ráadásul hiába a folyamatos technológiai fejlődés, az, hogy milyen alapvető készségek kellenek a hatékony és produktív emberi együttműködés kialakításához, nem sokat változott az elmúlt évszázadban.

Gondoljuk végig, hogy milyen összetett cselekvéseket végez el egy menedzser a munkája során! Megszervezi a munkavégzés tárgyi környezetét és a források kezelését rövidtávon, proaktívan gondoskodva közben a hosszú távú szükségletekről is. Szervezi és koordinálja a csoporttagok viselkedését a feladataik ellátása érdekében. Megfelelő állapotban tartja az egymásra utalt kollegiális kapcsolatokat. Motiválja az alkalmazottakat, és kezeli a konfliktusokat: olyan munkahelyi atmoszférát hoz létre, amely jó teljesítményre biztatja a munkatársakat. Lehetőséget biztosít a szakmai fejlődésre. Eközben információfeldolgozást és –átadást végez: az információs és kommunikációs csatornák használata révén azonosítja a problémákat, és megérti a folyamatosan változó szakmai, társadalmi, szakpolitikai kontextus aktualitásait, hogy hatékonyan reagálhasson rájuk a döntéseiben. Stratégiai gondolkodással oldja meg a felmerülő problémákat. Felelősséget vállal a saját döntéseiért, és abban is segít, hogy a beosztottak is hatékony döntéseket hozzanak. A sort még hosszan lehetne folytatni, de kutatások arra jutottak, hogy több mint felerészben az imént felvázolt tevékenységek biztosítják a vezetői hatékonyságot és sikerességet.

Az ezeknek a tevékenységeknek a végzéséhez szükséges készségek igen komplexek, számos témához és területhez kötődő ismereteket és készségeket feltételeznek. Először is, a döntéshozás, a tervezés és a szervezés nem lehetséges konceptuális, azaz fogalmi alapok nélkül. A vezető tudatában kell hogy legyen annak, hogy az adott munkavégzési (és esetleg üzleti) egység egyes komponensei hogyan viszonyulnak egymáshoz, illetve az egész egység szakmai (és üzleti) céljaihoz.

A technikai készségek adják meg a menedzseri munka a szakmai alapjait. A vezetőként dolgozó gyógyszerész ismeri a szakterületének eljárásait, eszközeit, birtokában van a szükséges specializált tudásnak. Emellett számítógép-használati készségekkel is rendelkezik (beleértve a speciális szoftvereket is), ismeri a pénzügyek menedzselésének technikáit, és képes farmako-ökonómiai elemzést végezni.

Egészen más oldalát veszi igénybe a vezetőnek minden olyan tevékenység, amely a munkatársaival való bánásról, együttlétről szól. Ezek a humán készségek: a jó vezető a saját viselkedésére, érzelmeire és szerepeire is képes reflektálni, és munkatársai belső állapotait is meg tudja érteni. Képes a kooperációra és társai motiválására. Jól tudja kezelni a stresszhelyzeteket és –reakciókat (önmagát illetően is), fel tudja oldani a konfliktusokat, és általában biztató és motiváló hatással van a kollégáira.

Emellett – bizony – jó politikusnak sem árt lennie. A politikai készségcsoportba tartozik, hogy a vezető meg tudja-e szilárdítani a saját pozícióját, majd képes-e azt tovább emelni. Ki tudja-e építeni a – jó értelemben vett – hatalmi bázisát? Meg tudja-e teremteni a megfelelő kapcsolati hálót, fenn tudja-e tartani, és fenntartható módon használja-e annak előnyeit? A hatalom és a befolyásosság megszerzése a vezetői pozíció fenntartásának feltétele, emellett az információkhoz és lehetőségekhez való hozzáférést is erősíti.

A sikeres vezetőt egyébként – szintén felmérések szerint – már előre jelzi, ha valaki fogékony arra, hogy elfogadja a hierarchiában felette állók autoritását; ha kedveli a versenyhelyzetet teremtő játékokat, illetve a kompetitív munkahelyzeteket; ha asszertív a viselkedése; ha ki tudja fejezni a kívánságait; ha van benne vágy arra, hogy kitűnjön a csoporton belül, és érez is hajlandóságot arra, hogy nap mint nap elvégezze a vezetői munkával járó rutinszerű feladatokat. Ezek a beállítottságbeli jellemzők azonban még nem garantálják, hogy valakiből minden szempontból jó menedzser lesz – mint ahogy feltehetően más személyiségbeli alapokon is válhat valakiből kiváló vezető. Hiszen vezetési stílusból is többféle van, például a kooperálás és versengés, illetve az alá-fülé rendelődés és mellérendelés tengelye mentén. A vezetői képességek ráadásul tanulhatóak, sőt, a magánélet helyzeteinek köszönhetően az élet során spontán módon, explicit tanulás nélkül is alakulhatnak valakinek a vezetői készségei. Például amikor már a saját családja életét kell megszerveznie, vagy komplex élethelyzetet kell megoldania (pl. krónikus beteg ápolása).

Mindenesetre fontos, hogy az egyes szakmákra felkészítő tanulmányok, így a gyógyszerészi képzés is foglalkozzon a vezetői képességek és a menedzsment kérdésével. A vezetésről való tanulás és a vezetés tanulása azonban nem ugyanaz. Az információátadásra épülő kognitív tanulás a megfelelő tapasztalati helyzetek nélkül olyan, mintha valaki a medence partján szeretné elsajátítani az úszást. A lexikális tudás átadása ideális esetben csupán az egyik mozzanata a tanulási folyamatnak. Egy ötlépcsős modell szerint egy adott készség aktuális szintjének felmérése és reflektáltatása (pl. kérdőív, szerepjáték) után érdemes beiktatni a róla való kognitív tanulást, a kívánt viselkedésre vonatkozó irányelvek, protokollok áttekintésével. Ezután következhet esettanulmányok alapján a készség elemzése, majd a készség begyakorlása szerepjátékokkal és egyéb gyakorlatokkal. Ha pedig az oktatási intézmény kapcsolatban áll klinikával, gyógyszertárral vagy a szakmai munka más intézményeivel, akkor a legszerencsésebb az, ha záró aktusként a hallgatóknak lehetőségük van valós környezetben is átélniük az adott készség vagy viselkedési minta alkalmazását.


Cziglényi Boglárka
2017.szeptember