Bélmikrobiomunk összetétele többféle tényezőn múlik, ezek relatív fontosságával kapcsolatban azonban még számos kérdés nyitott. Egy a Nature folyóiratban megjelent cikk, az Environment dominates over host genetics in shaping human gut microbiota szerzői kutatásuk során több mint ezer egészséges ember genotípusát és mikrobiomját vizsgálták meg. A rokonsági viszonyokról, környezeti hatásokról, és életmódbeli sajátosságokról gyűjtött információk mellett a vizsgálatuk a fenotípusos jellemzőkre is kiterjedt. Eredményeikből kiderült, hogy a bélmikrobiomot legnagyobb részben a környezeti tényezők határozzák meg, a személy genetikai eredetével és egypontos nukleotidpolimorfizmusával (SNP – single nucleotide polimorphism) nem találtak szignifikáns kapcsolatot. A környezeti hatások elsődlegességét alátámasztják azzal is, hogy a genetikailag nem közeli rokon, de közös háztartásban élő emberek bélmikrobiomjának összetétele közelebb áll egymáshoz, mint közeli rokon, de külön háztartásban élőké. Az általuk leírt „mikrobiom-kapcsolat index” (microbiome-association index) tekintetében szignifikáns 22–36%-os összefüggéseket találtak például a testtömegindexszel (25%), a glykaemiás állapottal (25%), a HDL-koleszterin szintjével (36%), a derék-csípő aránnyal (24%) és a laktózfogyasztás mértékével (36%) is. Ugyanakkor kiemelik, hogy korrelációkról van szó, az ok-okozati összefüggések tehát nem derülnek ki ezekből az adatokból. Elképzelhető például, hogy akár a környezet mint közös háttérok befolyásolja ezeket. Ahol a megfigyelt kapcsolati háttérben ok-okozati összefüggés áll, ennek iránya szintén nem ismert. A kutatók eredetileg izraeli csoportokon (1046 fő) végezték kutatásukat, de eredményeiket egy független holland mintán (836 fő) is ellenőrizték, és azok (a populációk, adatgyűjtési módszerek és feldolgozási folyamat jelentős eltérései ellenére) konzisztensnek bizonyultak. A szerzők szerint így eredményeik általánosan érvényesnek tekinthetők. Egy ikrekkel végzett kutatás újraelemzése alapján úgy becsülik, hogy a teljes mikrobiomot nézve körülbelül 1,9% és 8,1% közé tehető az örökölhetőség aránya. Bár a további kutatások feltehetően azonosítanak majd újabb olyan taxonokat, amelyek esetében nagy szerepet tölt be az öröklődés, várhatóan nem fog alapjaiban átalakulni a mikrobiom és genetikai származás kapcsolatáról eddig kirajzolódott kép. Azaz meglehetősen bizonyos, hogy a nem genetikai tényezők hatása messze felülmúlja az öröklődését. Számos friss kutatásban arra a következtetésre jutottak, hogy a mikrobiom nem csak hogy stabil időben, hanem bizonyos mértékig képes ellenállni a felmerülő zavaroknak, mint például az antibiotikumoknak vagy patogéneknek – e stabilitás kiterjedtsége és meghatározói azonban még ismeretlenek. Mivel valószínűtlen, hogy a kisszámú öröklődő mikroba eredményezi ezt az állandóságot, érdekes kutatási téma lehet az e mögött húzódó okok feltárása, valamint annak felfedése, hogy milyen zavarok okozzák a diszbiózist, ami a betegségekre való nagyobb fogékonysággal is együtt járhat. Szemlézte: Pribéli Levente Eredeti közlemény: Rothschild, D., Weissbrod, O., Barkan, E., Kurilshikov, A., Korem, T., Zeevi, D., ... & Segal, E. (2018). Environment dominates over host genetics in shaping human gut microbiota. Nature, 555(7695), 210-215.