Az állattartás egyre növekvő mértéke csökkenti a biodiverzitást, és egyre erősebben veszélyezteti mind az emberi, mind az állati egészséget. Az e mögött húzódó összefüggések pontosabb megértése mind közegészségügyi, mind természetvédelmi szempontból kiemelkedő jelentőségű. A Biological Conservation szakfolyóiratban megjelent publikáció, az Emerging diseases, livestock expansion and biodiversity loss are positively related at global scale ezeket az összefüggéseket tárja fel nemzetközi adatbázisokból származó adatok segítségével végzett modellezésekkel. Az utóbbi évtizedekben gyakoribbá vált a fertőző betegségek megjelenése, ezzel egyidejűleg pedig az észlelt járványkitörések száma is drámaian megnőtt. Valószínűsített okokként az emberi tevékenység által előidézett környezeti változásokat, illetve a biodiverzitás-csökkenést jelölték meg a kutatók. Olyan eredmények is születtek, amelyek megerősítették, hogy a humán patogének diverzitása, denzitása nő az egyenlítő felé haladva (ahogy az emlősök diverzitása is). Ezek mellett pedig többféle bizonyíték alátámasztja, hogy a haszonállatok fontos szerepet töltenek be a vírusok emberekre való átkerülésében, egyfajta hídként funkcionálva a vadvilág és az emberek között. A szerző a biodiverzitás, a humán fertőző betegségek kitörései, az állati fertőző betegségek kitörései, valamint a haszonállatok (szarvasmarhák) országonkénti és éves számainak globális mintázatait vetette össze. Az elemzések megerősítették a korábbi kutatásokban is megállapított pozitív összefüggést a vadvilág fajgazdagsága és az ismert humán fertőző és parazitás megbetegedések száma között. Az is kiderült, hogy fertőző betegségek kitörései pozitívan függnek össze a veszélyeztetett fajok relatív számával, amiből úgy tűnik, hogy a biodiverzitás csökkenése kedvez a humán fertőző betegségek kitöréseinek. A tanulmányozott időszakokban minden vizsgált változó drámaian nőtt: a humán betegségek kitörései, a szarvasmarhák és a veszélyeztetett fajok száma. A humán betegségek kitörései pozitívan függtek össze a veszélyeztetett fajok számával a 2011-es csúcs eléréséig, ami alapján úgy tűnik, hogy a veszélyeztetett fajok számának további növekedése már nem jár együtt a fertőző betegségek kitöréseinek növekedésével – sőt, akár ellentétes kapcsolat állhat fenn. Ennek a korrelációnak a pontosabb megértéséhez azonban további kutatásokra van szükség, és olyan tényezők is árnyalhatják a képet, mint például a 2008-as gazdasági válság mezőgazdaságra és kereskedelemre, illetve állategészségügyre gyakorolt hatásai. A haszonállatok tartásával kapcsolatban sokkal egyértelműbb a kép: a szarvasmarhák számának folyamatos emelkedése pozitívan függ össze mind a fertőző betegségek regisztrált kitöréseivel, mind a veszélyeztetett fajok számának növekedésével a 2000. és 2016. év közötti időszakban. Utóbbi eredmény egybevág azokkal a tanulmányokkal, amelyek az állattartás növekvő mértékének biodiverzitását, illetve természetes és hagyományosan kezelt élőhelyekre gyakorolt aránytalan hatását állapítják meg. A publikáció felhívja a figyelmet arra, hogy az állattartás kiterjedése fenyegeti a biodiverzitást, és egyre nagyobb veszélyt jelent az emberi és állati egészségre nézve. Az ezek közötti bonyolult térbeli-időbeli, globális összefüggések megértéséhez részletes tanulmányokra lenne szükség országokon belül és országok között hosszabb időtávokat vizsgálva – mivel mind az állattartás, mind a vadon élő fajok egyenlőtlenül oszlanak el a Földön, ráadásul a különböző társadalmak más és más módon viszonyulnak hozzájuk, kezelik ezeket. Szemlézte: Pribéli Levente Eredeti közlemény: Aerts R, Honnay O, & Van Nieuwenhuyse A. Biodiversity and human health: mechanisms and evidence of the positive health effects of diversity in nature and green spaces. British medical bulletin, 2018;127(1):5-22.