Idegtudományok

Van-e összefüggés a krónikus gyulladásos demyelinisatiós polyneuropathia és a vakcináció között?

2021. DECEMBER 02.

Szöveg nagyítása:

-
+

A krónikus gyulladásos demyelinisatiós polyneuropathia (chronic inflammatory demyelinating polyneuropathy, CIDP) a Guillain–Barré-szindrómához (GBS) hasonló betegség, amit a GBS-hez hasonlóan összefüggésbe hoznak a vakcinációval. Jelenleg az irányelvek mindkét betegpopuláció esetében javasolják az oltások felvételét, azonban keveset tudunk arról, hogy milyen hatással van a vakcináció a CIDP fellángolására. Jelen áttekintő közlemény annak próbált utánajárni, hogy milyen gyakorisággal jelentkezik CIDP vakcináció után, illetve milyen gyakori a kórkép vakcinációt követő fellángolása. A CIDP a perifériás idegek és ideggyökök szerzett, progresszív, immunmediált szenzomotoros polyneuropathiája, kialakulásában a celluláris és humorális immunrendszer egyaránt érintett. A neuronok demyelinisatiója relapszáló és remittáló kórlefolyást eredményez, ami gyógyszeres kezelésre jól reagál. A CIDP létrejöttében közreműködő tényezők kevéssé ismertek, és vitatottak, azonban egyes beszámolók azt jelzik, hogy a kórkép vírusfertőzés vagy vakcináció után is kialakulhat. A CIDP kezdetén a tünetek hosszabb időperiódusban fejlődnek ki, ezért a diagnosztikus kritériumok között szerepel a legalább nyolc hét alatti kialakulás. Mivel azonban a CIDP és a GBS számos közös tünettel bír (areflexia, meglassult idegvezetés, a cerebrospinalis folyadék megnövekedett fehérjekoncentrációja), a kutatások általában összemossák a kettőt. A GBS és a vakcináció közötti kapcsolat először 1976-ban került szóba, miután egy influenzavakcinácó után megszaporodtak az esetek. Bár a legtöbb CIDP-esetet nem hozzák összefüggésbe megelőző vakcinációval, felmerült a kérdés, hogy az oltások biztonsággal alkalmazhatók-e már CIDP-ben szenvedő betegeknél. A Nemzetközi GBS/CIDP Alapítvány ezért azt javasolja, hogy azok, akiknél bármelyik kórképet vakcinációt követő két héten belül diagnosztizálták, ne kapják ismételten ugyanazt az oltást, illetve minden GBS/CIDP-beteg oltása előtt kérjenek neurológusi konzultációt. Az összefoglaló közlemény szerzői áttekintették azokat az 1995 és 2020 áprilisa közötti angol nyelvű tanulmányokat, amelyek a CIDP kialakulása előtti vakcinációt tárgyalják, és azokat is, amelyek már CIDP-pel diagnosztizált betegek vakcinációjával foglalkoznak. Mint kiderült, eddig összesen csak 4, illetve 3 tanulmány született a témában. A CIDP kialakulása előtti vakcinációt tárgyaló négy tanulmányból egy az olasz CIDP-adatbázis eredményeit tekintette át, és megállapította: a 411 CIDP-beteg 1,5%-a kapott oltást a betegsége kezdete előtti 1–42 napban. A másik három tanulmány olyan esetismertetéseket és esetsorozatokat tárgyalt, amelyekben a CIDP influenzavakcinációt követően alakult ki (összesen 13 esetet). A CIDP tüneteinek vakcinációt követő súlyosbodásával vagy fellángolásával foglalkozó 3 tanulmány a kis esetszámok (n = 24; 76; 179) miatt jelentősen eltérő eredményre jutott: a betegek 20%-a, 11%-a és 8%-a esetében állapítottak meg oltás utáni tünetrosszabbodást. (A három tanulmányból kettő a GBS vakcinációt követő súlyosbodásával is foglalkozott, és megállapították, hogy a GBS-betegekkel összehasonlítva, a CIDP-betegek tünetei nagyobb valószínűséggel romlanak vakcinációt követően.) Összefoglalójukban a szerzők kifejtik: Mivel a CIDP diagnosztikus kritériuma a betegségkezdet 8 hétre terjedő időtartama, a kórkép kialakulását nehéz egyetlen eseményhez kötni. A CIDP relapszáló-remittáló kórlefolyása pedig annak eldöntését nehezíti meg, hogy az oltást követő relapszus az oltás miatt következett-e be. Egyelőre kevés adattal rendelkezünk a CIDP és a vakcináció kölcsönhatásáról, ami egyrészt nem teszi lehetővé, hogy kapcsolatot állapítsunk meg a CIDP kialakulása vagy fellángolása és a vakcináció között, másrészt arra hívja fel a figyelmet, hogy – a megfelelő irányelvek kialakítása érdekében is – nagyobb esetszámú kutatásokra van szükség. Eredeti közlemény: Kelkar P. Chronic Inflammatory Demyelinating Polyneuropathy (CIDP) with rapid progression after influenza vaccination: a report of three cases. Journal of Clinical Neuromuscular Disease 2006;8(1):20-25. Szemlézte: Kazai Anita dr.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Idegtudományok

A drogok hatása az agyra

A kábítószerélvezet valószínűleg a „gondolkodás nélküli cselekvés” veleszületett hajlamához köthető. Legalábbis ezt mutatták ki a kutatók mesterséges stimulánst használó testvérek vizsgálata alapján.

Idegtudományok

A stroke új kezelése

Kutatók egy új terápiás eljárást ismertettek, mellyel csökkenthetőek az agyi infartus okozta károsodások, az elhalt idegek újra növekedhetnek, a kiesett működések helyreállhatnak. Ráadásul az eddigiekkel szemben „a terápia hosszú idővel a stroke után is hatékony” - állítja Gwendolyn Kartje, a cikk első szerzője.

Idegtudományok

A szerotonin nem csak neurotranszmitter

A szerotonin nemcsak ingerületátvivőként működik, hanem a génexpresszió szabályozásában is részt vesz. E felfedezés következtében jobban megérthetjük a normál agyfejlődést, a pszichiátriai és neurodegeneratív betegségeket, és új terápiás módszereket fejleszthetünk ki.

Idegtudományok

Kortikoszteroidkezelés neuritis vestibularisban

A vizsgálat eredménye szerint kevés bizonyíték szól a szteroidok használata mellett akut neuritis vestibularis esetén. A meglévő bizonyítékok alapján a klinikailag fontos kimenetelek és az objektív vestibularis funkciós kimenetelek között nincs szoros kapcsolat: a DHI-skálán mért rokkantságban egy hónap múlva nem volt szignifikáns különbség a placebo és a szteroid között, a kalorikus tesztek ugyanakkor jobb vestibularis funkciót mutattak ugyanebben az időpontban a szteroiddal kezelt betegek körében. Megjegyzendő, hogy a kalorikus teszt a lateralis (horizontális) félkörös ívjárat, így az ezt beidegző nervus vestibularis superior működéséről ad információkat, a neuritis vestibularisban ugyanakkor a nervus vestibularis inferior is érintett lehet, noha ennek izolált érintettsége csupán az esetek 2,3%-ában igazolható.

Idegtudományok

A depresszió szerotoninelméletét nem támasztják alá bizonyítékok

A Molecular Psyhiatry folyóiratban megjelent közlemény szerzői ezért átfogó áttekintésben (umbrella review) néztek utána valamennyi fellelhető bizonyítéknak, és értékelték az általuk felhasznált szisztematikus áttekintések és metaanalízisek minőségét is (az átfogó áttekintések a kutatási kérdés szempontjából releváns, meglévő szisztematikus áttekintéseket és metaanalíziseket vizsgálják, és a rendelkezésre álló bizonyítékok szintézisének egyik legmagasabb szintjét képviselik). A téma teljes körű lefedése érdekében egy nagy esetszámú genetikai vizsgálatot is bevontak az értékelésbe.

Kapcsolódó anyagok

COVID-19

Coronavirusok és CNS-betegségek

A respiratorikus vírusok közül jónéhány neuroinvazív képességgel is bír, és a központi idegrendszerben (CNS) szaporodva a direkt sejtkárosító hatás mellett az arra fogékonyakban autoimmun folyamatokat indíthat be. Mivel jelenleg a neurológiai betegségek nagy része ismeretlen etiológiájú, érdemes megfontolni az opportunisztikus respiratorikus kórokozók szerepét ezek kialakulásában, exacerbációjában.

Hírvilág

Recidiváló Guillain–Barré-szindróma

Hogyan lehet előre jelezni és esetleg megelőzni a betegség kiújulását? A beteg jellemzői és a klinikai kép mennyiben segít a prognózis megállapításában?

Gondolat

Münchhausen báró és az ő szindrómája

Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt, akinek neve a nagyotmondással forrott össze, 295 éve, 1720. május 11-én született.