Idén harmadik alkalommal rendezték meg a Budapest CEU Conference on Cognitive Development elnevezésű tudományos konferenciát. A CEU budapesti műhelye – Csibra Gergely és Gergely György munkásságának köszönhetően – a fejlődéslélektan egyik kutatási centrumának tekinthető. (Európában a CEU mellett a Max Planck Institute és a Birkbeck College említhető.) A csecsemőkori kognitív vizsgálatok világában Csibra és Gergely felvetései alapján kapott nagyobb szerepet a szociális tanulás (Bandura nyomán), kommunikációs értelmezési keret, illetve általában a kulturális hatások kísérleti vizsgálata (e.g. Csibra–Gergely-féle natural pedagogy elmélet).

Az intenzíven fejlődő és számos szubspecialitással rendelkező területből idén a tudatelmélet, az osztenzív jegyek, a tanulás, a számolás, a peri- és postnatalis hatások, és Bayes valószínűségi elmélete került a nemzetközi konferencia fókuszába. A világ minden tájáról érkező 226 résztvevő varázsolta élénkké a konferencia helyszínét, a Radisson Blu Béke Hotelt.

Laurie R. Santos (Yale University) plenáris előadásában a tudatelmélet evolúciós gyökereit kereste. A tudatelmélet filozófiai ihletésű fogalom – a feltételezés szerint –, azt az emberi képességet jelenti, hogy másoknak (és magunknak) mentális állapotokat tulajdonítunk. A jelenlegi elméleti keretrendszer szerint a bonyolult társas térben alapvető „navigációs” képesség, mely több módon is osztályozható (elsődleges, másodlagos, kognitív, affektív, etc.). A moduláris tudatelmélet szerint velünk született egy enkapszulált „bázis”, amely nem áll akaratlagos kontroll alatt. Az elméletnek létezik több más rivalizáló olvasata is (szimulációs, detekciós, etc.).

Laurie Santos -- Fotó: CEU

Az ismert primatológus előadásában a core knowledge fogalmát használta, amely csecsemőkortól kezdve, de felnőttkorban és bizonyos majomalkatúaknál is kimutatható akaratlan neurokognitív mechanizmusokat takar. Az etológus kiemelte, hogy Piaget valószínűleg sokáig szótlanul ülne a budapesti konferencián, hiszen lényegesen több előhúrozott core knowledge van, mint azt ő feltételezte. A core knowledge fogalmát Santos négy csoportba osztotta tárgyakkal, számmal, térrel és ágenssel kapcsolatos rendszerekre, ezekből az utolsóra fokuszált. Előadásában core knowledge-t további két alrendszerre osztotta (subsystem 1: goals, dispositions, preferences, perceptions, inferences, knowledge, ignorance / subsystem 2: false beliefs, pretense).

Csecsemők mellett főemlősökkel végzett kognitív kutatások (Povinell & Eddy, 1996; Call et all, 2004; Flombaum & Santos, 2005; Santos, Nissen, and Ferrugia ,2006; Barnes et al, 2008; Rochat el at, 2008; Philips et at, 2009, etc.) alapján következtetni lehet arra, hogy bizonyos core knowledge-rendszerek a majomalkatúaknál is léteznek. A fontosabb humán kísérletek (Woodward, 1998; Onishi & Baillargeon, 2005; Kovács et al, 2010) alapján megállapítható, hogy a csecsemők rendelkeznek azzal a képességgel, hogy mások hamis vélekedését "reprezentálják", amely egy magas szintű neurokognitív core knowledge-nak tekinthető. Santos és munkatársai rhesus makákókon (Macaca mulatta) folytatott kísérletei alapján úgy tűnik, hogy a majomalkatúak nem rendelkeznek azzal a képességgel, hogy mások hamis vélekedését reprezentálják (ability to represent other agents' beliefs). (Míg mások percepcióját, céljait képesek „reprezentálni”.)

Santos az előadását több nyitott kérdéssel zárta és számos hozzászólást is kapott. Gergely György professzor például felvetette, elképzelhető, hogy a makákóknál egyfajta „theory of food” érvényesül és az elméleti keretrendszerből következik („szivárog”), hogy a hamis vélekedést nem reprezentálják. Talán elképzelhető, hogy más módon felhasználják vagy feldolgozzák az információt.

A másik plenáris előadást Stanislas Dehaene (Collége de France) tartotta az olvasás elsajátítása kapcsán megfigyelhető neurológiai korrelátumok kutatásairól. Ma már biztosan kijelenthető, hogy fonológiai elemek mellett a vizuális domén is meghatározó az olvasás elsajátítása során. Az fMRI-vel végzett vizsgálatok szerint az olvasás kiterjedt hálózatot aktivál, amelynek a beszéd kapcsán már lokalizált háló a részét képezi. A folyamatban kulcsszerepet tölt be a bal inferior temporal cortex (Brodmann-áréa 20, 21), amely egy részét Stanislas és munkatársai (PMID 11960895 ) Visual Word Form Area-nek neveztek el.

Az olvasás esetében nehezen képzelhető el evolúciós vagy genetikai meghatározottság (szinte kizárható), ezért az olvasás elsajátításának neurológiai fejlődése nemcsak a neuroplaszticitás, hanem egyfajta „cultural neurology” olvasatban is jól értelmezhető. Tudjuk, hogy a beszéd feldolgozása már két hónapos korban „készen áll”, csak lassabban működik, mint a felnőtteknél. A szakirodalom áttekintése után Dehaene számos analfabéta vizsgálatával végzett vizsgálatát is részletesen ismertette.

Stanislas Dehaene -- Fotó: CEU

A világhírű kutató szerint az olvasás elsajátítása egyfajta neurológiai „niche” kihasználása, amely részben rivalizál az arcfelismeréssel, sőt egyes adatok szerint az olvasás akár át is „szoríthatta” ezt a bal agyféltekébe az arcfelismerést (Behrmann és Plaut kutatása is erre utal PMID: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/23250954). Az elméletét megerősíteni látszik, hogy bármely kultúra betűkészlete vizuálisan hasonló statisztikai eloszlást mutat, amely Dehaene szerint a „neurobiological constrain”-ből adódik. Az olvasásra specializálódott rendívül szelektív hálózat mivoltát az is megerősíti, hogy kultúrától függetlenül (az ázsiai kultúrákban is) az olvasás hasonló agyi képleteket és hálózatot aktivál.

A szekcióülésekből csak a néhány szomatikus kötődésű előadást emelnék ki: az agykutatás, illetve általában a medicina világában is használt és sokat vitatott Bayes valószínűségi elméletének értelmezését és használhatóságát külön szekcióban vitatta a konferencia. A Bayes-elméleten alapuló valószínűségszámítási és érvelési modell számos orvosi kutatás és diagnosztikai módszerben jól használható eszköz, ugyanakkor tudjuk, hogy nem alkalmas több egymásra épülő eljárás vagy bizonyos hálózatok fejlődésének (például fehérje) modellezésére. A széles körben alkalmazható módszertan, illetve inkább eljáráscsalád kiterjedt használatát számos kritikai is érte – külön konferenciák szerveződnek a határainak és lehetőségeinek jobb megértésére. Noah D. Goodman Bayes valószínűségi elméletének általános bemutatására és néhány kommunikációs kísérlet bemutatására szorítkozott. Elizabeth Bonawitz pedig egy hipotézist mutatott be, mely szerint a Monte-Carlo-szimulációhoz hasonlóan bayesi alapokon a win stay lose shift modellel értékelhetnek a gyermekek bizonyos hipotéziseket. A hallgatóságban itt számos metodikai és episztemiológiai kétely is felmerült. Lengyel Máté pedig a corticalis fejlődés modellezésében mutatta be a teória egyszerűsített alkalmazását, illetve röviden ismertette a vadászgörényeken a belső és külső vizuális reprezentációk hatásainak sokat ígérő vizsgálatát

A korai életévek meghatározó szerepének részletes mechanizmusaival és ezek elektrofiziológiai vetületeivel külön szimpózium foglalkozott. Már a lélektan preszcientifikus korszakában, az analitikus spekulációkban (főleg Ferenczinél) kiemelt szerepet kapott a kora gyermekkori élmények sokrétű meghatározó szerepe. A modern szocioepidemiológiai (például a Marmot-összefoglaló) és addiktológiavizsgálatok megerősíteni látszanak az analitikus felvetés egy részét: az Adverse Childhood Experience értéke erős prediktora számos betegségnek és általában a felnőttkori egészségállapotnak is. Ismert, hogy az erős függőbetegek kivétel nélkül magas ACE-értékkel rendelkeznek. Bowlby és a szociálpszichiátria megjelenésével a terület még több kísérlettel igazolta a kora gyermekkor meghatározó szerepét. Ám a jelenség kognitív és emocionális mechanizmusai, mediátorai, neurológiai korrelátumai részleteiben ismeretlenek. Elena Kushnerenko előadásában az egyéni különbségek szerepét hangoztatta, meglátása szerint az audiovizuális agyi reakciók inkább a looking-pattern-nel hozhatóak összefüggésbe a – mostani szemléletben divatos – életkor helyett.

Ugyanebben a szekcióban Przemyslaw Tomalski is előadott, Tomalski vizsgálati eredményei szerint a 6–9 hónapos csecsemőknél a szocioökonómiai státus összefüggésbe állítható a frontális régióban ébrenléti állapotban mérhető gamma-frekvencia-értékkel. A felvetés számos társadalomtudósban és neurológusban is kételyeket váltana ki, hisz számos mechanizmus helyezkedik a két érték között és direkt kapcsolat nehezen képzelhető el. Ugyanakkor ismert, hogy a frontális régióban mért gamma-frekvencia-értéket már számos más mentális betegséggel összefüggésbe állították. Felnőtteknél (a koponyacsont vastagsága miatt) EEG-vel nehezebben mérhető csecsemők esetében még korlátozottan, de talán iránymutató lehet, illetve ígéretes „kimeneti pont”. Bea R.H. Van den Berg előadásában a postnatalis hónapok hatását vizsgálta. Meglepő megfigyelés, hogy szorongó édesanyák babáinál már perinatalis korban is megfigyelhetőek bizonyos „viselkedésbeni” változások: a több mozgás és megváltozott alvási ciklust mértek a kutatók. Postnatalis korban pedig bizonyos hanghatásokra szignifikánsan más reakció mérhető erősen szorongó édesanyák esetében. Habár a korreláció nem tekinthető még teljesen biztosan kauzalitásnak is, további vizsgálatokat folytatnak a területen.

Az emberi csecsemő fajspecifikus érzékenysége és speciális kommunikációs és kognitív mechanizmusai (osztenzív jegyek, imitácó, a számok elsajátítása, a mutatás, etc.) külön szimpóziumokon került tárgyalásra. A konferencia poszterszekciójában – az intenzíven fejlődő területekhez hasonlóan – élénk viták alakultak ki; két részben került megrendezésre és közel 116 poszter került bemutatásra a legváltozatosabb területekről (reputation-management, domestic chicken priming, nyelvelsajátítás, etc.).

Poszter szekció -- Fotó: CEU

A pezsgő fórumon érezhető volt, hogy a lélektan bizonytalanságai, „fehér foltjai” ezt a területet is érintik: az érzelmek fogalmának operatív tisztázatlansága, a gyermekeket érintő mentális betegségek nozológiai hiányosságai, a képalkotó eljárások limitációi, illetve a nyitott fejlődésneurológiai kérdések. [Meglátásom szerint az evolúció „vallásos tisztelete” és magyarázó erejének túlértékelése erre a területre is érezhetően (és talán korlátozóan) hat.] Metodikai és financiális okok miatt kevés cross-cultural és „laboron kívüli”, terepen végzett eredményt tudhat még magáénak a terület, illetve időnként félő, hogy maga a labor-settingből következnek bizonyos eredmények.

Ugyanakkor a tavalyi és az idei konferencia és a publikációk száma alapján már érezhető, hogy a terület pragmatikus fejlődése jelentős hatással lehet a medicina és a lélektan számos területére – meglátásom szerint az agykutatás forradalma mellett a fejlődéslélektan forradalmáról is joggal beszélhetünk.

Brys Zoltán
eLitMed.hu
2012.január 18.
(A rövid összefoglaló elkészítésében segítséget nyújtott: prof. Laurie Santos, és prof. Buda Béla)