Idegtudományok

Mi eredményesebb, a tánc vagy a fitnessz?

2018. MÁJUS 02.

Szöveg nagyítása:

-
+

A humán hippokampuszt nemcsak a patológiás öregedés folyamatai érintik, de a normális öregedés során is csökken a mérete, ennek következtében romlik a memória, a tanulási képesség és a térbeli navigáció. MRI vizsgálatok szerint a hippokampusz és a parahippokampális gyrus atrófiás rátája 2-3%/évtized, ami 70 éves kor felett 1%/év-re nő. Mindazonáltal, a közelmúlt kutatásai kimutatták, hogy a hippokampusz azon kevés agyterületek közé tartozik, amelyekben az egész élet során képződhetnek új neuronok. Állatmodellek révén azonosították, hogy a felnőttkori neuroplaszticitás kulcsfontosságú tényezője a fizikai aktivitás, majd a humán vizsgálatok arra fókuszáltak, hogy megállapítsák, milyen hatása van az aerobik fitnessznek és az aerobik tréningnek a hippokampusz térfogatára és perfúziójára. Kiderült: minél nagyobb a kardiorespiratorikus fitnessz szintje az időskorban, annál nagyobb a hippokampusz térfogata, ami hozzájárulhat a memória jobb működéséhez, illetve a lehetséges fiziológiai mediátorokat is azonosították (agyi neurotrofikus faktor/BDNF, inzulinszerű növekedési faktor/IGF-1, vaszkuláris endoteliális növekedési faktor/VEGF). A hippokampusz a téri navigációban és a mozgásszekvencia-konszolidációban is érintett, ami arra utal, hogy a motoros képességek fejlesztése és a motoros fitnessz hatással lehet a hippokampusz térfogatára kardiorespiratorikus változások hiányában is. A hippokampusz ezen felül az idősek életminőségének és mobilitásának alapvető tényezőjének számító egyensúlyozásban is közreműködik, ezért a tánc – mivel több érzékszervből származó információ (auditoros, vesztibuláris, vizuális, szomatoszenzoros) és az egész test finom motoros kontrolljának integrálását teszi szükségessé - különösen ígéretes módszer lehet az idősek hippokampális plaszticitásának fokozására. Viselkedéses vizsgálatok már bizonyították a táncoló idősek jobb memória- és egyensúlyozó működését, azonban a háttérben álló neurális mechanizmusok átfogó vizsgálatára eddig nem került sor. Rehfeld és munkatársai ezért prospektív, randomizált, longitudinális vizsgálat keretében nézték meg, hogyan befolyásolja egy 18 hónapig tartó tréningprogram az egészséges idősek különböző hippokampális területeinek (subiculum, cornu ammonis/CA 1–4, gyrus dentatus/GD) térfogatát. Megvizsgálták továbbá, hogy a tréning miként hat az egyensúlyozó képességre, és hogy az egyensúlyozó képesség mértéke milyen összefüggésben áll a hippokampális területek térfogatával. (A szerzők egy korábbi vizsgálatukban azt is tanulmányozták, hogy milyen hatással van a tréning az egészséges idősek kognitív és motoros funkcióira, továbbá BDNF-szintjükre. A subiculum a munkamemóriában és a téri relációkban, a CA 3 és a GD az emlékképek korai előhívásában, a CA 1 az emlékképek késői előhívásában, valamint a memória-konszolidációban és -felismerésben működhet közre. A GD azon kevés agyterület egyike, amelyekben felnőttkorban is végbemegy neurogenezis; a GD-ben képződő új neuronoknak a memória létrehozásában és a térbeli memória kialakításában van fontos szerepük. Mivel a tánc fejleszti a térbeli orientációt és a munkamemóriát, és elősegítheti a neurogenezist, a szerzők hipotézise szerint növeli a hippokampusz különböző alrégióinak térfogatát. (Korábbi vizsgálatok szerint a zsonglőrködés tanulása a hippokampusz térfogatának növekedéséhez vezet időseknél.) Módszer Az intervenció 18 hónapig tartott, az MRI méréseket 3 alkalommal végezték el: a vizsgálat indulásakor, 6 hónap múlva, majd a vizsgálat végén. N=52, 63 és 80 éves kor közötti egészséges önkéntes került bevonásra, kizárási kritérium volt az intenzív (>1 óra/hét) fizikai tréning, a kognitív zavar és a depresszió. A vizsgálati csoport folyamatos tanulási helyzeteket teremtő táncórákon vett részt (folyamatosan változó koreográfiák tanulása), a kontrollcsoport állóképesség- és flexibilitás-gyakorlatokat végzett. A tréning az első 6 hónap során mindkét csoportban heti kétszer, ezt követően heti egyszer 90 percig tartott. A posturalis kontrollt a Sensory Organization Test (SOT) révén mérték, ami információt szolgáltat a vesztibuláris, vizuális és szomatoszenzoros rendszernek az egyensúly fenntartásában játszott közreműködésével kapcsolatban. Eredmények és megbeszélés Állatkísérletek arra hívják fel a figyelmet, hogy az aerobik tréning szenzorosan ingergazdag környezettel kombinálva hatékonyabban növeli a hippokampusz térfogatát, mint a fizikai tréning vagy a szenzoros stimuláció önmagában, Rehfeld és munkatársai ezért vizsgálták meg, hogy a szenzorimotorikum és a kognitív rendszer számára egyaránt kihívást jelentő tánctréning nagyobb mértékű hippokampális térfogat-növekedést eredményez-e, mint a klasszikus kardiovaszkuláris fitnessz program. Az eredmények szerint mindkét féle tréning növelte egyes hippokampális területek térfogatát, azonban a tánc a bal oldali hippokampusz több régiójában vezetett szignifikáns mértékű térfogatnövekedéshez (4/5, köztük a GD vs. 3/5 a GD nem), és csak a tánc növelte a jobb oldali hippokampusz térfogatát (subiculum). Állatkísérletek szerint a felnőttkori neurogenezis zömmel a hippokampusz GD régiójában történik, ezért különösen érdekes az eredmény, miszerint csak a táncos csoportban nőtt ennek a régiónak a térfogata. Az egyensúly-teszt szerint is a tánctréning volt eredményesebb, azonban – talán a kis esetszám miatt - nem lehetett korrelációt kimutatni az egyes régiók térfogat-növekedése és az egyensúly-teszt eredményének javulása között. A szerzők összefoglalóan megállapítják: a fizikai tréninggel ellentétben a tánctréning kognitív és szenzomotoros stimulációt is jelent, és a fizikai tréninghez képest nagyobb mértékben növeli a hippokampusz térfogatát, továbbá csak a tánctréning növeli a hippokampusz GD régiójának térfogatát, valamint az egyensúlyozó képességet és a vesztibuláris, vizuális és szenzomotoros integrációt. Az egyensúlyozó képesség romlása az időseknél gyakran vezet a mortalitást és a morbiditást növelő esésekhez, így javítása ebben a generációban kifejezetten hasznos lehet. A szerzők hozzáteszik: longitudinális, randomizált klinikai vizsgálatok szükségesek annak megállapításához, hogy a tánctréning valóban alkalmas-e a neurodegeneratív betegségek, köztük az Alzheimer-kór kockázatának csökkentésére. Eredeti közlemény Frontiers in Human Neuroscience: Dancing or Fitness Sport? The Effects of Two Training Programs on Hippocampal Plasticity and Balance Abilities in Healthy Seniors; Kathrin Rehfeld et al. https://doi.org/10.3389/fnhum.2017.00305 Szemlézte Kovács Bence dr.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Idegtudományok

A drogok hatása az agyra

A kábítószerélvezet valószínűleg a „gondolkodás nélküli cselekvés” veleszületett hajlamához köthető. Legalábbis ezt mutatták ki a kutatók mesterséges stimulánst használó testvérek vizsgálata alapján.

Idegtudományok

A stroke új kezelése

Kutatók egy új terápiás eljárást ismertettek, mellyel csökkenthetőek az agyi infartus okozta károsodások, az elhalt idegek újra növekedhetnek, a kiesett működések helyreállhatnak. Ráadásul az eddigiekkel szemben „a terápia hosszú idővel a stroke után is hatékony” - állítja Gwendolyn Kartje, a cikk első szerzője.

Idegtudományok

A szerotonin nem csak neurotranszmitter

A szerotonin nemcsak ingerületátvivőként működik, hanem a génexpresszió szabályozásában is részt vesz. E felfedezés következtében jobban megérthetjük a normál agyfejlődést, a pszichiátriai és neurodegeneratív betegségeket, és új terápiás módszereket fejleszthetünk ki.

Idegtudományok

Kortikoszteroidkezelés neuritis vestibularisban

A vizsgálat eredménye szerint kevés bizonyíték szól a szteroidok használata mellett akut neuritis vestibularis esetén. A meglévő bizonyítékok alapján a klinikailag fontos kimenetelek és az objektív vestibularis funkciós kimenetelek között nincs szoros kapcsolat: a DHI-skálán mért rokkantságban egy hónap múlva nem volt szignifikáns különbség a placebo és a szteroid között, a kalorikus tesztek ugyanakkor jobb vestibularis funkciót mutattak ugyanebben az időpontban a szteroiddal kezelt betegek körében. Megjegyzendő, hogy a kalorikus teszt a lateralis (horizontális) félkörös ívjárat, így az ezt beidegző nervus vestibularis superior működéséről ad információkat, a neuritis vestibularisban ugyanakkor a nervus vestibularis inferior is érintett lehet, noha ennek izolált érintettsége csupán az esetek 2,3%-ában igazolható.

Idegtudományok

A depresszió szerotoninelméletét nem támasztják alá bizonyítékok

A Molecular Psyhiatry folyóiratban megjelent közlemény szerzői ezért átfogó áttekintésben (umbrella review) néztek utána valamennyi fellelhető bizonyítéknak, és értékelték az általuk felhasznált szisztematikus áttekintések és metaanalízisek minőségét is (az átfogó áttekintések a kutatási kérdés szempontjából releváns, meglévő szisztematikus áttekintéseket és metaanalíziseket vizsgálják, és a rendelkezésre álló bizonyítékok szintézisének egyik legmagasabb szintjét képviselik). A téma teljes körű lefedése érdekében egy nagy esetszámú genetikai vizsgálatot is bevontak az értékelésbe.

Kapcsolódó anyagok

Idegtudományok

Mi történik az agyunkban, amikor meghalunk?

Először rögzítették EEG-vel egy haldokló ember agyhullámait. Az agy az átmenet során és 30 másodpercig a halál után is aktív és koordinált maradt. Az átmenet során az álmodásra, a memória-előhívásra és a meditálásra jellemző EEG-hullámok jelentek meg.

COVID-19

Coronavirusok és CNS-betegségek

A respiratorikus vírusok közül jónéhány neuroinvazív képességgel is bír, és a központi idegrendszerben (CNS) szaporodva a direkt sejtkárosító hatás mellett az arra fogékonyakban autoimmun folyamatokat indíthat be. Mivel jelenleg a neurológiai betegségek nagy része ismeretlen etiológiájú, érdemes megfontolni az opportunisztikus respiratorikus kórokozók szerepét ezek kialakulásában, exacerbációjában.

Idegtudományok

Humán agyi organoidok

A Nature-ben megjelent eredmények azért jelentősek, mert először sikerült létrehozni reprodukálható, a humán cortex-szel konzekvensen megegyező sejttípusokat ugyanolyan struktúrában tartalmazó mini-agyakat. Az eredmény nyomán meg fog újulni a neuropszichiátriai betegségek és az idegrendszerre ható szerek kutatásának módszertana.