Hogyan reprezentálódik az én és a többi személy az agyban?
2022. AUGUSZTUS 16.
2022. AUGUSZTUS 16.
Szöveg nagyítása:
A társas kapcsolatok alapvető szerepet játszanak az egyén jóllétében, azonban az agyi képalkotó vizsgálatok még csak most kezdik feltárni a társas kapcsolatok agyi reprezentációját. Az amerikai kutatók tanulmányukban azt igyekeztek feltárni, hogyan alakul az agyban más személyek reprezentációja annak függvényében, hogy milyen meghatározónak (közelinek) érezzük őket saját identitásunkban.
A 43 vizsgálati személy önmagával és más személyekkel kapcsolatos reflekciós feladatot végzett el fMRI-ben (összesen 16 célszemély volt: saját én/szelf, 5 közeli hozzátartozó, 5 ismerős és 5 híresség). Ez előtt a vizsgálati alanyok beszámoltak arról, milyen közelinek érzik magukhoz az egyes személyeket, és mennyire érzik magukat magányosnak (a kutatók ennek alapján állították össze a célszemélyek listáját). A kutatók fejlett elemzési technikát használva értékelték az alanyok önmagukra és a többi személy nevére adott neuralis válaszait az eddigi tudásunk szerint az önreprezentációval kapcsolatos agyterületen (medialis prefrontális cortex, mPFC) és a teljes agyban. Az mPFC-ben és a szociális agyban az egyes személyek képére adott válaszok a 3 szociális kategória (közeli hozzátartozó, ismerős és híresség) szerinti clusterekbe rendeződtek. Az mPFC univariáns aktivációja, valamint a multivariáns mPFC- és szociális agyi aktiváció én–másik személy közötti hasonlósága a vizsgálati alany másik személlyel kapcsolatos szubjektív közelségérzésével arányosan nőtt. A gyengébb szociális kapcsolatokkal rendelkező (magányosabb) vizsgálati alanyok esetében a szociális agyban módosult az én–másik személy reprezentáció térképe, és az mPFC területén a magányosság az én és más személyek közötti reprezentációs hasonlóság csökkenésével járt együtt.
A vizsgálat részletes bemutatásakor a Journal of Neuroscience-ben megjelent tanulmány szerzői kifejtik: a magányosság érzése bizonyítottan rontja a mentális és a fizikai egészséget egyaránt. Ismert továbbá, hogy az mPFC akkor aktiválódik, amikor az egyén saját magáról gondolkodik, illetve hasonló aktivációs mintát mutat akkor, amikor az egyén közeli személyekre gondol. A témába vágó korábbi vizsgálatok eredményei közül kiemelik a következőt is: amikor az egyén hozzá közelálló személyek arcképét nézi, a multivariáns mPFC-válaszok az úgynevezett eigenvektor-centralitást tükrözik, azaz annak mértékét mutatják, ahogyan a közeli személyek sok kapcsolattal rendelkező más személyekhez kötődnek (ez a népszerűség objektív mércéje). Korábbi vizsgálatokban az is kiderült, hogy a barátok ugyanarra a társas stimulusra hasonló neuralis választ adnak, vagyis elképzelhető, hogy az interperszonális közelség az önreprezentációban is megjelenik. A szerzők célja tehát az volt, hogy kiderítsék: hogyan reprezentálódik a személy és a többi ember közötti szubjektív kapcsolat az mPFC-ben (ha egyáltalán ott reprezentálódik), és hogy a magányosság hogyan módosítja ezt a reprezentációt.
Az fMRI-vizsgálat során az alanyoknak pontozniuk kellett, hogy egy-egy tulajdonságot (pl. barátságos, szórakoztató, lelkes, udvarias) mennyire éreznek jellemzőnek a 16 célszemélyre. Ezt követően pontozniuk kellett, hogy mennyire érzik közel magukat a célszemélyekhez, mennyire érzik hasonlónak magukat a célszemélyekkel, és mennyire ismerik azokat, továbbá ki kellett tölteniük egy magányosságot mérő kérdőívet.
Az így nyert adatok elemzése során először bebizonyosodott, hogy az mPFC aktivációs mintázata valóban reprezentálja a személy és a többi ember közötti szubjektív kapcsolatot, és a teljes agyi mintázat elemzésekor kiderült: a cingularis kéreg posterior része (PCC) is részt vesz a személy és a többi ember közötti szubjektív kapcsolat leképezésében (ennek az agyterületnek az aktivitása is lineárisan nőtt az alany és a másik személy közötti közelséggel és a mintázat is hasonlóan alakult). A szerzők megállapították azt is, hogy az azonos szociális kategóriába tartozóknak hasonló a neuralis reprezentációja, vagyis az mPFC jól szervezett térképet tart fenn a szociális hálónkról, és ehhez hasonló mintázat jelenik meg a PCC-ben is. Minél nagyobb a szubjektív közelségérzés, annál hasonlóbb válaszok keletkeznek az mPFC-ben az én és a másik neve hallatán, azaz, mint a szerzők megjegyzik: igaz lehet az a szociálpszichológiai tézis, hogy a hozzánk közelállókat beépítjük saját önképünkbe. Kiderült: a magányosság megváltoztatja azt az aktivációs mintát, ami az mPFC-ben és a PCC-ben az én és a másik neve hallatán keletkezik: 1., a nagyobb magányossággal együtt az mPFC-ben csökken, míg a PCC-ben nő az aktivitás (függetlenül attól, hogy a másik személy a három közül melyik társas kategóriába tartozik; és 2., ahogy a magányosság nő, a három kategória reprezentációja mind az mPFC-ben, mind a PCC-ben egyre hasonlóbbá válik egymáshoz. Különösen figyelemre méltó, hogy a középső kategóriába tartozók, azaz az ismerősök reprezentációja a magányosság növekedésével szinte azonossá vált az mPFC-ben. A magányosság tehát elhalványítja a társas kategóriák közötti és az azokon belüli különbségeket.
Összefoglalójukban a szerzők kifejtik: az interperszonális közelség az én és a másik agyi reprezentációjának növekvő átfedésével jár együtt, ami igazolja azt a szociálpszichológiai tézist, hogy az én/szelf interperszonális természetű, és csak a többiekkel való kapcsolati háló kontextusában definiálható, azaz hogy az én/szelf minden kapcsolatban más és más: minden kapcsolatban az adott kapcsolatra jellemző relációs szelf működik, a magányosok önreprezentációja azonban lekapcsolódik a környezetről, és a magányosok kevésbé bírnak különbséget tenni a szelf és a többiek között.
Szemlézte:
Kazai Anita dr.
Eredeti közlemény:
Courtney, A. L., & Meyer, M. L. (2020). Self-other representation in the social brain reflects social connection. Journal of Neuroscience, 40(29), 5616-5627.
Idegtudományok
A kábítószerélvezet valószínűleg a „gondolkodás nélküli cselekvés” veleszületett hajlamához köthető. Legalábbis ezt mutatták ki a kutatók mesterséges stimulánst használó testvérek vizsgálata alapján.
Idegtudományok
Kutatók egy új terápiás eljárást ismertettek, mellyel csökkenthetőek az agyi infartus okozta károsodások, az elhalt idegek újra növekedhetnek, a kiesett működések helyreállhatnak. Ráadásul az eddigiekkel szemben „a terápia hosszú idővel a stroke után is hatékony” - állítja Gwendolyn Kartje, a cikk első szerzője.
Idegtudományok
A szerotonin nemcsak ingerületátvivőként működik, hanem a génexpresszió szabályozásában is részt vesz. E felfedezés következtében jobban megérthetjük a normál agyfejlődést, a pszichiátriai és neurodegeneratív betegségeket, és új terápiás módszereket fejleszthetünk ki.
Idegtudományok
A vizsgálat eredménye szerint kevés bizonyíték szól a szteroidok használata mellett akut neuritis vestibularis esetén. A meglévő bizonyítékok alapján a klinikailag fontos kimenetelek és az objektív vestibularis funkciós kimenetelek között nincs szoros kapcsolat: a DHI-skálán mért rokkantságban egy hónap múlva nem volt szignifikáns különbség a placebo és a szteroid között, a kalorikus tesztek ugyanakkor jobb vestibularis funkciót mutattak ugyanebben az időpontban a szteroiddal kezelt betegek körében. Megjegyzendő, hogy a kalorikus teszt a lateralis (horizontális) félkörös ívjárat, így az ezt beidegző nervus vestibularis superior működéséről ad információkat, a neuritis vestibularisban ugyanakkor a nervus vestibularis inferior is érintett lehet, noha ennek izolált érintettsége csupán az esetek 2,3%-ában igazolható.
A Molecular Psyhiatry folyóiratban megjelent közlemény szerzői ezért átfogó áttekintésben (umbrella review) néztek utána valamennyi fellelhető bizonyítéknak, és értékelték az általuk felhasznált szisztematikus áttekintések és metaanalízisek minőségét is (az átfogó áttekintések a kutatási kérdés szempontjából releváns, meglévő szisztematikus áttekintéseket és metaanalíziseket vizsgálják, és a rendelkezésre álló bizonyítékok szintézisének egyik legmagasabb szintjét képviselik). A téma teljes körű lefedése érdekében egy nagy esetszámú genetikai vizsgálatot is bevontak az értékelésbe.
A különböző feladatok elvégzéséért felelős agyterületek feltérképezése a területek nagy átfedése miatt nemcsak lehetetlen, de ezt célul tűzni félrevezető is egyben, nyilatkozta a lapnak Lisa Feldman Barrett, a Northeastern University pszichológusa. A tudósok az elmúlt száz évben eredménytelenül keresték a mentális kategóriák: a gondolkodás, az érzékelés, a döntéshozatal, az emlékezés, a mozgás és a többi mindennapos élmény hátterében álló agyterületek közötti határokat, folytatja Barrett, és hozzáteszi: számos közelmúltban megjelent neurológiai vizsgálat is azt bizonyítja, hogy ezek a mentális életet leíró kategóriák nem segítenek annak megértésében, hogyan strukturálódik és hogyan dolgozik az agy. Hibás az az elképzelés, hogy erős párhuzam van az idegkutatók által használt mentális kategóriák és a mentális események neuralis implementációja között, hangsúlyozza a pszichológus.
Hírvilág
Hogyan befolyásolhatják a kognitív idegtudomány legújabb eredményei a jogrendszert?
Több mint egy éve indították útjára az interneten és különböző fórumokon azt a figyelmeztető hírt, hogy az étkezésre szánt konyhasó kálium-kloriddal kevert, dúsított, sőt akár 100%-ban csak azt tartalmazza. A hírközlő(k) és/vagy annak terjesztői még azt is kihangsúlyozták, összeesküvés elméletekhez illően, hogy ennek következtében a magyar lakosság tudtán és akaratán kívül nátriumszegény diétára van „fogva”. Még azt is megkockáztatták, hogy szerintük egy gyalázatos biológiai népirtásról van szó, hiszen csökken az „egészséges NaCl” bevitel és nő a szervezet számára igen „ártalmas KCl” fogyasztása. Ezáltal -írták embertársaik megsegítésére- számtalan betegségnek lehetünk áldozatai, sőt a krónikus bajainkból éppen ezért nem tudunk meggyógyulni (nemzőképtelenség, allergia, vesebetegség, magas vérnyomás).
1.
2.
3.
4.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
A rosszindulatú daganatok fenotípusának plaszticitása és az immunogén mimikri3.
Klinikai Onkológia
A szarkopénia mérése komputertomográfiával és jelentősége az onkológiai betegeknél4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás