Idegtudományok

Klinikai döntéshozatal MOG antitest-asszociált betegségben

2021. NOVEMBER 11.

Szöveg nagyítása:

-
+

A szenzitív és specifikus sejtalapú esszék kifejlesztésével a humán myelin-oligodendrocyta glikoprotein (MOG) ellenes IgG-antitestek kimutatása lehetővé tette az anti-MOG antitest-asszociált betegség (anti-MOG antibody-associated disease, MOGAD) és az egyéb demyelinisatiós betegségek elkülönítését. A MOGAD, az aquaporin-4-asszociált neuromyelitis optica spektrum betegség (AQP4-NMOSD) és a sclerosis multiplex (SM) megkülönböztetését a betegségek különböző kórélettani háttere, klinikuma, terápiás és prognosztikus következményei egyaránt indokolják. Marignier és munkatársai a The Lancet Neurology-ben megjelent cikkükben a MOGAD immunológiai, patológiai hátterét, klinikai spektrumát, valamint a kezelését tárgyalják. A MOGAD fenotípusos spektrumát nemzetközi kohorszvizsgálatok megbízhatóan reprodukálták: az anti-MOG antitestekkel asszociált klasszikus formái magukban foglalják az akut disszeminált encephalomyelitist (ADEM) gyermekekben és a minden korcsoportot érintő opticus neuritist és myelitist. A MOGAD a gyermekeket érintő leggyakoribb neuroinflammatorikus betegség, de ezen túl bármely korcsoportot, nemet és etnikumot érintheti érdemi gyakoriságbeli különbség nélkül. Ezzel szemben az AQP4-NMOSD gyermekekben ritka és gyakoribb az afrokaribi térség etnikumai között. Egyelőre nem ismert, hogy gyermekekben a betegség miért ADEM és később miért inkább opticus neuritis vagy myelitis képében jelentkezik. A MOGAD a fehérállományon kívül a szürkeállományt is érintheti, corticalis laesiókról több esetben is beszámoltak olyan ADEM-es betegekben, akik görcsrohammal vagy encephalitis tüneteivel jelentkeztek. Radiológiailag a betegséget opticus neuritis esetén a nervus opticus elülső szegmentumainak érintettsége, papillaoedema kíséri, a myelitis pedig gyakran érinti a conus medullarist, illetve a gerincvelő centrális szürkeállományát. A gyermekkori ADEM-et leszámítva az agyi MR-vizsgálat gyakran nem mutat eltérést MOGAD-ban, noha néhány felnőtt esetében nagy, rosszul körülírt fehérállományi laesiók találhatók encephalopathia hiányában is. A klinikum elengedhetetlenül fontos a MOGAD diagnosztikájában, hiszen alacsony preteszt-probabilitás esetén a sclerosis multiplexes betegek közül nagy számban fals pozitív eredményekhez vezetnek a sejt alapú esszék relatíve magas specificitásuk ellenére. Magas preteszt-probabilitás mellett, beleértve az ADEM-et, opticus neuritist, myelitist és a sclerosis multiplexszel nem kompatibilis agyi MR-vizsgálatot, a fals pozitív eredmények száma jelentősen csökken, ugyanakkor fontos megtalálni az egyensúlyt, hogy a ritka fenotípussal jelentkező betegek se legyenek félrediagnosztizálva. A fals pozitivitás a fixált sejt alapú esszék esetében valószínűleg magasabb, mint az élő sejt alapú teszteknél, ez utóbbiak hozzáférhetősége azonban számos országban korlátozott. Ezek a megfigyelések kiemelik egy konszenzusos diagnosztikus kritériumrendszer kidolgozásának fontosságát, mely a kevésbé típusos formák, mint amelyek például agytörzsi vagy cerebellaris demyelinisatióval járnak, diagnosztikus kihívásainak is megfelel. A szerzők kiemelik, hogy a MOGAD terápiáját illetően magas minőségű adat egyelőre igen csekély mértékben hozzáférhető. A MOGAD nem a sclerosis multiplex alformája, így a sclerosis multiplex kezelésében alkalmazott terápiák a betegségben hatástalanok lehetnek, sőt akár ronthatják is a kimenetelt. A kezelési stratégiák hasonlítanak az AQP4-NMOSD kezelésében alkalmazottakhoz, azonban a MOGAD-ban észlelt alacsonyabb relapszusráta miatt a betegségben csak a második klinikai eseményt követően érdemes fenntartó immunszuppresszív kezelés indítása. Az akut romlást követő szteroidhasználatban szintén fontos eltérések vannak: SM-ben a betegeknél a szteroid-lökésterápiát követően a szteroidhasználat nem javasolt, ezzel szemben autoimmun encephalitisben és AQP4-NMOSD-ben az orális szteroidhasználat a fenntartó immunszuppresszív kezelés hatásosságának eléréséig szükséges. A szerzők MOGAD-ban, mely szintén egy szteroidra reagáló kórkép, óvatos szteroidmegvonást javasolnak az akut eseményt követően. Fenntartó immunszuppresszió céljából az intravénás immunglobulin (IVIG) ígéretesnek tűnik, de további vizsgálatokra van szükség ennek bizonyításához. AQP4-NMOSD-ben igazolódott, hogy a B-sejteket, az Il-6-ot, illetve a komplementrendszert célzó immunterápiák hatékonyak a relapszusráta csökkentésében. Ezeknek a gyógyszereknek a MOGAD-ban mérhető hatékonyságának tisztázására szintén további vizsgálatokra lenne szükség. Szemlézte: Cséke Balázs dr. Eredeti közlemény: Marignier R, Hacohen Y, Cobo-Calvo A, et al. Myelin-oligodendrocyte glycoprotein antibody-associated disease [published correction appears in Lancet Neurol 2021 Oct;20(10):e6]. Lancet Neurol 2021;20(9):762-772.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Idegtudományok

A drogok hatása az agyra

A kábítószerélvezet valószínűleg a „gondolkodás nélküli cselekvés” veleszületett hajlamához köthető. Legalábbis ezt mutatták ki a kutatók mesterséges stimulánst használó testvérek vizsgálata alapján.

Idegtudományok

A stroke új kezelése

Kutatók egy új terápiás eljárást ismertettek, mellyel csökkenthetőek az agyi infartus okozta károsodások, az elhalt idegek újra növekedhetnek, a kiesett működések helyreállhatnak. Ráadásul az eddigiekkel szemben „a terápia hosszú idővel a stroke után is hatékony” - állítja Gwendolyn Kartje, a cikk első szerzője.

Idegtudományok

A szerotonin nem csak neurotranszmitter

A szerotonin nemcsak ingerületátvivőként működik, hanem a génexpresszió szabályozásában is részt vesz. E felfedezés következtében jobban megérthetjük a normál agyfejlődést, a pszichiátriai és neurodegeneratív betegségeket, és új terápiás módszereket fejleszthetünk ki.

Idegtudományok

Kortikoszteroidkezelés neuritis vestibularisban

A vizsgálat eredménye szerint kevés bizonyíték szól a szteroidok használata mellett akut neuritis vestibularis esetén. A meglévő bizonyítékok alapján a klinikailag fontos kimenetelek és az objektív vestibularis funkciós kimenetelek között nincs szoros kapcsolat: a DHI-skálán mért rokkantságban egy hónap múlva nem volt szignifikáns különbség a placebo és a szteroid között, a kalorikus tesztek ugyanakkor jobb vestibularis funkciót mutattak ugyanebben az időpontban a szteroiddal kezelt betegek körében. Megjegyzendő, hogy a kalorikus teszt a lateralis (horizontális) félkörös ívjárat, így az ezt beidegző nervus vestibularis superior működéséről ad információkat, a neuritis vestibularisban ugyanakkor a nervus vestibularis inferior is érintett lehet, noha ennek izolált érintettsége csupán az esetek 2,3%-ában igazolható.

Idegtudományok

A depresszió szerotoninelméletét nem támasztják alá bizonyítékok

A Molecular Psyhiatry folyóiratban megjelent közlemény szerzői ezért átfogó áttekintésben (umbrella review) néztek utána valamennyi fellelhető bizonyítéknak, és értékelték az általuk felhasznált szisztematikus áttekintések és metaanalízisek minőségét is (az átfogó áttekintések a kutatási kérdés szempontjából releváns, meglévő szisztematikus áttekintéseket és metaanalíziseket vizsgálják, és a rendelkezésre álló bizonyítékok szintézisének egyik legmagasabb szintjét képviselik). A téma teljes körű lefedése érdekében egy nagy esetszámú genetikai vizsgálatot is bevontak az értékelésbe.

Kapcsolódó anyagok

Gondolat

Nincsenek csodák - SM-ben sem

A sclerosis multiplex progresszív formája nem mutat összefüggést a cerebrospinalis vénás rendszer elégtelenségével

Idegtudományok

Centrális vénajel a sclerosis multiplex képalkotó diagnosztikájában

A sclerosis multiplex (SM) diagnosztikáját jelentősen megnehezíti, hogy számos kórkép, mint például a migrén, bizonyos vascularis eltérések és egyéb gyulladásos megbetegedések, az SM-hez hasonló képet mutat. Az SM diagnosztikájában használt McDonald-kritériumrendszer az egyértelműen demyelinisatióra utaló esemény megléte esetén jól működik, ugyanakkor az atípusos, nonspecifikus vagy tünetmentes betegekben hibás SM-diagnózishoz vezethet, főleg, ha az MR-képanyag olyan eltéréseket mutat, melyek ismeretlen jelentőséggel bírnak. A centrális vénajel megfelelő határértékek megválasztása esetén magas specificitással bír az SM és az SM-utánzó kórképek differenciálásánál. A T2*-súlyozott szekvenciák alkalmazása tovább növelheti a jel szenzitivitását is.

Idegtudományok

Az Epstein–Barr-vírus és a sclerosis multiplex

Régi feltételezés, hogy az Epstein–Barr-vírussal (EBV) történő megfertőződés indítja el a sclerosis multiplexet (SM) eredményező kórfolyamatot. Korábbi vizsgálatok az SM-es betegek 99,5%-ában emelkedett EBV-ellenes antitestszinteket mutattak ki, mely magasabb az egészséges populációban mért 94%-os értékhez képest. Egy mostanában publikált eredmény több mint 10 millió, az USA hadseregében 1993 és 2013 között szolgáló katonákból álló kohorszba tartozó 801 SM-es beteget vizsgált. A 801 beteg közül 35 kezdetben EBV-szeronegatív volt, az SM kezdete előtt közülük 34 beteg szeropozitívvá vált. A 801 SM-es beteg közül mindössze egy beteg volt EBV-szeronegatív az SM kezdetekor, mely meggyőző érv amellett, hogy az EBV valóban képes lehet elindítani az SM-hez vezető folyamatot.

Idegtudományok

A betegségmódosító terápiák és a Covid-súlyosság összefüggései SM-ben

Fiatal felnőttek körében sclerosis multiplex (SM) miatt alakul ki leggyakrabban neurológiai rendellenesség, az autoimmun kórkép világszerte 2,3 millió embert érint. Az SM-betegek 70%-át kezelik betegségmódosító terápiával (disease-modifying therapy, DMT), ami mellékhatásként növeli a fertőzések valószínűségét. A SARS-CoV-2-járvány idején alapvető közegészségügyi kérdés, hogy a betegségmódosító terápiával kezelt SM-betegek milyen eséllyel szenvednek el súlyos Covid-19-betegséget.

Hírvilág

Izolált radiológiai szindróma – A sclerosis multiplex korai stádiuma?

A koponya-MR-vizsgálat során mellékleletként felfedezett fehérállományi eltéréseket mutató betegek közül sokan később sclerosis multiplex tüneteit mutatták.