Az idegi képalkotó technikák közelmúltbeli fejlődése lehetővé tette az álmok fenomenológiai sajátságainak az ismert agyi aktivációs mintázatokhoz illesztését, az álmodás és az álmokra való visszaemlékezés EEG-markereinek azonosítását, sőt az álmodás és az álomtartalmak előrejelzését is.

Az álombeszámolók megbízható kutatási eszközök, és az álmodás alatt egyes agyi régiók az alvásszakaszoktól függetlenül, lokálisan és következetesen aktiválódnak, fejti ki a Lancet Neurology összefoglaló tanulmánya. Az ugyanazon akció (azaz a végrehajtott vs. álmodott cselekvés, tapasztalat) során az ébrenlét és az alvás alatt aktiválódó agyterületek közötti hasonlóságok és különbségek arra utalnak, hogy ugyanazok a neurális hálózatok szolgálnak alapul mindkét tudatállapotban megélt élmények és végrehajtott cselekedetek számára. Talán egyetlen kivétellel a bazális ganglionok működése a REM-alvászavaros Parkinson-kórosok álombeli mozgása során.

Az álomkutatás a közelmúltban kibővült a tudatos álmodók és azon neurológiai betegek álmainak vizsgálatával, akik esetében képlékenyebb az ébrenlét és az alvás közötti határ, ami a képalkotó technikák mellett tovább segíti az álomtartalmak tudományos megközelítését. A mozgással kísért parasomniák (alvászavarok), azaz a REM-alvászavar, az alvajárás és az alvás közbeni beszéd, valamint a tudatos álmodás vizsgálata révén olyan modelleket állíthatunk fel, amik segítenek az álmodás közbeni motoros, kognitív, szenzoros és emocionális folyamatok megértésében. Az álomkutatás, mivel segít annak megértésében, hogy az agy hogyan hoz létre külső ingerek nélkül, önmagában percepciókat és elképzeléseket, segít a neuropszichiátriai betegek által gyakran tapasztalt hallucinációk és delúziók jobb megértésében is. A neurológiai betegek tudatos álmainak és parasomniáinak az álmodási folyamat jobb megértése mellett diagnosztikai értéke is van, sőt az álomtudomány a neurológiai és az alvászavaros betegek kezelésében is segítséget nyújt, hangsúlyozza a svájci, finn, svéd és francia koprodukcióban készült áttekintés.

Egészségesek álmai

Az álmok funkciójával kapcsolatban (ahogy egyébként az alvás funkciójával kapcsolatban is) a tudomány egyelőre csak teóriákkal rendelkezik: jelentés és jelentőség nélküli epifenomén?, negatív érzelmek deszenzitizációja?, memóriakonszolidáció?, fenyegető helyzetek és szociális kihívások szimulációja?, játék?, genetikus individuáció újraprogramozása?

Populációs vizsgálatok szerint otthon alvók átlagosan heti egy álmukra emlékeznek. A nyílt személyiségűek és a nők gyakrabban emlékeznek az álmaikra, a neurotikusak gyakrabban emlékeznek a rémálmaikra. Az álmokra való emlékezés csúcsa a fiatal felnőttkorban van, majd idősödve hanyatlik. A nők kevesebb fizikai agressziós és kevesebb szexuális álomtartalomról számolnak be, de több verbális agresszióról. Serdülőkortól kezdve mindkét nemben csökken az agressziós álomtartalom, míg idősödve nők körében csökken, férfiak körében nő a barátságos interakciók száma. A férfiak hosszabban beszélnek álmukban; a leggyakoribb érthető szó, amit álmukban beszélők mondanak: nem/no.

Ikerkutatások szerint a rémálmoknak jelentős genetikai meghatározottsága van. Számos gyógyszer befolyásolja az álmokat: a kolinerg és dopaminerg szerek segítik az élénkebb és tudatosabb álmok létrejöttét, az antidepresszánosok csökkentik az álmokra való emlékezést, a β-blokkolók rémálmokat generálnak, az α-blokkolók enyhítik a poszttraumatikus rémálmokat.

Bár a REM-alvás egy kisebb részében nincs álmodás, a NREM-alvásnak legalább a felében van. A REM-álmokkal összehasonlítva, a NREM-álmok rövidebbek, kevésbé álomszerűek, kevésbé élénkek, kevésbé bizarrak, kevésbé érzelmiek, viszont gondolatibbak, jobban befolyásolhatók akaratlagosan és jobban összefüggnek az aktuális problémákkal. NREM-álomban beszélők leggyakrabban káromkodnak, REM-álomban beszélők leggyakrabban offenzív nyelvet használnak.
Az ébrenléttel összehasonlítva, a REM-alvás során nagyobb a limbicus és paralimbicus agyterületek, és kisebb a frontoparietalis asszociatív hálózatok aktivitása és vérellátása. Posterior agyi régiók fMRI-aktivitása révén két vizsgálatnak is sikerült az álomtartalom dekódolása (arcok, térbeli elhelyezkedés, mozgás, beszédhallás); posterior agyi régiók sérülése esetén megszűnhet az álmodás.

A felnőttek 26–77%-a él át tudatos álmodást életében legalább egyszer; a gyakran tudatos álmodók belátással kapcsolatba hozható agyterületei ébren is aktívabbak. A frontális lebeny 25–40 Hz-es transcranialis stimulációja elősegíti a tudatos álmodást.


Betegek álmai

Eddig leggyakrabban az izolált REM-alvászavarosok, a szenzoros és a motoros zavarban szenvedők, a Parkinson-kórosok, a narcolepsiások, az arousal-zavarosok, az alvási apnoésok és az insomniások álmait vizsgálták.

A híd és a nyúltvelő aktivitása gátolja, hogy normál-REM-álom során végrehajtsuk az álommozgást, ezen területek zavara, neuronjainak pusztulása álombeli mozgással, grimaszolással, vokalizációval jár együtt, és gyakran vezet (Lewy-testes) parkinsonizmushoz vagy dementiához. Az izolált REM-alvászavar és az enyhe egyéb tünetekkel (hyposmia, székrekedés) járó REM alatti mozgás a neurodegeneratív betegségek előrejelzője lehet. A REM-alvászavar olyan gyakori a Lewy-testes dementiában szenvedőknél, hogy segíthet az Alzheimer-kórtól való elkülönítésben.

A Parkinson-kórosok gyakran szenvednek alvászavarban (insomnia, súlyos napközbeni álmosság), és gyakori, hogy (rém)álmaik közben mozognak (mozgásuk ilyenkor nem parkinsonos!). Harmaduk élénk álmokról és gyakori rémálmokról számol be, különösen dopaminerg terápia indításakor.

A NREM-alvászavarok (arousal-zavarok, speciális rémálmok) szintén járhatnak mozgással, ilyen pl. az alvajárás is.

Az egészségesekkel összehasonlítva a narcolepsiában szenvedők álmai is élénkebbek, több negatív és intenzív érzést tartalmaznak, gyakoribb körükben a tudatos álmodás, a rémálom és a visszatérő álom, valamint az alvásparalízis. A tudatos álmodás összefüggésben áll a kreativitással, és a narcolepsiások valóban kreatívabbak is, mint az egészségesek.

A születésüktől fogva paraplegek álmukban tudnak járni, harmaduk futni, táncolni, úszni, biciklizni, síelni is szokott. Ennek során tükörneuronjaik aktívak. Az amputáltak álmukban egészségesek, és álmodás során a fantomfájdalom is megszűnik.

A legtöbb süket és vak hall, illetve lát álmában, bár ilyen típusú álomtartalmaik a sérülés időtartamával csökkennek; az álomban nincsenek tudatában sérülésüknek, egészségesnek élik meg magukat.

Szemlézte:
Kazai Anita dr.

Eredeti közlemény:
Siclari F, Valli K, Arnulf I. Dreams and nightmares in healthy adults and in patients with sleep and neurological disorders. The Lancet Neurology 2020 Oct 1;19(10):849-59.