Pitvarfibrilláló betegekben, akik túléltek egy antikoagulációval asszociált intracerebralis vérzést, visszatérő kérdés, hogy hosszú távon érdemes-e újrakezdeni az antikoagulációt stroke- és szisztémás thromboembolisatio-prevenciós célzatból. Sokáig a betegek csak egy töredék részében folytatták az antikoagulációt és akkor is csak sok hónappal a vérzéses eseményt követően. Újabb, megfigyeléses vizsgálatok amellett érveltek, hogy a pitvarfibrilláló betegekben az antikoaguláció folytatása alacsonyabb mortalitási kockázatot jelent, valamint jobb funkcionális kimenetelt eredményez, mint az antikoaguláció elhagyása. Ezek az összefüggések attól függetlenül fennálltak, hogy a vérzés lobaris vagy nem lobaris volt. Emellett az ischaemiás stroke kockázata intracerebralis vérzést követően hasonlóan magas lehet, mint a rekurrens vérzésé. Két obszervációs vizsgálatokat összefoglaló metaanalízisben az antikoagulációt folytató betegek ischaemiás stroke-kockázata alacsonyabb, míg a vérzéses kockázata ugyanolyan magas volt, mint a nem antikoagulált betegekben. Ezekben a vizsgálatokban ugyanakkor a legtöbb beteg K-vitamin-antagonista kezelésben (VKA) részesült. A direkt orális antikoagulánsok (DOAC-ok) alacsonyabb vérzéses kockázatot mutatnak a VKA-knál mind primer, mint TIA-t vagy ischaemiás stroke-ot követő szekunder prevencióban pitvarfibrilláló betegekben, ezért a DOAC-ok egy biztonságosabb alternatívát jelenthetnek a VKA-knál intracerebralis vérzést követő antikoaguláció tekintetében. Az APACHE-AF vizsgálat egy prospektív, randomizált, open-label, fázis 2, maszkolt végpont-értékelésű vizsgálat volt, melyet Schreuder és munkatársai folytattak le 16 hollandiai kórházban, eredményeiket pedig a Lancet Neurology-ban közölték. A beválaszott betegek olyan intracerebralis vérzést túlélő pitvarfibrilláló betegek voltak, akik a vérzés időpontjában antikoaguláns terápiában részesültek, a beválasztás pedig a vérzéstől számított 7–90 napig történt meg. A betegek CHA2DS2-VASc pontszáma legalább 2 volt, funkcionális státuszuk az mRS-skálán 4 vagy annál kisebb. A betegeket 1:1 arányban randomizálták orális apixaban (2 × 5 mg vagy csökkentett, 2 × 2,5 mg dózisban) vagy nem antikoagulálandó karra (orális thrombocytaaggregáció-gátló [TAG] kezelésről a kezelőorvos dönthetett). Az elsődleges végpont az összetett nem fatális stroke vagy vascularis halálozás kimenetel volt. A vizsgálatban 101 beteg szerepelt, a medián életkor 78 év volt, a betegek 54%-a volt férfi, 46%-a nő, 50-en részesültek apixabanterápiában, 51 beteget pedig nem antikoaguláltak (közülük 26-an kaptak TAG-ot). A követési időszak medián 1,9 évig tartott (legalábbb 6 hónapig), ez alatt az antikoagulált karon 13-an (26%) érték el az elsődleges végpontot, míg a nem antikoagulált karon 12-en (24%), az eltérés nem volt szignifikáns. Súlyos szövődmény (mely nem felelt meg végponteseménynek) az antikoaguláltak 58, míg a nem antikoaguláltak 57%-ában volt. Azok a pitvarfibrilláló betegek, akik intracerebralis vérzésen estek át, magas éves nem fatális stroke vagy vascularis halálozás rizikóval bírnak, függetlenül attól, hogy apixabanterápiában részesülnek vagy nincsenek antikoagulálva. A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy nagyobb randomizált, kontrollált vizsgálatokra van szükség, ahol meghatározhatók lennének azok a betegcsoportok, ahol az antikoaguláció újrakezdése előnyökkel vagy éppen veszélyekkel járna. Ugyan a vizsgálat nem mutat egyértelmű iránymutatást abból a szempontból, hogy érdemes-e az antikoaguláció folytatása, felhívja a figyelmet arra, hogy a korábbi megfigyeléses vizsgálatok eredményei nem általánosíthatóak. Szemlézte: Cséke Balázs dr. Eredeti közlemény: Schreuder FHBM, van Nieuwenhuizen KM, Hofmeijer J, et al. Apixaban versus no anticoagulation after anticoagulation-associated intracerebral haemorrhage in patients with atrial fibrillation in the Netherlands (APACHE-AF): a randomised, open-label, phase 2 trial. Lancet Neurol. 2021;20(11):907-916.