Az akut leukaemia gyakrabban jár együtt vérzéssel, mint vénás thromboemboliával (VTE). A leukaemiás blastok azonban képesek prokoaguláns mikrorészecskék felszabadítására és thrombogen citokinek termelésének a kiváltására, a leukaemiás betegek pedig ki lehetnek téve a VTE más kockázati tényezőinek, amilyen a kemoterápia vagy a centrális vénás katéter bevezetése. Amerikai szerzők most a kaliforniai daganatos betegek nyilvántartása és a beteg-hazabocsátási nyilvántartás alapján mérték fel a VTE incidenciáját akut myelogen leukaemia (AML) vagy akut lymphoblastos leukaemia (ALL) diagnózisát kapott betegek csoportjában 1993 és 1999 között (mielőtt gyakorlattá vált volna a VTE ambuláns kezelése kis molekulatömegű heparinnal). A VTE kétéves kumulatív incidenciája 5,2%-nak adódott az 5394, AML-ben szenvedő beteg és 4,5%-nak a 2484, ALL-ben szenvedő beteg csoportjában, ez az arány hasonló, mint a vastagbél, a vese és a nyelőcső rákjában szenvedő betegek körében. A legtöbb esemény a betegség diagnosztizálását követő három hónapon belül lépett fel. A centrális vénás katéter behelyezése szoros összefüggésben állt a felső végtag mélyvénás thrombosisával. Az AML-ben szenvedő betegek csoportjában a női nem összefüggésben állt a vénás thromboembolia nagyobb kockázatával, az ázsiai származás viszont kisebb kockázattal járt. Mivel az adatokat a kórházi kórlapokon vagy a halotti bizonyítványon szereplő kódokból nyerték, alulbecsülhették a VTE incidenciáját, mert ezt a szövődményt gyakran nem ismerik fel. De az is lehet, hogy éppen túlbecsülték, mert gyakran jegyeznek fel tüdőemboliát halálokként objektív bizonyíték nélkül. Még így is azonban korrektnek tűnik a következtetés, hogy akut leukaemiában ugyanolyan gyakori a VTE, mint szolid tumorokban, és az orvosokat biztatni kell arra, hogy vezessenek be intézkedéseket az akut leukaemiás betegek esetében a VTE felismerésére és megelőzésére. Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Kern Dávid Forrás: Blood 2009 Apr 23; 113:3911.