A „Szervezeti hatékonyság fejlesztése az egészségügyi ellátórendszerben – Területi együttműködések kialakítása” című TÁMOP pályázat eddigi eredményeiről és várható hatásairól számoltak be a szakemberek egy korábbi konferencián az egészségügyért felelős államtitkárságon. A projekt célja többek között a lakóhely közeli egészségszolgáltatás megvalósítása, a területi hatékonyság fejlesztése, ezért erősítheti az alapellátás és a betegek kapcsolatát is. Az egészségügyért felelős államtitkárság „Egészséges Magyarország” címet viselő ágazati stratégiája a népegészségügyet állítja a fókuszba, amelynek megvalósításában nagy szerep juthat a TÁMOP projektnek – mondta Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár, hozzátéve, a program összecseng a szakpolitika terveivel, és éppen úgy annak megvalósulását szolgálja, mint az alapellátás megerősítése. A TÁMOP 6.2. B megújítja az egészségügyi szolgáltatások rendszerét, ezen belül is a közösségi szintű egészségszervezésre helyezve a hangsúlyt, így javítva az ellátások hatékonyságát. Csökkentve a területi ellátási egyenlőtlenségeket, széles körben hozzáférhető, jó minőségű lakóhely közeli egészségszolgáltatást teremt. A háziorvos nem lehet magányos harcos A nemzetközi trendek az egészségmegőrzés, míg mi magyarok még mindig a betegség szempontjából határozzuk meg az egészség fogalmát – mondta dr. Szolyák Tamás, a TÁMOP projekt szakmai vezetője. A program azoknak az elvárásoknak a rendszerszintű összehangolását végzi, amelyeket az állam és az állampolgár fogalmaz meg az ellátórendszerrel szemben. Így leginkább a közösséghez közeli ellátási formákra, azon belül leghangsúlyosabban az alapellátásra hat. Olyan kísérleti jelleggel futó programok megvalósításában segít, mint például a népegészségügyi fókuszú Alapellátás-fejlesztési Modellprogram, amely svájci projekt néven az észak- és kelet magyarországi régióban kísérleti jelleggel működik, lakóhely közeli szolgáltatást nyújtva. Nem feltétlenül kell mindenütt svájci projektnek működnie a szakember szerint, de az ehhez hasonló modellek összehangolásával elérhető, hogy mind a szolgáltató, mind a „fogyasztó”, azaz a beteg elégedett legyen az ellátással. A közösségi egészségszervezés mind a kapacitásokat, mind a finanszírozást a területen élők szükségletei szerint tervezi, a TÁMOP projekt ehhez szolgáltatási térképeket és az irányelveket is ad. Az új szemléletmód a páciensre összpontosít, azonban őt magát is tevékeny részesévé teszi saját egészségi állapotának megőrzésében. A TÁMOP 6.2. B más, hasonlóan innovatív elemeit már a megvalósítás fázisában tesztelik a gyakorlatban, a pilotba kétezer, az alapellátásban dolgozó szakembert vonnak be, ennek eredményeként a módszertani fejlesztéseket követően finanszírozási javaslatokat is letesznek a döntéshozók asztalára. Szolyák Tamás hangsúlyozta, az eddig megszokott háziorvosi szerepeknek is változniuk kell, mert a hatékony lakóhely közeli egészség szolgáltatás csak team munkában képzelhető el, ahol a háziorvos már nem „univerzális és multifunkcionális lovag”, aki egyedül küzd a betegeiért, hanem a vele dolgozó csapat munkáját koordináló szakember, aki ezen túl az orvosi gyógyító munkára koncentrál. De hol a stratéágia? Szakmaiatlan az egészségügyért felelős államtitkárság „Egészséges Magyarországért” elnevezésű stratégiája, amely nem csak ágazati, de népegészségügyi programnak is kevés. Erről már dr. Ádány Róza, a Debreceni Egyetem Társadalomtudományi és Egészségtudományi Oktatási Központ és Megelőző Orvostani Intézetének igazgatója beszélt a konferencián. Elsőként egy új, tudományosan megalapozott evidenciákra és megfelelő adatokra épülő népegészségügyi stratégia kidolgozását sürgette, hiszen az „Egészség évtizede” népegészségügyi program tavaly lejárt, a döntéshozó pedig elmulasztotta annak pótlását. Nem felszólítani, hanem felkészíteni kell az állampolgárokat arra, hogy képesek legyenek részt venni a stratégia megvalósításában – folytatta a professzor asszony, aki azonban úgy vélte, az oktatási rendszerben nyoma sincs annak, hogy a döntéshozó erre törekedne. Mint mondta, nem kell elvetni minden ötletet, ami nyugatról érkezik, a megalapozatlan, interszektorális politikai programok azonban bukásra vannak ítélve. Bár a halálozási mutatók a kilencvenes évek elején kezdődött epidemiológiai krízis után – a rákos megbetegedésekre visszavezethető okokon kívül – sokat javultak, ám a változás mértéke elmarad az európai átlagtól. Ehhez viszonyítva a magyaroknak három– ötször nagyobb az esélye arra, hogy a 65 éves koruk előtt halnak meg szív- és érrendszeri, daganatos, vagy emésztőrendszeri okok miatt, ami első sorban az egészségtelen életmódra vezethető vissza. Az ország gazdasági teljesítőképessége, de még az egészségügy meglehetősen alacsony GDP-arányos részesedése sem indokolja a rossz halálozási mutatókat, és a születéskor várható egészségben töltött életévek alacsony számát. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya 2015-03-16