Megújult az inkontinencia irányelv, amelyben az érintett szakmák képviselői ismét megfogalmazták, hogy az inkontinencia diagnosztikáját és ellátási folyamatát két lépcsőben kell megvalósítani, ez szolgálja leginkább a betegek érdekeit is.

A családorvos a többhónapos előjegyzéssel működő szakrendelői vizsgálat és szakorvosi ajánlás nélkül is rendelhessen segédeszközt – szorgalmazza régóta a szakma, amely szerint a minőségi ellátás mellett az inkontinencia-ellátás legfőbb szempontjaként fogalmazza meg, hogy a beteg a lehető leggyorsabban jusson a megfelelő tüneti kezeléshez és a szakorvos által előírt terápiához is.

A kontinens betegek alapvető vizsgálatát a háziorvosnak kell elvégeznie, ezen az ellátási szinten megkezdve a terápiát, függetlenül attól, hogy a beteg konzervatív kezelése megvalósítható az alapellátás szintjén, vagy a pácienst szakorvoshoz kell küldeni – fogalmazták meg a szakemberek az új inkontinencia irányelvet bemutató sajtótájékoztatón.

A megújított irányelv lehetőséget biztosít a betegek kezelésére az alapellátásban – emelte ki prof. dr. Nyirádi Péter, a Magyar Urológus Társaság vezetőségi tagja, megemlítve, hogy az irányelv kidolgozását az Egészségügyi Szakmai Kollégium Urológia Tagozata kezdeményezte, megalkotásában részt vett a szülészeti és nőgyógyászati, az asszisztált reprodukció, valamint a mozgásterápia, fizioterápia tagozat, bevonva a munkába a háziorvostan tagozatot is.

A beteget háziorvosa ismeri a legjobban, így biztosítani tudja azt az intimitást, elfogadást, ami a kontinens beteg bizalmának és együttműködésének elnyeréséhez szükséges – folytatta az urológiai klinika vezetője, aki szerint az inkontinencia tényének megállapításához nincsen szükség szakorvosra. Ugyancsak az alapellátás szintjén megkezdődhet a páciensek hagyományos kezelése, így csak azok a vizelettartási nehézséggel küzdő panaszosok kerülnek a szakellátásba, akiknek ez feltétlen szükséges ahhoz, hogy hozzájussanak az állapotuknak megfelelő konzervatív vagy invazív terápiákhoz.

A háziorvosok akkor tudnak jó minőségű ellátást biztosítani, ha a feladataik egy-egy szakterületen megfelelően definiáltak, az új inkontinencia irányelv ennek most meg is felel. Erről már dr. Szabó János, az Egészségügyi Szakmai Kollégium Háziorvostan tagozatának elnöke beszélt. Az irányelv erőssége, hogy annak útmutatásai mentén a háziorvos szakszerűen el tudja különíteni az egyszerű és a komplikált eseteket, és helyben tud azonnal segítséget nyújtani pácienseinek.

Az irányelv szerint a kontinens betegek alapvizsgálatait, így az inkontinencia mértékének mérését a háziorvosoknak kell elvégezniük, megállapítva, hogy a tünetek egyszerű, vagy komplikált vizelettartási problémákra utalnak-e – összegezte az alapellátásban végzendő feladatokat prof. dr. Szabó László, a Magyar Kontinencia és Urogynekológiai Társaság elnöke. A családorvos a diagnózist követően jogosult különféle gyógyszerek felírására, nedvszívó pelenkák rendelése. A vizelettartási rendellenesség diagnosztikája egyszerű, nincs szükség szofisztikált műszerek használatára – hangsúlyozta a professzor, kiemelve azt is, ha az orvos az irányelvnek megfelelően, pontosan felméri, milyen mértékű az inkontinencia, a legmegfelelőbb eszköz választható ki a beteg számára a rendelkezésre állók közül, amelyeket célzottan alkalmazva a társadalombiztosítás számár sem keletkezik többletköltség. Bár a gyógyászati-segédeszköz kasszán belül az inkontinencia eszközök képviselik a legnagyobb tételt, emellett a lakosság is rendkívüli összegeket költ eszközökre – tette hozzá Nyirádi Péter, aki szerint ez az összeg jobban hasznosul, ha minden páciens az állapotának megfelelő szinten jut ellátáshoz.

Az új irányelv releváns támogatást nyújt az orvosoknak, szakdolgozóknak a kontinens betegek minőségi ellátásához – hangsúlyozta Szabó László. Szavait alátámasztotta dr. Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke, aki kiemelte, hogy az inkontinencia-ellátás interdiszciplináris témakör, az új irányelv pedig lehetővé teszi, hogy a szakdolgozók széles tömegei vállaljanak tevékeny szerepet abban. Az ápolók mellett markánsan jut feladatokhoz a gyógytorna-fizioterapeuta szakmacsoport, és mivel a guideline nagy hangsúlyt helyez a betegek oktatására és informálására, így a védőnők és dietetikusok is. Az orvosi kar jogos igénye, hogy legyenek jól képzett, a kontoinencia területen jártas szakdolgozók, akik kompetenciákat kapva jól alkalmazhatják az ezen a területen megszerzett speciális tudásukat – hangsúlyozta a MESZK elnöke, hozzátéve, hogy fontos lenne, hogy az ajánlások az otthonápolás és idősellátás területén is megjelenjenek.

Akkreditált formában történő szakirányú képzés elindítása szükséges ahhoz, hogy az irányelvben megjelenő kontinencia szakasszisztensek munkába állhassanak – mondta el az urogynekológiai társaság elnöke. Megemlítette, hogy a guideline kapcsán oktatóanyagot is összeállítottak a szakasszisztensek számára, és a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán szabadon választható képzés keretében indítottak az inkontinencia diagnosztikájával, kezelésével kapcsolatosan kreditpontos képzést, amely ugyan licence-t nem ad, de vizsgával zárul.

Régi terv volt, hogy legyenek olyan képzett szakemberek, akik a vizelettartási zavarok kivizsgálásában és a betegedukációban segítséget nyújtanak a szakorvosok, háziorvosok számára – mondta dr. Majoros Attila, a Magyar Urológus Társaság vezetőségi tagja, aki úgy vélte, ezeknek a képzett szakdolgozóknak az ellátórendszer minden szintjén meg kellene jelenniük, országos lefedettséget biztosítva. A strukturált képzés megszervezése mellett fontos lenne, hogy a finanszírozó ezt a tevékenységet befogadja – tette hozzá.

Az irányelv a licencevizsga bevezetését nemcsak a szakdolgozók, hanem a háziorvosok számára is előírná, ezzel biztosítva jogosultságot például a gyógyászati segédeszköz saját hatáskörben történő elrendelésére. A kontinencia licencevizsgával nem rendelkező családorvosok alacsonyabb támogatási kulccsal írhatnának fel nedvszívó eszközöket minden inkontinens betegnek maximum három hónapra. A felírási jogosultság visszaállításával – amelyet bő tíz évvel korábban vontak meg az alapellátóktól – nemcsak a betegek nyernének, akiknek kevesebbet kellene várniuk a megfelelő segédeszközre, de csökkenhetne a szakellátás túlterheltsége is.

Az új inkontinencia irányelv konkrét terápiás végpontot fogalmaz meg a tüneti kezelésben, az ajánlás nem általános, hanem betegprofil alapú, azaz a páciens a számára legmegfelelőbb kezelést kapja, ami nagyságrendekkel hatékonyabb. Az irányelvben leszögezik, hogy „az első vonalbeli, nem invazív kezelést mielőbb el kell kezdeni a lehetőség szerinti teljes tünetmentesítés igényével. A beteg tüneti, konzervatív kezelésének megkezdése egyúttal az esetlegesen szükséges további vizsgálatok előfeltétele is.” Az ajánlás célja a vizeletinkontinencia hazai kivizsgálásának és ellátásának javítása, valamint egy országos lefedettségű, progresszivitási szinteknek megfelelő kontinencia hálózat működtetése. Az irányelv a felnőtt, női és férfi nem neurogén eredetű vizelettartási zavarok kivizsgálásában, megelőzésében, kezelésében és rehabilitációjában alkalmazandó, szem előtt tartva a költséghatékonyságot, eredményességet és biztonságosságot. Az inkontinencia gyermekkori vonatkozásaira önálló irányelv kidolgozását javasolta a fejlesztőcsoport.

Tarcza Orsolya