Hosszú volna a híres szexfüggők névsorát összeállítani, hiszen csak a közelmúltból olyan nevek bukkannak fel, Mark Owen és Ronald Keating a popszakmából, vagy Tiger Woods világhírű profi golfozó, hogy David Duchovnyt az X-akták Mulder ügynökét és a Kalifornia viseltes, és szexuális kalandokba gyakran bonyolódó íróját ne is említsük. Susan Qulliam szexológus szerint a megcsalás és a szexfüggőség két egészen különböző dolog. A szexfüggőség alig különbözik a drogfüggőségtől, ilyenkor az ebben szenvedő megszállottan cselekszik, gyakran teljesen nyilvánvaló ostobaságokat követ el, mivel nem képes a következményekkel számolni. Az esemény után ugyanakkor bűnösnek érzik magukat, amit – ördögi kör – úgy igyekszenek enyhíteni, hogy ismét szexuális kalandba bonyolódnak. A megcsalás azonban egészen másképp működik – véli a szakember. A megcsalás során az adott személy azt választja, hogy kapcsolatot létesít valaki mással. Sokkal tudatosabb döntés ez, mint a szexfüggők csillapíthatatlan szexuális éhségének impulzív kielégítése. Teljesen mindegy ilyen szempontból, hogy a megcsalás csupán egy egyéjszakás kaland távol az otthontól, egy futó kaland vagy valódi szerelem. A szexfüggőség miatti megcsalás viszont már súlyosan felforgatja az abban szenvedő életét, attól teljesen eltérően, ahogy az egyszeri megcsalás. A szexfüggőség sokáig rejtett maradhat az abban szenvedő párja előtt, Susan Quilliam erre egy 25 éves marketingmenedzser esetét hoza fel, mint a legjobb példát. A fiatal nő csak akkor kezdett el gyanakodni, hogy valami nem stimmel a barátjával, mikor összeköltöztek. A lány akkor vette észre ugyanis, hogy amikor TV-t néztek vagy az utcán jártak-keltek a fiú nem bírja megállni, hogy ne kommentálja a képernyőn vagy az utcán látott nőket – és kivétel nélkül a megjegyzések szexuális töltetűek voltak. A fiatal lányra természetesen nem hatottak jól ezek a megnyilvánulások, az önértékelése a porban hevert. Mivel a szexfüggők képtelenek összefüggésbe hozni a szexuális aktust a szerelemmel, ezért ebben az esetben is első lépésként a pár nemi élete ment tönkre. A lány gyakran ébredt arra reggelenként, hogy a fiú a másik szobában éppen pornófilmet nézett, ahelyett, hogy a párjával lett volna együtt. Később a lánynak beismerte, hogy kapcsolatuk kezdete után két héttel már mással is lefeküdt – az elkerülhetetlenül bekövetkezett szakítás után pedig az is kiderült, hogy egy sornyi egy éjszakás kalandja volt végig az együttélésük ideje alatt. Susan Quilliam szerint egy dolog közös a megcsalás és a szexfüggőség kezelésében: a partner amint gyanút fog, azonnal szembesítse azzal párját. El kell mondani a szexfüggőnek és a megcsaló félnek is, hogy amennyiben ugyanígy folytatják, akkor elveszítik az irántuk érzett szeretetet és elkötelezettséget. A szakember szerint sokat segíthet, ha a pár hajlandó együtt elmenni párterápiára. A szexfüggőség ugyanakkor mégis nehezebb eset, itt ugyanis a racionális érvek csak ritkán működnek. Quilliam szerint, ha nem képesek a szexfüggők szembenézni tetteikkel, illetve elismerni viselkedési zavarukat, akkor sajnos nincs remény, nem fognak meggyógyulni. A szakember ugyanakkor felhívja a figyelmet arra is: a megcsalásukat szexfüggőség indoka mögé rejtő férfiak egy része egyáltalán nem szexfüggő, csak szeretne több nővel lefeküdni, a szexfüggőség ugyanis nagyon ritka pszichiátriai eset. Egy brit terápiás klinika vezetője, Steve Pope szerint a hírességek szexfüggőségéről szóló híradások, bármilyen meglepő is, pozitív hatást gyakoroltak az emberekre, hiszen az ő központjuk is lényegesen több szexfüggőségben szenvedőt kezel – akiknek 60%-a férfi – ma már, mint korábban, a szakember szerint a sztárok vallomásai sikeresen feloldottak egy túl sokáig élt tabut. Steve Pope szerint a szexfüggők 75-80%-a valamilyen gyermekkori fizikai vagy érzelmi abúzus áldozata volt. Az ilyen esetekben az emberek hajlamosak megismételni azt, amit ellenük követtek el, ami egy ördögi kört indít el, hiszen önmagukat egyre mocskosabbnak és alávalóbbnak érzik, amit aztán újabb és újabb aktusokkal próbálnak enyhíteni mindhiába. Forrás: Medipress