A műtétek utáni thrombosis kockázata még egy év után is négyszer magasabb, mint az átlagnépességben. Egy brit kutatócsoport a nők körében fellépő posztoperatív vénás thromboembolia kockázatát hasonlította az átlagnépességre jellemző értékhez. A legmagasabb kockázatot a műtét utáni 3. héten tapasztalták, de még a 10–12. hónapban is 3,7-szer gyakrabban lépett fel thromboembolia, mint az átlagnépességben. A műtétek sokszorosára növelik a vénás thromboembolia kockázatát, de eddig nem értékelték pontosan a kockázat mértékének időbeli jellemzőit. Az Oxford University kutatói most a prospektív Million Women Study keretében részletes kérdőívet kitöltött, majd a brit egészségügyi nyilvántartások adatai alapján követett nők csoportjának adatait elemezték. A nyilvántartásokban szerepeltek a műtét miatti kórházi felvételek, valamint a thrombosis vagy ennek szövődményei miatti kórházi felvételek és a halálesetek. A torzítás elkerülése érdekében az elemzésben nem vették figyelembe a korábban már operált, illetve a korábban thromboemboliát szenvedett betegek adatait. A posztoperatív időszakban elszenvedett thromboemboliák kockázatát az átlagnépességben tapasztalt incidenciával összevetve a fekvőbetegeken végzett műtétek utáni 1. héten az operált betegek 40-szer gyakrabban szenvedtek vénás thromboemboliás szövődményt. A 3. héten volt a legmagasabb, körülbelül 110 a relatív kockázat, de még a műtét utáni második negyedévben (4–6. hónap) is 9-szeres, a posztoperatív negyedik negyedévben (10–12. hónap) is 3,7-szeres volt a thromboembolia gyakorisága, mint a nem operált átlagnépességben. Az eredeti közleményhez tartozó ábrán látható a thromboembolia relatív kockázata a műtét óta eltelt idő függvényében, az egynapos műtétek, illetve a többnapos kórházi tartózkodással járó műtétek esetében. „Az eredmények azt mutatják, hogy a posztoperatív vénás thromboembolia kockázata nagyobb, és hosszabb ideig fennáll, mint azt korábban gondoltuk” – írják a szerzők. A cikket kísérő szerkesztőségi közlemény szerzője azt is hozzáteszi, hogy mivel a thromboemboliát elszenvedett betegek gyakran nem kerülnek kórházba (és a szerzők által áttekintett nyilvántartások nem tartalmazzák az ambuláns ellátások adatait), a kapott adatok a valóságosnál kisebbnek mutathatják e szövődmény gyakoriságát. A posztoperatív thrombosisprofilaxis bevett gyakorlat, de gyakran csak a kórházi tartózkodás idején, vagy viszonylag rövid ideig, például egy hónapig a műtét után. Az oxfordi kutatók eredményei felhívják a figyelmet a thromboembolia jeleire való folyamatos odafigyelésre műtétek után, illetve a thrombosisprofilaxis meghosszabbítását értékelő klinikai vizsgálatok szükségességére. Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Kern Dávid Forrás: BMJ 2009 Dec 3; 339:b4583. BMJ 2009 Dec 3; 339:b4477. Kapcsolódó anyagok: Thromboemboliás betegségek és véralvadásgátlás – Indikációk, lehetőségek, gyakorlati problémák [LAM 2004;14(4)] A D-dimer-szint meghatározásának jelentősége a klinikai gyakorlatban [LAM 2009; 19(12)]