A világhírű művész 1894 és 1935 között készített, sajátos stílusú 119 plakátjából 116 a prágai Vigadóban (Obecní dum) lesz megtekinthető április tizedikétől július végéig - közölte a hét végén Mladá Fronta Dnes című prágai napilap. A plakátokat Ivan Lendl, a nyolcvanas években az Egyesült Államokba távozott, egykori nagy cseh teniszcsillag gyűjtötte össze, majd nemrégiben eladta Richard Fuxa cseh vállalkozó alapítványának. A tranzakció árát nem hozták nyilvánosságra, prágai szakértők szerint azonban a gyűjtemény értéke mintegy 60 millió koronára - azaz több mint 600 millió forintra - tehető. A világon ez a legnagyobb Mucha-plakátgyűjtemény, és először Prágában állítják ki teljes egészében. A nagy érdeklődéssel várt ünnepélyes megnyitóra a tervek szerint Ivan Lendl is hazalátogat Prágába. A volt teniszsztár korábban a prágai közszolgálati rádiónak azt mondta, hogy a hiányzó három plakátból egy-egy New Yorkban, illetve Hamburgban van múzeumban, míg a harmadikról nincs információja. Alfons Mucha (1860-1939) a XIX-XX. század fordulóján a művészek akkori Mekkájában, Párizsban élt. Nemzetközi sikerét Sarah Bernhardtnak, a századforduló egyik legnagyobb és legismertebb színésznőjének köszönhette. Bernhardt 1894 karácsonyán festőművészt keresett, hogy elkészítse neki a Gismonda című színdarab plakátját, mivel nem tudta elérni azt a művészt, akivel korábban dolgoztatni szokott. A megbízást Mucha kapta. Más alkotásokkal összetéveszthetetlen plakátjai olyan nagy izgalmat keltettek Párizsban, hogy rövid időn belül szinte mindet leszedték, ahol csak kirakták őket: a cseh művész ezzel világhírnevet szerzett, és ő lett a Belle Époque legkeresettebb plakátfestője. Bár művészetét a szecesszióra jellemző kígyózó indák, stilizált növényi motívumok, buja vonalvezetés, szépséges nőalakok jellemzik, nem vallotta magáénak az art nouveau elveit, nézeteit inkább a szimbolizmussal rokonította. Művészetében a dekorativitás anatómiai pontossággal párosul. Plakátjai csík alakúak, a századforduló reklámiparának különleges, egyedi termékei. Roppant sokoldalú művész volt: illusztrált számos könyvet (Németország története, Ilsée), tervezett bélyeget, naptárt, tapétát, bútort, szőnyeget, üvegablakot, ékszereket és ékszerüzletet. Alkotásait gyakran ciklusokba, dekoratív pannóként rendezte össze: A négy évszak (1896), Ékkövek, Csillagok, Művészetek, Virágok, Hónapok, Napszakok. Eszmeileg 19. századi történelmi festészethez kötődik legnagyobb szabású ciklusa, a Szláv eposz, amely hatalmas olaj-tempera vegyes technikájú, vászonra festett képekből áll, stílusát tekintve azonban a szimbolizmussal rokon. 2013. március 3., vasárnap