Összefoglalták az idei év egészségpolitikai eseményeit, és megoldási javaslatokkal is előálltak a szakemberek az IME egészségügyi szaklap csütörtöki XV. Kontrolling Konferenciáján, ahol az is kiderült, a magyar kórházak közül egy sem felel meg a minimumfeltételeknek. Az év elején új finanszírozási módszertannal állt elő az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), amely a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) átalakulása után ellátásszervezési feladatokat is kapott – kezdte az év eseményeinek összefoglalásával Őri Károly, az Ilex Vezetési Tanácsadó Kft. ügyvezetője. Az OEP tervezete megyei szintre delegálta volna a források és kapacitások lakosságarányos szétosztását, amellyel erős homogenizálást kívánt elérni. A módszertannak elkészült a második része is a progresszivitási rendszer kapacitásszabályozására, amit jelentős forrásbevonással akart megoldani, azonban ezt a koncepciót már nem is hozták nyilvánosságra. Februártól a módszertan mentén megyei egyeztető bizottságokba szólította az OEP az intézmények vezetőit, ahol döntően ellátórendszeri kérdésekről vitáztak, a megbeszéléseken a GYEMSZI utód Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK), és az ÁNTSZ területileg illetékes képviselői is részt vettek. Bár a tárgyalásoknak komoly tétje volt, néhány megyében nem születtek egyezségek, és a Budapest kontra vidék probléma megoldása reménytelennek tűnt. Miniszteri utasításra júniusban létrehozták a Megyei Egészségügyi Irányító Bizottságokat, az intézmények gazdasági vezetői pedig az Egészségügyi Gazdasági Bizottságban üléseztek kéthetente az ÁEEK-val közösen, ahol a központnak előre beadott anyagok (adósságállomány alakulása, üzemgazdasági eredmény, intézkedési tervek) kerültek terítékre. Fél év után azonban mind a MEIB, mind az EGB kimúltak, munkájuk lényegében érdemi eredmény nélkül zárult. Eközben többletforráshoz jutott az ágazat április végén, a 60 milliárd forintos konszolidációnak köszönhetően, ami azonban nem fedezte a teljes kintlévőséget, és 2014-ből áthozott adósságokat is törlesztettek belőle. Az intézmények konszolidáció nélkül veszteségesek, a dologi inflációt a fenntartó nem dotálja, az ellátók fajlagos eladósodottsága szinte mindenütt meghaladja az öt százalékot. Mindeközben nincs egyértelmű gazdálkodási kvóta, és az ÁEEK a kórházak gazdálkodásában nem vállalt irányító szerepet. Döntő gazdálkodási elem volt még idén a szelektív TVK mentesítés, amely az egynapos sebészetre, és a várólistás ellátásokra vonatkozott. Számos európai uniós projekt is most zárult mintegy 500 milliárd forint értékben, azonban Őri Károly arra figyelmeztetett, hogy a 2014-20-as ciklusra készített egészségügyi csomag a 100 milliárd forintot sem éri el. Öt ponttal érkezett Öt pontos programmal érkezett az ágazat élére október közepén Ónodi-Szűcs Zoltán, aki első helyen az alapellátás megerősítését tűzte zászlóra, hiszen úgy tűnik, ez az egyetlen terület az ágazatban, ahol van remény az érdemi forrásbővítésre, amennyiben a népegészségügyi programok is megjelennek ezen az ellátási szinten. A krónikus egészségügyi és szociális ellátás szétválasztása régi téma, azonban Őri Károly azt is hozzátette: a beteganyag a másik szférában is állami kiadást generál. Egységes fővárosi egészségügyi koncepciót is ígért az államtitkár, amelyet az ellátási igények feltérképezésére alapoz. A statikus minimumrendeletek helyett licence rendszerben gondolkodik Ónodi-Szűcs, amelynek kidolgozását a szakmákra bízná. Kérdőjelek övezik egyelőre a kancellári rendszerről szóló államtitkári bejelentést, hiszen az nem tisztázott, hogy ez térségi irányítást és centralizált felelősséget jelent-e. Ám a terv azt sugallja, hogy a háttérszolgáltatásokat, a gazdasági, műszaki, adminisztratív feladatokat centralizálnák, de más területek, így a diagnosztika, patológia központosítása is elképzelhető. Minden ugyanúgy? A szereplők önkéntes együttműködésén alapuló rendszerrel lehet csak orvosolni az alapellátás problémáit, a praxisközösségeknek vagy csoportpraxisoknak lakosság közeli egészségszolgáltatásokat kell nyújtaniuk – vélte Vajer Péter, a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet (NEFI) Alapellátási Igazgatóságának vezetője. Az átalakítás attitűdváltást kíván az alapellátásban dolgozó orvosoktól, akiknek 38 százaléka 60 év feletti, és csupán 17 százalékuk nem töltötte még be a negyvenet. Mind létszámában, mind kompetenciájában bővítenék a szakdolgozói kört, akik az orvoskart támogatva aktívan részt vennének a primer és szekunder prevenciós feladatokban, bevonva a pácienseket is, akiknek felelősséggel kell vállalniuk saját egészségük megőrzésében. Befagyott alapdíj, aránytalan TVK, változatlan finanszírozás mellett folyamatosan növekvő terhek – ez jellemzi a járóbeteg szakellátást – foglalta össze Polák László, a Járóbeteg Szakellátási Szövetség jelölt elnöke, aki szerint az alapdíjak emelése mellett a szakmai kódrendszerek revíziója sem maradhat el. Az orvos- és szakdolgozói karban jellemző a magas életkor, így értékes embereket veszítenek a nők 40 éves munkaviszony utáni nyugdíjazásával. Az orvosok helyzete is bizonytalan, hiszen a nyugdíj kiegészítési támogatások 2016 júliusáig szólnak. Ma Magyarországon egyetlen kórház sincs, ahol teljesülnének a minimumfeltételek, van olyan intézmény, ahol a rendeletben foglaltak mindössze 25 százaléka teljesül – mondta Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség (MKSZ) korábbi elnöke. Az egyre apadó dolgozói létszám mellett a szakmai eljárásrendeknek megfelelő gyógyítást már nem tudják biztosítani a kórházakban, amelyeknek a mindennapos eszközök beszerzése is nehézségeket okoz, kintlévőségeik havonta 4,5 milliárd forinttal növekszenek, így év végére a teljes szektor adósságállománya elérheti az 50 milliárd forintot. Az állandó válsághelyzet egy 100 milliárd forintos csomaggal megszüntethető lenne, azonban ez nem változtatna a kritikus humánerőforrás helyzeten. Az ex-miniszter szerint tisztázni kell, ki mit vár el az egészségügytől, és ezért egyéni és társadalmi szinten mit hajlandó vállalni. Javaslat: holdingosítás Az úgynevezett konszolidációt nem követte díjtételemelés, a struktúra nem változott, így lassan kéthavi finanszírozás hiányzik az egészségügyi ellátórendszerből – mondta Molnár Attila, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének (EGVE) elnöke. Miközben a béremelés csak részleges volt, hiszen a műszaki-gazdasági területeken dolgozók fizetése évek óta változatlan, még kívülről beültetett bérfeszültségekkel is meg kell küzdeniük az intézményvezetőknek, hiszen a rezidensek vagy kezdő szakorvosok fizetése ugyanannyi lett, mint az évek óta dolgozó kollégáiké. A kórházi adósságok újratermelődéséért nem tehető felelőssé a gazdasági-műszaki terület, amely egyébként az ágazati létszám 10 százalékát teszi ki, az összes bérköltségből pedig 7-8 százalékot visz el. Amíg a HBCS értéke elmarad attól, amennyit a betegellátásban ténylegesen felhasználnak, nincs esély a nullszaldós gazdálkodásra. A dologi költségek 80 százalékát a szakmai anyagok teszik ki, amelyek körét első sorban az orvosok határozzák meg, a szakmai és gazdasági érdekek között. Erre csak tetéz az új közbeszerzési törvény, amely szerint a jövőben már nem csak a megvásárolt termékek vagy szolgáltatások árát, hanem azok minőségét, klinikai eredményességét, és egyéb járulékos költségeit is figyelembe kell majd venniük az egészségügyi szolgáltatóknak a közbeszerzéseiknél. Évente 35-40 milliárd forint lenne átcsoportosítható az OEP kasszáján belül, ahonnan 9 milliárd forintot költenek „vatta HBCS”-re. Nyolc milliárd forint szabadulna fel, ha a járóbeteg-szakellátáshoz delegálnák azokat a nem műtétes HBCS-ket, amelyeket ambulánsan is el lehet végezni, és végül a besorolások szigorításával lehetne behozni a maradék 17-20 milliárd forintot. Molnár Attila szerint azonban finanszírozási revízió nélkül a járóbeteg-szakellátás nem tud átvállalni terheket a kórházaktól. A mostani nyolc, egy-másfél millió lakos ellátására kialakított egészségügyi régiónál kisebb, azonban a megyehatárokon átnyúló, 8-10 kórházból álló holdingokra építkezve lehetne kialakítani az új ellátási struktúrát – javasolta az EGVE elnöke, hozzátéve: a kialakult betegutak mentén kell megszervezni az egységeket. A holdingszerű átszervezés lehetővé teszi egyes feladatok központosítását, azonban a kompetenciaszinteket – mely feladatokat végzi el az ÁEEK, a holding és az intézmény – pontosan meg kell határozni. Azonban finanszírozásban az EGVE sem lát jobb megoldást, mint a források feladat- és lakosságarányos elosztása. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya 2015-12-11