A felelősségteljes döntés joga a polgár kezében lenne? Az ellenoldal képviselői nélkül is markáns vélemények fogalmazódtak meg az ex-tisztifőorvos nevével fémjelzett klubesten, ahol pedig alapvetően az életkorhoz kötött kötelező védőoltási rendszert pártoló szakemberek gyűltek össze kedden este.

Némi nézeteltérés az orvosi és a jogászi, bioetikusi szemléletből eredt, a kommunikáción pedig úgy tűnik nem csak azért kellene javítani, hogy a társadalom minél többet tudjon a védőoltásokról, hanem azért is, hogy érdemi párbeszéd alakuljon ki az oltásokat ellenzők és pártolók között. Bár elhangzott az is, itt már nem szakmai érvekről és ellenérvekről, hanem hitvitáról van szó, amiben nem várható kiegyezés.

Az optimális az lenne, ha nem kellene kötelezővé tenni a védőoltásokat, hanem szociális norma lenne oltottság – fogalmazta meg mindjárt az est indító mondatában dr. Mészner Zsófia, aki az egészségügyi háttérintézmények márciusi átszervezését követően már nem az Országos Gyermekegészségügyi Intézet (OGYEI) főigazgatójaként, hanem a védőoltási szaktanácsadó szerepben szólalt meg. A hazánkban jellemző magas, 98 százalékos átoltottság eredményeként a nyájimmunitás megfelelő védettséget biztosít azoknak a gyermekeknek is, akik szív-transzplantációra várnak, kemoterápiát kapnak, vagy más, orvosilag indokolható okból nem olthatók.

A beszélgetés itt akár véget is érhetett volna, hiszen dr. Ócsai Lajos járványügyi szakértő megerősítette az elhangzottakat, szerinte ugyanis mindegy milyen módon, de az átoltottság szintjét meg kell őrizni, akár háromszázaléknyi visszaesés olyan mértékű lazítást jelentene, ami minden eddig elért eredményt romba döntene. Az életkorhoz kötött kötelező védőoltási rendszert éppen a legelesettebb, legkiszolgáltatottabb rétegek érdekében kell fenntartani, hiszen ők azok, akik leginkább rászorulnak az immunizálásra. Azonban az Országos Tisztifőorvosi Hivatal Járványügyi Főosztályának egykori vezetője mindjárt hozzátette azt is, a magyarok egészségkultúrája nem éri el azt a szintet, hogy objektíven tudjon dönteni abban, hogy beoltassák-e a gyermekeiket vagy sem.

Egyetértve ezzel szólt hozzá dr. Huszár András, a Házi Gyermekorvosok Egyesületének (HGYE) korábbi elnöke, kiegészítve azzal is, hogy ha nem lenne kötelező védőoltási rend, jó néhány betegével egyáltalán nem is találkozna VIII. kerületi rendelőjében. Szerinte egyébként az oltásellenesek jobb kommunikációs eszközökkel érvelnek a szakemberekkel szemben, a demagóg, populista, érzelmekre ható indoklásokkal szemben nehéz tudományos magyarázatokkal meggyőzően érvelni. A társadalom egészségtudatosságának növelése az iskola feladata lenne, és bár volt idő, amikor úgy tűnt, megvalósul az egészségtan oktatás, a most alakuló rendszerben nyoma sincs.

Hangot adott azon vélekedésének is, hogy a jogi szabályozás is kihátrálni látszik a kötelező védőoltások rendszere mögül. Elmondta azt is, mindennapos, hogy az ÁNTSZ-nek nincs kapacitása arra sem, hogy kiszállítsa az oltóanyagot a háziorvosi rendelőbe, a szakorvosnak kell megoldania ezt is. Kollégája pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy nem egységes a védőoltások tekintetében a szakma sem, hiszen vannak olyan házi gyermekorvosok, akik egyenesen lebeszélik a szülőket a vakcinázásról.


A vitának soha nem lesz vége?


A tájékozott, szabad akarattal bíró ember döntése legyen, hogy kéri-e az oltást, vagy beadatja-e azt a gyerekének – fűzte tovább Mészner Zsófia indító gondolatát dr. Kukorelli István egykori alkotmánybíró. Hogy régi keletű és nem egyszerű az oltásvita, az is mutatja, hogy az Alkotmánybíróság (AB) is több ízben szignálta át azt a határozatát, amelynek 2007-ben végül Kukorelli István volt az előterjesztője, és amelyet az Egészségügyi Törvény kötelező védőoltásokra vonatkozó szabályait kifogásoló indítványokkal összefüggésben két különvéleménnyel fogadott el az AB. Az egykori alkotmánybíró úgy vélte, nem csak a tájékozatlanságra, hanem az állammal szembeni bizalmatlanságra is visszavezethető a probléma, ezért az emberi szabadság és az állami cselekvés közötti távolság csökkentése lenne a kívánatos. Mint az AB határozatot idézve mondta, kiegyensúlyozottá akkor válna a rendszer, ha „az ember soha nem tekinthető puszta eszköznek egy cél elérésében”.

Valóságtól és igazságtól elrugaszkodott vélemények fogalmazódnak meg mindkét oldalon, holott az objektív döntésekhez ismerni kellene a védőoltások haszna mellett azok kárát is, például hogy oltási szövődményként hány csecsemő szenved átmeneti, súlyos, vagy maradandó károsodást – nyitott új nézőpontot Szebik Imre, orvos-bioetikus. A Semmelweis Egyetem (SE) tanára szerint egyébként nem viszi előre a vitát, hogy őrültnek, csalónak, hazugnak nevezik egymást a más véleményen lévők. Erre reflektálva Ferenci Tamás biostatisztikus, a védőoltás.blog.hu szerkesztője ezekben a vitákban az epidemiológiai bizonyíték és a szubjektív vélemény ütközik, és ilyenkor az „utána” és a „miatta” közötti különbséget kell tudatosítani. Hiszen elképzelhető, hogy a gyermekről az oltás másnapján derül ki, hogy autista vagy cukorbeteg, de az egyáltalán nem bizonyított, hogy a vakcina okozta a betegséget, még akkor sem, ha a szülő érthető módon ezzel hozza összefüggésbe.

Az epilepszia kialakulása és a legtöbb védőoltás időben egybeesik, ami nehéz helyzetbe hozza a bíróságokat, ezekben az ügyekben nehéz bizonyítani az ok-okozati összefüggéseket – vetette közbe Dósa Ágnes a Semmelweis Egyetem docense. Az orvos-jogász elmondta azt is, jelenleg is számos, védőoltásokkal kapcsolatos ügy van a bíróságok előtt, akár a szülő ellen folyó büntető-, akár hatósági eljárás folyományaként, ám a járványügyi rendszerek jogi szabályozása a rendszerváltás óta stabil, így a bírói gyakorlat is egységes.

eLitMed.hu, Tarcza Orsolya
2015-05-06