Míg az önkormányzati vezetők többsége arra számít, hogy az államosítás eléri az alapellátást, addig dr. Velkey György szerint a központosításnak a járóbeteg-ellátás sikertelen centralizálásával vége szakadt, bár az alapellátás egyes szegmenseit, így például a védőnői ellátást esetleg érdemes lenne centralizáltan irányítani. Egyelőre úgy tűnik, sem a magántőke, sem az egyház nem kíván belépni kórházi fenntartóként az egészségügyi rendszerbe, s ez így marad addig, amíg a fekvőbeteg intézmények alulfinanszírozottak, és nem termelnek nyereséget. Mindez az ex-tisztifőorvos, dr. Falus Ferenc nevével fémjelzett Markáns Vélemények beszélgetéssorozat kedd esti rendezvényén derült ki, ahol konklúzióként ismét elhangzott az „örökzöld egészségügyi sláger”: alapellátási lista kell, aki pedig annál többet szeretne, az fizesse meg, vagy kössön különbiztosítást a szolgáltatásokra. A fenntartói feladatokról és kötelezettségekről, azok változásairól beszélgettek a szakemberek a klubesten, ahol elsőként Velkey György, a Magyar Kórházszövetség nemrégiben hivatalba lépett elnöke, a Fővárosi Önkormányzat Szociális és Egészségügyi Bizottságának vezetője most a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórháza igazgatójaként szólat meg. A neonatológiától a geriátriáig lefedik az egyházi fenntartású intézmények a betegellátást, igaz, országos ellátási kötelezettséggel rendelkező kórházat csak a Református Egyház és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) működtet. Ezek mellett még két kórház és több, kisebb krónikus ellátó intézmény van egyházi fenntartásban, ezek összefogásából, érdekérvényesítési céllal tavaly jött létre az Egyházi Kórházak Szövetsége, hogy valamennyi egyházi intézményt képviselni tudják a hatósági egyeztetéseken. Bár az egyházi fenntartású egészségügyi ellátók mindössze a kapacitások 1,2 százalékát tudhatják magukénak, Velkey szerint ennél sokkal komolyabb értékeket hordoznak a gyógyításban. A betegek felekezettől függetlenül, alternatív lehetőségként választják az egyházi fenntartású intézményeket, az ország minden pontjáról érkezve a kórházakba, s ezt végül, sokévi lobbi tevékenységnek köszönhetően nemrégiben deklarálta az egészségpolitika is. A reformátusok 1,5 milliárd forintot költenek az egészségügyre évente, ám ebből az amortizációra, műszerpótlásra már nem futja. Bár az állam törvényben kötelezettséget vállalt arra, hogy forrást rendel erre a központi költségvetésből, azonban pénz nincs, bár ez mindösszesen 300 millió forintot jelentene évente a négy egyházi fenntartású ellátó esetében. A politika korábban tapogatózott az egyházaknál, hogy átvennének-e több kórházat, ellátót, feladatot az államtól, ám Velkey szerint ez a jelenlegi helyzetben irracionális vállalás lett volna. Ambíció még van Mindig azt hittük, hogy jobb lesz, ám csak a beteg lett több, a pénz meg egyre kevesebb – foglalta össze 25 év háziorvosi tevékenységének tapasztalatait dr. Lénárt András abasári háziorvos, korábban a Heves Megyei Önkormányzat Egészségügyi Bizottság elnöke. Bár szerinte a kollégákban még most is van ambíció, azonban a forrás nagyon kevés. Hiába hozta létre a mostani egészségpolitikai vezetés az eszközfejlesztési rendszert, ha ugyanakkor nem tette érdekeltté az alapellátókat abban, hogy feladatokat vegyenek át a rendelőktől és kórházaktól. Ugyanis az új eszközök használatát már nem finanszírozza a társadalombiztosítás, de a betegek sem tudják megfizetni az eszközök biztosította többletszolgáltatásokat. Az alapellátási kassza 6,1 millió forintjának elosztása továbbra is homályba vész, nem tudni, mennyit kapnak ebből az egyes szereplők. A csoportpraxisok kialakítása vidéken első sorban a hasonló képzettséggel rendelkező orvosok és a távolságok miatt Lénárt doktor szerint képtelenség. Tisztázni kellene a háziorvosi ügyeleti rendszer visszásságait is, hiszen a budapesti agglomerációban óránként négyezer forintért ügyelnek a kollégák, míg ugyanazért a munkáért Heves megyében mindössze ezer forintot kapnak. Vigye el az állam a háziorvost? Az orvosok bizonyos fizetési tételek alatt nem hajlandóak együttműködni – erről már Benei Anikó, Abasár polgármestere, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) elnökségi tagja beszélt, aki szerint a finanszírozásban az ország területi különbözőségeit is figyelembe kéne venni, a mélyszegénységgel sújtott területeken dolgozóknak többletforrást kellene biztosítani a feladatellátáshoz. Az önkormányzatoknak hiába kötelezettségük, nem tudják ellátni az alapellátási, különösen pedig a háziorvosi ügyeleti rendszer fenntartását. Míg korábban külön keretet biztosítottak a központi büdzséből erre, addig mára az iparűzési adó nagy részét is elvonták tőlük, amiből juttathattak volna az alap- és járóbeteg-ellátóiknak. További frusztrációt okoz a településvezetőknek, hogy az uniós forrásokból létrehozott fejlesztések finanszírozása nem lett előre tisztázva, az ott folyó munkára nincs OEP-fedezet. Az önkormányzati szektor válsága miatt a vezetők szívesen megszabadulnának mindenféle egészségügyi intézményük, így az alapellátás fenntartási kötelezettségüktől is, igaz, az állampolgár akkor is a polgármesternek panaszkodna a háziorvosra, védőnőre, ha centralizáció történne. Konstruktív együttműködésre lenne szükség a közigazgatás és az egészségpolitika között, ugyanakkor többletforrást is biztosítani kell a betegellátáshoz, mert helyi adókat ugyan kivethet a magasabb bevétel érdekében a helyhatóság, azonban azt egyszerűen nem lehet behajtani az elszegényedés miatt – mondta Benei Anikó. Felszeletelt alapellátás Nem államosítják az alapellátást Velkey György szerint, bár úgy vélte, hogy annak részelemei még kikerülhetnek az önkormányzati fennhatóság alól, így indokolt lehetne ez a bővülő népegészségügyi feladatellátás miatt a védőnői hálózat esetében – mondta, hangsúlyozva hogy erről még döntés előkészítés sincsen folyamatban. A járóbeteg-ellátás „nem államosításáról” az önkormányzati szektor döntött, pedig Velkey szerint szakmailag egységesebb működést eredményezett volna a központosítás, a kórházakhoz integrált ellátás. Feltétlen szükségesnek tartja azonban a sürgősségi ellátás centralizálását, mert annak pre-hospitális lába ingatag, így a fokozott állami szerepvállalás mind funkcionálisan, mind szerkezetileg indokolt lenne. A Semmelweis Tervben szó sem esett államosításról, mégis „úgy alakult, hogy lett”, s a funkcionális integráció jelentős szervezeti jellegű összevonásokkal járt – szőtte tovább a gondolatot Velkey György, aki szerint azonban a rendelők államosításának leállásával véget is ért a centralizációs folyamat, amelynek előnye, hogy racionálisabb lett a kapacitások elosztása, a TEK és a progresszivitási szintek meghatározásában egységes szempontok jelenhettek meg. Igaz, a pénz, az amortizáció pótlására szánt forrás továbbra is kevés, e téren az államosítás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Messze került a döntés az intézményektől, de vannak már jelei a decentralizációnak is. A Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézettől (GYEMSZI) a Térségi Egészségszervezési Központok (TESZK) felé terelődnek a feladatok. Szoftverfrissítés A fenntartónak, legyen az akár non-, akár forprofit, vagy önkormányzat, az az érdeke, hogy az intézménye nyereséges legyen – szögezte le Falus Ferenc, hozzátéve azt is, hogy az elmúlt tizenöt évben minden magánbefektetéssel létrejövő nagy intézmény tönkrement, csak azok maradtak életben, amelyek megtalálták azt a szűk mezsgyét, szeletet az egészségügyben, ami jövedelmet biztosít. Szerinte a rendelőktől azért nem igyekeztek megszabadulni az önkormányzatok, mert azok még némi haszonnal működtethetők, ott az orvosokat is meg tudták tartani az átlagosnál kétszer-háromszor magasabb fizetésekkel. Szoftverfejlesztésre lenne szükség a nemzeti tudatban – mondta zárógondolatként Lénárt András, aki szerint tudomásul kellene venni, hogy az egészségügy ipari ágazat, az ott nyújtott szolgáltatásokért fizetni kell. Ezért lenne szükséges egy biztosítási alapcsomag meghatározása, s akinek módja van többet vásárolni, az fizesse meg. Lehet csűrni-csavarni, hogy ki a fenntartásra kötelezett, és kinek mi a feladata, amíg a haszon nem jelenik meg a rendszerben, addig nem lesz változás sem. Tarcza Orsolya, eLitMed.hu 2013-05-15