Az anyagi és társadalmi megbecsültség hiánya, a túlterheltség, és a rossz munkakörülmények miatt hagyják el az országot az orvosok, különösen az a szakorvosi derékhad, akiktől azok a rezidensek tanulhatnának, akik az ösztöndíjprogramoknak köszönhetően úgy döntenek: itthon maradnak. Miközben a Heti Válasz című lap konferenciáján a hétfőn hivatalba lépő dr. Zombor Gábor államtitkár arról beszélt, hogy elsődleges célja a rendszert torzító paraszolvencia felszámolása, addig dr. Dénes Tamás, a Magyar Rezidens Szövetség (MRSZ) elnöke arra figyelmeztetett: nincs már ideje a politikának, beavatkozás nélkül nem bír ki még négy évet az ágazat. A külföldön dolgozó orvosok csupán 15 százaléka szeretne mindenképpen hazatérni, aki így dönt, első sorban emocionális okokból teszi – derült ki a Szinapszis Kft. nem reprezentatív felméréséből, amelyről Kiss Katalin programvezető számolt be a csütörtöki konferencián. A külföldön munkát vállaló orvosok első sorban az anyagi biztonság reményében mentek el, a hazai helyzetet 28 százalékuk szervezetlennek, kaotikusnak látja, nehezményezik a hálapénzt, a feudális viszonyokat, valamint a kollegialitás, és a csapatmunka hiányát. A megoldás kulcsa a 130 válaszadó közel fele szerint az anyagi elismerés. A népegészségügyi termékadó jó irány volt, amit folytatni kell, emellett az egészségügyre fordított, az uniós átlagnál jóval magasabb hazai magánköltések becsatornázásával lehetséges a források bővítése Zombor Gábor szerint. Ugyanis ha nincs pénz, a paraszolvenciát sem lehet felszámolni. A rezidensi ösztöndíjprogramok mellett a rendszerben legnagyobb terhet viselő szakorvosi gárdát is meg kell erősíteni, így a szakpolitikus támogatandónak tartja az MRSZ szakorvosi minimumjövedelemre vonatkozó javaslatát. Nincs is hová visszajönni Nem érdemes még a hálapénzre fókuszálni – vélekedett dr. Kullmann Tamás, a győri Petz Aladár Megyei Kórház onkológusa. A Párizsból hazatérő orvos azt mondta, a magyar egészségügy hatékonyságát a paraszolvencia tartja fenn, az alapprobléma szerinte az, hogy a technika fejlődése miatt már a nálunk gazdagabb országokban sem tartható, hogy egyforma hozzájárulással mindenki ugyanazt az ellátást kapja. Úgy vélte, nem kell félni attól, hogy a fiatal orvosok külföldön vállalnak munkát, hiszen a hazai egészségügy csak így lehet európai színvonalú. Ehhez Dénes Tamás hozzáfűzte: a fiatal orvosok jelenleg nem azért mennek külföldre, hogy a nyugati technikákat ellessék, hanem elmenekülnek. A rezidensek itthon tartása helyett „visszahozó ösztöndíjra” van szükség dr. Dohán Orsolya endokrinológus-onkológus szerint is, bár egyelőre úgy tűnik, nem nagyon van hová hazajönni: a közigállás.hu portálon aktuálisan mindössze 170 állást kínálnak orvosoknak. Míg a külföldi kórházak fejvadászcégeket bíznak meg a magyar orvosok elcsábításával, addig itthon, állami oldalról ugyanez nem működik. A külföldről hazatérő orvosok leginkább a magánellátásban helyezkednek el, a magyar betegek így nem tudnak hozzáférni a kint tapasztalatot szerzett szakemberekhez. A kint szerzett tudás hazai kamatoztatása amúgy is megoldatlan, a Szinapszis felmérése szerint a külföldről hazatérők 56 százaléka vallott úgy, hogy tapasztalataira itthon nem kíváncsiak, az ellátásban nem hasznosítják. Készen állt arra, hogy rezidensi ösztöndíjjal a külföldön szerzett tudását átadja, azonban zord ellenszéllel találkozott – számolt be korábban szerzett tapasztalatairól dr. Lang György, a Bécsi Egyetem mellkas-sebészeti osztályának főorvosa, aki ezért tíz évvel ezelőtt ismét elhagyta az országot. A szakember, aki néhány évvel ezelőtt megbízást kapott a magyar tüdő-átültetési program megszervezésére – amely 90 százalékos készültséggel az Országos Onkológiai Intézet bázisán startra kész – azt is elmondta, felszabadulás volt annak idején kilépni a paraszolvencia világából. A hálapénzt szerinte első sorban az orvosképzésre van hatással, a fiatalokat oktató orvosok féltékenyen őrzik a szakma titkait, nehogy tanítványuk annyit tudjon, mint ők. Menjenek, csak ne maradjanak Egyelőre a gyakorlati képzés minőségbiztosítási rendszere sem működik, de ugyanígy hiányzik a minőségi kontroll a gyógyításban is – fűzte tovább a gondolatot Dénes Tamás. Hiszen most mindegy, hogy egy orvos hogyan dolgozik, nem lehet elküldeni, mert nincs helyette más. Dr. Temesvári Péter a Magyar Légimentő Nonprofit Kft orvosa ehhez annyit tett hozzá: a minőségi rendszer bevezetése nagy felháborodást keltene a lustább kollégák körében. Senki nem meri lajstromba venni, hány órát dolgoznak a magyar orvosok, mert ha kiderülne, hogy 60-80 órát töltenek a kórházban, jó néhány intézményt be kellene zárni – mondta Sinkó Eszter, egészségügyi közgazdász, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának igazgató helyettese. Így nem csak az anyagi hiányosságok, hanem a szervezetlenség és a túlterheltség miatt sem szívesen jönnek haza külföldről a gyógyítók. Úgy vélte, nem mindig kell a politikára mutogatni, de a forrásbevonásról és a paraszolvencia megszüntetéséről csak a politika dönthet. Több oldalról kell megoldást találni Zombor Gábor szerint is, aki úgy vélte, a fiatalokat elriasztó túlterheltséget az alapellátás erősítésével lehet csökkenteni, ahol az adminisztrációs terhek mérséklése mellett a diplomás szakdolgozói gárdát is be kell vonni az orvosok helyzetének könnyítésére. A rezidensszövetség „Hálát a betegtől, pénzt az államtól” jelmondatát szívesen kitűzné az államtitkárság bejárata fölé is, hiszen a kórházak hálapénz motiválta hierarchikus rendszere megalázó szituációkba sodorja a fiatal orvosokat. Mint mondta, nagy szerencséje van annak, aki olyan osztályra kerül, ahol a főorvos hajlandó átadni a szakmai tudását. Ebben egyébként nem lesz változás ott, ahol konzervatív, paraszolvencia szemléletű főorvosok vannak vezető pozícióban, legalábbis dr. Duray Gábor, a Honvéd Kórház főorvosa szerint. Bizonyos fokú hierarchiára szükség van a gyógyításban, vélte Dénes Tamás, de inkább azt hangsúlyozta, a kormányzat nem késlekedhet, beavatkozás nélkül nem bír ki még négy évet az ágazat. A béremelés sem halogatható, az elvándorló orvosok kétharmada az aktív korosztályból kerül ki, hamarosan visszafordíthatatlan lesz a folyamat, amit Kiss Katalin szerint sem vesznek komolyan az egészségügy felelősei. Felhívta a figyelmet arra is, az orvosok társadalmi megbecsültsége komoly válságban van, ezt válaszadóik 89 százaléka hiányolta. Most érdeke a politikának, hogy nyíltan beszéljenek a problémákról – mondta Zombor Gábor, hozzátéve, társadalompolitikai szempontból is súlyos döntéseket kell meghozni annak érdekében, hogy eltöröljék a hálapénzt. Nem valósulhat meg minden szférában a magyar kutatók hazacsábítására kidolgozott Nemzeti Kiválósági Program, de hasonló megvalósítható ott, ahol megvannak az indikátorok, amelyekkel mérhető a teljesítmény – mondta a konferencián Pálinkás József kormánymegbízott, aki szerint a magyar egészségügyben a körülmények nem jók, de nem is borzasztóak. Az akadémikus úgy vélte, ilyen programot hitelből nem lehet kivitelezni, ezért türelem kell ahhoz, hogy a gazdaság megteremtse az anyagi feltételeket a körülmények megváltoztatásához. A munkaerő mozgása világtendencia, a lehetőséget a magyar orvosoknak is biztosítani kell. Csak jöjjenek is haza. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya 2014-06-19