Az élődonoros transzplantációk száma töretlenül emelkedik, és az elmúlt időszakban pozitív elmozdulást tapasztalnak a szakemberek a korábban mostoha helyzetben lévő tüdő transzplantációk esetében is, ahol korábban azért hiúsultak meg a műtétek, mert szerv ugyan lett volna, de nem volt kibe beültetni azt. A két éve megszűntetett Egészségbiztosítási Felügyelet egy 2009-es felmérése szerint a donációk 30 százaléka hiúsulhat meg évente a hozzátartozók tiltakozása miatt, a hivatalos jelzések azonban csupán 10-11 ilyen esetről számolnak be. A donáció elutasításának hátterében az agyhalál meg nem értése, el nem fogadása is jelentős szerepet játszhat. Ezen az orvosok kommunikációs képzésével változtatni lehet. A javuló mutatók Fehérvári Imre, a Magyar Transzplantációs Társaság főtitkára szerint azzal is magyarázhatók, hogy társaságuk zászlajára tűzte mind a szakma, mind pedig a laikus közönség felvilágosítását, s tudományos kongresszusokon, roadshow-kon hívják fel a figyelmet a transzplantációs lehetőségekre. Így ha lassan is, de megindult például a recipienslista feltöltése a tüdőre várók esetében, idén már 12 tüdőátültetést végeztek magyar betegeknél a Bécsi Egyetem Szív- és Mellkassebészeti Osztályán. A főtitkár szerint sok esetben a kezelőorvosok sem tartják evidenciában a szervátültetés lehetőségét, mint gyógymódot, de ismer olyan esetet is, ahol a beteg vetette fel a transzplantáció ötletét, ami aztán meg is valósult. Bár az országos szervkoordinációs hálózat – amelyet az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) Szervkoordinációs Irodája működtet – kiválóan ellátja feladatát, a transzplantációk száma kiugróan emelkedett annak a pilotprogramnak a hatására, amelyet tavaly indítottak el hazánkban. A kórházakba kihelyezett donációs koordinátorok munkájának köszönhetően volt olyan intézmény, ahol a korábbi egy donáció helyett tizenkettőt végeztek el. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma tíz kórházban fél évig biztosította a kórházi koordinátorok fizetését, ám a forrás úgy tűnik, elapadt. Bár lapunk információi szerint mintegy 180 millió forint még most is rendelkezésre áll a tárcánál erre a célra, azt a spórolás miatt egyelőre „őrzik”, bár a szervkoordinátorok munkájába befektetett pénz kifizetődő lenne. A szignifikánsan fellendülő donáció azoknak a programban résztvevő aneszteziológusoknak, intenzívterápiás orvosoknak volt köszönhető, akik szervkoordinációs képzésen, tanfolyamon is részt vettek. A szervkoordinátorok továbbképzését az egyetemek és az OVSZ együtt szervezi, ugyanakkor évente 4-5 alkalommal szabadon választott, nem kötelező kurzus is elérhető az orvosok számára, melyen döntően aneszteziológus és intenzív terápiás orvosok, illetve a sürgősségi ellátásban, neurológusként vagy gyermekgyógyászként dolgozó kollégák vesznek részt. Dr. Smudla Anikó, egyetemi tanársegéd, a Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikájának orvosa a megfelelő kommunikációról tart elméleti előadást és helyzetgyakorlatot 6 fős csoportokban a továbbképzéseken. Bár standard receptet nem lehet adni, hiszen minden hozzátartozó más, de leginkább az agyhalál fogalmával nincsenek tisztában a családtagok, s ezért nem tudják feldolgozni az eseményeket, hiszen élőnek vélik rokonukat – mondja Smudla Anikó, aki azt javasolja, elsőként az agyhalál tényét kell elmagyarázni, és így elfogadtatni a családdal. Az orvosnak kell megtanulnia közérthetően elmondani, miért visszafordíthatatlan az agyhalál állapota, mert az ezt nem ismerő laikus egy súlyosan beteg embert lát, s nem egy halottat. Ilyenkor sokan azt gondolják, csak azért mondják, hogy a hozzátartozó halott, hogy kivehessék a szerveit. Fontos, hogy az orvos folyamatos kapcsolatban legyen a családtagokkal, s megértesse velük, az agyhalott miért halott, ha dobog a szíve. Az agyhalál, halál tényének elfogadását segítheti az orvos azzal, ha konzekvensen múlt időben beszél az elhunytról, s kerülni kell az „élet” szó használatát. A „gépekkel tudjuk életben tartani” mondat helyett jobb, ha azt mondjuk: „a gépek tartják működésben a szerveket” – javasolja Smudla doktornő, aki arra is figyelmeztet, hogy az elmondott szavak és a nonverbális kommunikáció között nem lehet diszkrepancia.Azonban külön kell kezelni a halált és a donációt, utóbbinál a segítségnyújtást – egy másik ember gyógyulásához járul hozzá a szerveivel – kell kihangsúlyozni. De mindenképpen tekintettel kell lenni arra, hogy a hozzátartozónak egy negatív élethelyzetben kell szembesülnie a donációval. A tiltakozás okát a hozzátartozóval meg kell beszélni. Sokan vallási okokra hivatkozva utasítják el családtagjuk szerveinek felhasználását, holott a világvallások egyértelműen támogatják a donációt. Egy szinapszis felmérés szerint a magyar lakosság 46 százaléka helyesen ismeri a donáció jogi környezetét, a feltételezett beleegyezés elvét. A magyarok 73 százaléka odaadná a szerveit halála után embertársainak, ám a tragikus halálpillanatban mégsem ér célba ez a hajlandóság. Azokban az országokban, ahol donorkártyás rendszer működik, kevesebb a donorszerv, ahol viszont a feltételezett beleegyezés elve alapján zajlik a donáció, 30 százalékkal magasabb az aktivitás. Az élni akaró ember joga előbbre való, mint a halott donor hozzátartozójának okozott lelki probléma, éppen ezért a jogszabályok szerint a családtagok felé csak utólagos tájékoztatási kötelezettsége van az orvosnak. Ugyanakkor az agyhalál tényéről mindenképpen tájékoztatni kell őket, ezt viszont a tájékoztatási kötelezettséget előíró jogszabály rendeli el. Ha valakinek nincs az Országos Transzplantációs Nyilvántartásban leadott tiltakozó nyilatkozata, akkor a szervei transzplantációra felhasználhatóak, a család beleegyezése nem szükséges a szervkivételhez Mindezekről, és a transzplantációt érintő a kérdésekről bővebben is tájékozódhat a széles közönség, a szakma, és akár a szakpolitikusok, döntéshozók is az Európa Tanács által kezdeményezett Szervdonációs és Transzplantációs Európa Napon, amelyet idén Budapesten rendeznek meg október 13-án a Városligetben. A rendezvény lehetőséget nyújt arra, hogy a szervátültetett emberek hálájukat és tiszteletüket fejezzék ki a szervdonoroknak és családtagjaiknak, valamint szolidaritásukat a szervátültetésre váró betegek és családtagjaik iránt. Ez a nap alkalmat teremt arra is, hogy szervátültetésen már átesett emberek köszönetüket fejezzék ki a szervátültetés lehetőségét megteremtő (donorjelentő), valamint a transzplantációt és az utógondozást végző egészségügyi dolgozóknak. Az Európai Donációs Nap a szerv- és szövetátültetés, illetve -adományozás központi témája köré szerveződő esemény, ahol a szervadományozás, mint cselekedet emberbaráti, önzetlen jellegét igyekszik hangsúlyozni. Mindemellett egyre inkább az elsődleges társadalmi figyelemfelkeltés a célja. A Donáció Világnapján az élődonorok Pro-Vita díjat kapnak elismerésként, de mint Fehérvári Imre fogalmazott, az egészségnappal is kiegészülő rendezvény – ahol vércukor-, vérnyomás- és koleszterinszint mérésre, légzésfunkciós vizsgálatra is lehetősége van a látogatóknak – egy majális jellegű esemény októberben, a transzplantáció jegyében. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya 2012-09-28